NEHAZUGGY

Ameddig magyar a magyart gyűlöli ahelyett, hogy az őt kifosztó, megalázó és kiröhögő bálványt vetné meg

H. Andrea | 2018. November 19, Hétfő | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hír: zászlót bontott Márki-Zay Péter október közepén alapított egyesülete, a Mindenki Magyarországa Mozgalom (= politikai motivációjú egyesület az Origó egyik lánglelkű költőcskéje szerint), amelynek alapító tagjai Hódmezővásárhely polgármestere mellett Hadházy Ákos, Ábrahám Júlia, Bod Péter Ákos, Elek István, Kaltenbach Jenő, Kész Zoltán, Lengyel Róbert, Lukácsi Katalin, Magyar György, Mellár Tamás, Üveges Gábor.

Az alapítók az első elnökségi ülést követően kiadott közleményükben azt írják, fő céljuk, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egy hiteles polgármester-jelölt és őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát.

Meggyőződéssel valljuk: nem az fontos, hogy ki melyik oldalról jön, hanem az, hogy mindannyian egy becsületes, tisztességes Magyarországot akarunk, amely valóban Mindenki Magyarországa lesz

– áll a közleményben, amely beindította a DK irodáinak megsemmisülése körüli visszataszító gúnyolódáshoz hasonló, de talán még azt is túlszárnyaló elemi antropológiai aljasságot igénylő karaktergyilkot. Az egyik nemzetileg erkölcsi vakondtúrásként futó szolgaoldal például azt írja, hogy mozgalmat indított a hazug polgármester. Hogy reggeli gondolatmenetemet folytatni tudjam, kiemelek néhány passzust a betanított közpénz-íródeák fércművéből:

Márki-Zay Péter, aki azzal vétette magát észre, hogy két orbitális hazugsággal szállt be a hódmezővásárhelyi kampányba, most mozgalmat alapított egy csapatnyi értelmiségivel. Végre egy új, „független” mozgalom, amely az EU-s és az önkormányzati választáson is darálja az ellenzéki pártokat az összefogás-mantrával.

Márki-Zay a polgármesteri cím elnyerése óta az ellenzék egyik lieblingje…

A mozgalom alapító tagjai azok a baloldali értelmiségiek, akik szeretnek úgy beleszólni a pártpolitikába, hogy közben semmilyen felelősség nem nyomja a vállukat. A névsor:

Dr. Márki-Zay Péter, a hazug polgármester;
Dr. Hadházy Ákos, ex-LMP-s;
Dr. Ábrahám Júlia, ex-LMP-s;
Dr. Bod Péter Ákos, közgazdász;
Elek István, ex-LMP-s;
Dr. Kaltenbach Jenő, jogász, lovagkereszt-visszaadó;
Kész Zoltán, hivatásos gyűlölködő;
Dr. Lengyel Róbert, Vona-hívő, siófoki polgármester;
Lukácsi Katalin, hobbikereszténydemokrata;
Dr. Magyar György, Mr. 13 százalék;
Dr. Mellár Tamás, hivatásos független, a Párbeszéd parlamenti frakciójának tagja;
Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere.

Úgy tűnik tehát, hogy megvan Gulyás Márton mozgalmának utódja. Remélhetőleg az új mozgalom is a megszokott elánnal darálja majd az ellenzéki pártokat, amíg Gyurcsány halászik a zavarosban.

Ahhoz képest, hogy a nemzeti megmondóemberek legkeményebb magja, az Apáti nevű balettáncos április végén (pedig akkor már a zsebükben volt az újabb kétharmad) nárcisztikus elmebetegnek nevezte Márki-Zay Pétert, aki nem ismeri fel a saját korlátait, és aki csak azért nyert Hódmezővásárhelyen, ahol egyidejűleg Lázár János hatalmasat taknyolt, mert

az ellenzék presztízskérdést csinált a választásból, hogy Márki-Zayt megnyeresse egy ős-fideszes városban,

megmosolyogtató is lehetne a fenti egyenerőlködés, amely tökéletesen az, aminek látszik: csírájában szájbarúgni minden olyan kezdeményezést, amely potenciálisan veszélyt jelenthet Orbán Viktor nevet viselő főnökük, bálványuk, főpapjuk és egyistenük korlátlan hatalmára. Csakhogy nekem valahogy nincs kedvem mosolyogni ezen az emberi minőségen (bár némiképp költői túlzásnak érzem ezt a ragacsos-bűzös valamit minőségnek csúfolni), amelyik az ilyen színvonalú termékeket megrendeli és létrehozza. Akkor sem lenne kedvem kedélyesen mosolyogni, ha az ellenzék abban a helyzetben volna, hogy csak úgy presztízskérdésileg bárkivel meg tudna nyeretni egy-egy választást csak azért, hogy az ős-fideszeseket idegesítse. Valószínűleg azért van kétharmada a Fidesznek sokadszorra, mert ez így működik, az ügyeletes megmondóemberek pedig úgy beszélhetnek hülyeségeket, hogy közben valóban semmi felelősség nem nyomja a vállukat – ahogy nyolcaska harmadosztályú betűvetője is megmondta.

