December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szegénységből nem lehet várat építeni

Az ellopott pénzekből ki lehetne kupálni a falvakat.

Tisztelet a kivételnek, még mielőtt bárki a felnégyelésem gondolatára vetemedne. Csak óvatosan! Azt mondom el, amit láttam-hallottam, ha ön is egyetért vele, az nem biztos, hogy csupán a véletlen műve.

A polgármesternél olyan fogadtatásban volt részem, hogy az csuda. Igaz, nem ért vele semmit. Kinyitotta falnyi hosszú szekrényét, italokkal volt tele, mert délelőtt kilenckor, mit iszom. Semmit. Sorolta a hottentotta nevű, szerinte márkás italok nevét, mert ő jó vendéglátó, és ezért, mit iszom. Még mindig semmit. Eltartott ez a huzavona jó darabig, de aztán elég határozott lehettem: munkaidőben vagyok, különben sem iszom, mert nem iszom. Ő töltött magának valami szeszt, és úgy ült le velem beszélgetni – miután belesüppedtem hatalmas bőr foteljébe -, hogy ez a szemérmeskedő firkász, mit játssza az agyát. Fölényeskedett, csipkelődött, nem sokra mentem vele. A villámdumának vége lett, nagy nehezen kimásztam a bőr csónakjából, és elmentem. Ne engem kóstolgasson, hanem a véres hurkát és a házi pálinkát, amit visznek hódolói a nagyságos úrnak. Annyit megállapítottam, hogy te nagyon hülye vagy, kisapám.

Én nem tudom, ha valaki egy kis hatalmat kap, miért lesz tahó magamutogató? Miért érzi úgy, hogy nélkülözhetetlen teremtménye ennek a cudar világnak? Vannak polgármesterek, akiket többet látunk, mint saját magunkat a tükörben, szerencsére, úgyis mindegyiknél szebbek, okosabbak vagyunk. Tükröm, tükröm, jól beszélsz. Viszket a hónuk alja, ha nem kíséri őket kamera meg legalább egy tollbamondó haver mindenhová. Különösen imádják a gyerekeket, ahogyan Orbán vezér is kampányol a hatalmáért. Tanulékony polgi elmegy az óvodába csúszdát avatni, nem tévedés, legközelebb az ajtókilincset adja át a szép piros masnit elvágva, úgyis kézről kézre adják egymásnak az okos, főrangú emberek. Egy seregnyi gyerek áll az udvaron, mert ottan van a polgármester bácsi, aki egy kurva szót nem szól hozzájuk, hanem löki az évekkel ezelőtt betanult szövegét. Taps, felvétel, pogácsa meg vigyor. Télen, nyáron képesek ráncigálni a kicsiket ömlengésükhöz, akik úgy állnak díszletként a nagy eseményeken, mint a papundekli tölgyfa. Néha sírnak is.

Kitüntetések, elismerések átadása, jó, rendben. Adták, kapták, így megy ez. Csak azt tudnám, mi a fájó bütyöknek állnak be az örömködők közé egy közös fotóra? Melyikük teszi el emlékbe az idegen betolakodót? Szörnyű. Azért sokunk fényképalbumából magától csúszna ki a fülig reklámvigyorú nagyság. Mindenhol ott vannak, mint a legyek, mindenhol dumálnak, mert nekünk olyan sok univerzális városvezetőnk van, hogy nem aludnánk semmit, ha nem hallanánk furmányosan szóló hangjukat. Kisajátították maguknak a városi tévéket, újságokat – közpénzből virítanak. Azokba egyetlen sor erejéig, egyetlen mondattal nem juthat be ellenzéki képviselő. A kritika száműzve, bírálni a nagy embert tilos, gúnyolódni rajta tilos. Böffenthetünk, hiszen ez nem más, mint a települési személyi kultusz. Így működik a lánc: Orbán Viktor – Orbán Viktor talpnyalói – Orbán Viktor talpnyalóinak talpnyalói. Van, aki bevallja, van, aki sumákol, az eredmény: k.o. demokrácia, k.o. mértéktartás. Milyen polgármester az, aki egy hetvenezres városban karácsony előtt meghív a rezidenciájára húsz (mondom, 20) szegény, rászoruló gyereket, akik kapnak kalácsot, kakaót, egy kis ajándékot – szerte kürtöli a házi tévé, hogy milyen átkozott rendes ember a város ügyeletes hatalmi zsenije. A többi ezer gyerek nézi-nézi a tévében, ő miért nem lehet ott. Gyomorforgató, főleg ha még azt is ide írom, hogy ebben a városban 15,2 milliárdért (nem tévedés) építenek új sportcsarnokot. Orbánnal megbeszélve. Megbeszélve, hiszen a Modern Városok programja alkalmából, végigrohanta a nagyvárosokat, ígért fűt-fát. Ha rámegy az orrom, akkor is az a véleményem, a fideszes haver polgármesterek nem menedzselik a településüket, mindenhol az történik, amit Orbán mond, amire szórja forintjainkat, eurónkat. Egye fene, adom a füleimet is, de ezek a fideszes hírverők nem is dolgoznak. Mert… Mindjárt mondom.