Ha az obligát fanyalgás kötelező körein túltesszük magunkat, és megbeszéltnek tekintjük, hogy mit miért nem lehet, miért marhaság ez a mozgalmasdi, pláne összefogósdi és miért nem lesz semmi az egészből, akkor koncentrálhatunk a lényegre is szem előtt tartva, hogy az önkormányzati és a parlamenti választás között butaság volna egyenlőségjelet tenni.

Könnyesbús pillanataikban még a magyar ugar kihívásain túlnőtt, immár világpolitikai ambíciókat dédelgető Orbán Viktor válogatott fegyverhordozói, csatlósai és alattvalói is be szokták ismerni (külön csókoltatjuk Szili Katalint), hogy bizony égető szüksége lenne a NER-nek valamiféle baloldali/jobboldali ellenzéki képződményre (lehetőleg többre), szóra érdemes ellenzék nélkül ugyanis még a legnagyobbak és legtévedhetetlenebbek is bukásra vannak ítélve. Nyilván nehéz komolyan venni ezeket a gyenge pillanatokban rögtönzött orbánista bölcsességeket, ha összevetjük azzal, hogy aki saját egykori szövetségeseit is képes volt sorban kinyírni, és aki kizárólag a boldogkarácsonyozás szintjén hajlandó kommunikálni és komolyan venni a kétharmadon kívül eső polgárok által megválasztott ellenzéket, az semmi másban nem hisz, mint saját egyeduralma egészséges voltában. Innen ered a propaganda valamennyi rikácsolása.

Ugyanakkor szeretném újra helyretenni a Gyurcsány-fóbiás rajongókat hergelő szakmunkást. Azok az emberek, akiket ő fröcsögve felcímkézett és nagyvonalúan értelmiséginek titulált, körülbelül annyira baloldaliak, mint amennyire Orbán keresztény, konzervatív és jobboldali: semennyire. Szeretném külön felhívni a figyelmet Bod Péter Ákosra – akivel összefüggésben a NER-cseléd megelégedett azzal, hogy a neve mellé biggyesztette a közgazdász címkét – aki Orbán Viktor első kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadójaként dolgozott. Hasonlóképpen szóra érdemes Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. egyik alapítója, aki egy év után azért távozott a kutatási igazgatói posztjáról, mert rá kellett jönnie: a Századvég egy pénzmosoda, a miniszterelnök tanácsadói pedig érdemi munkavégzés nélkül vették fel a minisztériumtól utalt pénzt. Van valami végtelenül ostoba őt baloldalinak bélyegezni csak azért, mert Orbán zavaros agyában a baloldaliság valami fertőző betegség.

Tudom, hogy a NER-be fásult magyar választónak spontán kiütése van (teljes joggal) az összefogás szó hallatán is, de tudomásul kellene venni: miután a jelenlegi parlamenti ellenzék már sokadszorra bizonyította, hogy képtelen bármit kikényszeríteni ebből a kormányból, és miután valóban nem a pártoknak, hanem a választóknak kellene baromira összefognia ahhoz, hogy ez a helyzet változzon, érdemes megfontolni Márki-Zay mozgalmának szerintem legfontosabb állítását: nem az fontos, hogy ki melyik oldalról jön, hanem az, hogy mindannyian egy becsületes, tisztességes Magyarországot akarunk, amely valóban Mindenki Magyarországa lesz. A szekértáborozás, az ideológiai jobb- és baloldalazás kizárólag a Fidesz érdekét szolgálja. Hogy ne arról legyen szó, hogy a tisztesség és a becsület felülírja a melldöngető kereszténység mögé bújó aljasságot és morális romlottságot. Mert nem az a kérdés, hogy ki milyen oldali, kiben hisz és kit szeret, hanem az, hogy feddhetetlen és az erkölcsi mércéje megingathatatlan. Például azért, hogy ne lehessen Magyarországon egy rohadt Erzsébet-utalvánnyal, Sorossal, a migránsokkal, láthatatlan ellenségekkel öblögetve és a Folytatjuk! egyszavas csatakiáltással választást nyerni.

Ez addig nem fog menni, ameddig a Fidesz nevű szekta következmények nélkül megtaposhat velük ellentétben valóban konzervatív, jobboldali, sőt egykor fideszes arcokat is csak azért, mert szót emelnek a minden elképzelhető gátat átszakított fideszes korrupció ellen, amely pusztulásba kergeti az országot. Jobb és baloldaliakat egyaránt. Ahol a nemzetből ki lehet rekeszteni véleménye és meggyőződése alapján bárkit, ahol a legocsmányabb karaktergyilkosság a jutalma annak, aki hidat építene az eltérő állásponton lévők között, ahol minden számonkérésre az a válasz, hogy balliberálisgenderfasisztasorosbérenc, ott szerintem létkérdés egy, a fentihez hasonló mozgalom létrejötte. Hogy pont ez, vagy egy másik, azt nem tudom, de az irány valami ilyesmi.

Ameddig a magyar ember jobban gyűlöli a magyar embert, mint az őt kifosztó, fogva tartó, naponta megalázó és a háta mögött őt kiröhögő bálványt, addig soha nem lehet eléggé hangsúlyozni: nem az a fontos, hogy ki honnan jön. Csak a tisztesség és a becsület a fontos. Ezt pontosan le lehet mérni a fizetett szócsövek napi karaktergyilkos hőzöngéseinek minőségén és mennyiségén. Hiába nyerték túl magukat, képtelenek megnyugodni. Igaz, a helyükben én sem tudnék.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!