A Fidesz újabb ármánykodása: lenyelnék a kisfalvakat. Elvennék tőlük az oxigént. Ez a halálukat jelentené. Ezeknek fogalmuk sincs, mit jelent ott a polgármester és az önkormányzat. Én csak emberileg tudom megítélni, hiszen a „hivatalos” részéhez nem értek. Hohn Krisztina országgyűlési képviselő, az LMP-frakció tagja, ő az, aki egyedül jutott be az Új Kezdet Gémesi-féle pártból a parlamentbe. Kis faluban, Mánfán volt polgármester, minden ízében ismeri, tudja a kistelepülések gondjait. Legutóbb sem kapott választ arra a kérdésére, mi lesz a Modern Falu programmal. Majd lesz, hiába csak hétszázezer forintja maradt Orbánnak a bankszámláján, nem olyan szegény, hogy ne tudna ígérni. Például 2073 településen kétezernél kevesebben laknak, 1,67 millió ember. Nem számít, ugye, csak a választáskor.

Korántsem akarom a fentebb említett polgármestereket összehasonlítani a falvakat irányítókkal, de azért azt több helyen láttam, hogy ezek a polgármesterek keményen dolgoznak. Név szerint ismernek mindenkit, tudják, ki melyik házban lakik, tudják, ki a beteg, kinek nincs munkája, ki hol tanul. Kisujjukban van a település múltja, jelene. Élő lexikonok, mindenesek, egyszerre pedagógusok, pszichológusok, mérnökök, szociális gondozók. Láttam, amikor a gazdag falu – termálfürdője van – vezetője kettő kezével májusfát állított, ásott, és még csak kamera sem volt. Mindig kiszáll az autójából, amikor régen látott, idős embert lát. Beszélgetnek. Fúr, farag, intézkedik, fogja a munkát tisztességesen. Nem titkárság intézi az ügyeket, nem kommunikációs osztály hozza nyilvánosságra a falu ügyes-bajos dolgait, örömeit. Együtt lélegeznek a közösséggel, amíg végleg ki nem szippantják tőlük a levegőt. Persze, hogy kesereg az a vezető, akinek falujából naponta nyolcvan gyerek kel útra a környék három városának valamelyikébe, hogy tanulhasson. Megszüntették az iskolát végleg. Gyereket csak buszmegállóban látni. A polgármester ezért aztán különös figyelmet fordít a közösségi programokra, ahol együtt lehet kicsi és nagy. Fontos megjegyeznem, hogy nem seggen csúszva mehet be a csicsamicsa luxus irodájukba az ember, mert ilyen nincs. Általában nyitva van az ajtó, belül íróasztal, szekrény, nagyobb asztal, székek. Ennyi falun, végül is, szoba szoba.

Tönkre vágnának olyan közösségeket, ahol a városinál milliószor emberibb, élőbb a kapcsolat az emberek között. Az aztán nem érdekli őket, hogy sok szempontból sokkal nehezebben élnek ott az emberek, nehezebben kapcsolódhatnak be az ország vérkeringésébe. Rossz a közlekedés, posta, patika nincs, csak egy vegyes bolt arany áru árakkal. Azon már régen túl kellene lennünk, ha falu, akkor, templom, kocsma, iskola. Slussz. Ma csak a templomok vannak nagy becsben, arra megy az állami pénz is bőven. Még az is lehet, hogy beszántanák ezeket a kistelepüléseket, a földet pedig eladnák a csókosoknak, mert ma hazánkban az ember nem sokat számít. Menedzselné a településeket a polgármester, de amit a falu fejlődéséért a jobb kezébe kap, azt a balból elveszik. Szegénységből pedig soha sehol senki nem épített még várat, de utakat, szennyvízcsatornát, orvosi rendelőt sem. Amennyi ezermilliárdot ellopott az Orbán-banda magának, a rokonoknak, haveroknak, annyiból ki lehetne kupálni, élhetőbbé tenni a kistelepüléseket, kicsit úgy, mint a szomszédos Ausztriában. Mondom, kicsit.

Az Őrségben napokig tátott szájjal kirándultunk, egyszer megjegyeztem az egyik mesebeli környéken lakó asszonynak, mennyire irigylem ezért a természetes díszletért. Annyit mondott, ne nagyon irigyeljem, télen epegörcs gyötörte, sem az ügyelet, sem a mentő nem tudott felmenni a jeges úton a dombra. Vagy megmarad, vagy nem, más lehetőség nincs. Él.

Így van. Köszönik szépen, élnek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.