NEHAZUGGY

Büdösek a kormánynak, úgyhogy elmehetnek a vérbe

Molnár Bálint | 2018. November 17, Szombat | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Melldöngetésileg dübörög a ~~Galádok~~ Családok Éve. Családbarát kormány, családbarát intézkedések, sokszínű családbarát programok, Novák Katalin családbarát okos feje és női princípiuma, keresztény családmodell, apa, anya, gyerekek, házasság, boldogság, mimagyarok, támogatjuk, nem hagyjuk, megvédjük, felemeljük. Mert a kétharmaddal a háromharmadért. Aztán szembejön ez:

Vagyis fordítsuk le: a tolerancia és a mindenkit megvédés bajnoka, a minden magyar iránt felelősséggel tartozó és nyilván felelősséget is vállaló kormány grandiózus, harsány családvédelmi felhajtásához (amúgy csókoltatom a földikutyákat, tényleg cuki állatok) csak azok csatlakozhatnak, akik beleillenek a képbe. Az orbánviktori keresztény családmodell csendéletébe, úgy értem. Ahol a jelszó a vak komondor és a nőügyekkel nem foglalkozás.

Úgy látom, hogy itt a hivatalos beismerése annak, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális emberek, valamint családtagjaik büdösek a kormánynak, és elmehetnek a vérbe. Legalábbis igen nehéz másként értelmezni azt, hogy mi a búbánatos gyászmenetért nem járultak hozzá az elvtársak és az elvtársnők (Családbarát Ország Nonprofit Kft., Emberi Erőforrások Minisztériuma) ahhoz, hogy a Háttér Társaság a családon belüli elfogadással kapcsolatban szervezett közösségi napjának rendezvényével csatlakozzon ehhez a nagyívű projekthez.

Pedig ha eltekintünk attól a nemzetikereszténykonzervatívpolgári evidenciától, hogy buzinak lenni valójában egyenértékű egy beteg balliberális ideológiának a divatból majmolásával, meg a kormányszolgák genderfasizmusról legyártott raklapnyi mérgező-gagyi-ostoba faszságától is elvonatkoztatunk, akkor ennyiről van szó: ezeknek az embereknek a szexuális irányultsága (amivel születtek, amiről nem tehetnek, mint ahogy arról sem, hogy magyarnak, heteroszexuálisnak vagy kereszténynek születtek) nem csak saját sorsukat határozza meg, hanem a családjaikét is. Sokaknak baromi nehéz kezdeni valamit azzal, hogy a gyerekükről kiderül, ők mások, és ezeknek a gyerekeknek is borzasztó nehéz és méltatlan egy életet leélni úgy, hogy bujkálniuk, titkolózniuk kell csak azért, mert annak születtek, aminek.

A Háttér Társaság programja pedig következésképpen azért dicséretes és fontos, mert segíteni akarnak a szülőknek és a családoknak elfogadni ezt a helyzetet. Arra különös tekintettel, hogy az MTA Szociológiai Kutatóintézete (a rohadékok) és a Háttér Társaság kutatásai szerint közel kétszer olyan valószínűséggel voltak öngyilkossági gondolatai azon válaszadóknak, akiknek szülei rosszul fogadták az előbújásukat (gyengébbek és nemzetikeresztények kedvéért: coming out).

Ennyiről van szó. És bár sokaknak nagyon menő lenne belemagyarázni, de sem Sorosnak, sem Gyurcsánynak, sem a migránsoknak nincs köze ahhoz, hogy a magyar népesség hány százaléka tartozik az LMBTQI közösséghez (cirka 5-8% amúgy), vagy hogy mekkora hányaduk szégyellné, ha kiderülne, hogy a családjában van meleg/leszbikus. Gondolom, úgy voltak vele, hogy mivel normális helyeken, ahol a magát normálisnak tekintő kormány számára ez egy fontos, támogatandó lépés, a Háttér Társaság hetekkel ezelőtt jelezte a Családbarát Ország Nonprofit Kft.-nek, hogy az eseménnyel csatlakozna a Családok Éve programsorozathoz. A programot szervező állami cég az Emberi Erőforrások Minisztériumának továbbította a megkeresést, ám Kásler doktor vízfejű tárcája többszöri telefonos és emailes egyeztetés után sem hozott döntést.

Hauer Szilvia, a Háttér Társaság lelki egészség programvezetője azt mondta:

Úgy gondoljuk, hogy szándékos időhúzásról van szó. Azóta, hogy jeleztük csatlakozási szándékunkat, több más esemény is felkerült a Családok Éve honlapjára ugyanerre a napra. A kormányzati kampány szerint szülőnek lenni életre szóló kaland. Hisszük, hogy LMBTQI gyermeket nevelni, vagy LMBTQI személyként családot alapítani ugyanúgy életre szóló élmény, és a kormány nem tehet különbséget család és család között. Hogy erre felhívjuk a figyelmet, alternatív plakátokat készítettünk, és valószínűleg az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulunk.

Az a baj, hogy én nem vagyok ennyire megértő és ennyire disztingvált sem leszek, mint a fent idézett hölgy. Mert az egy dolog, hogy a kormány által közpénzből fenntartott szennykanálisokon szégyen nélkül hirdetik a homofóbiát (ez például ITT minden idők legalja a témában), a rasszizmust, az intoleranciát, a kirekesztés felettébb csodálatos voltát, és úgy egyáltalán azt, hogy ami másoknak (akik nem ők) jó, azt rosszindulattal és hazafiságból köpködni, megvetni, üldözni szükséges.

De akkor legyen már annyi bátorság a Novák Katalintól Kásler Miklósig terjedő NER-tengelyen és az összes körülöttük ugrabugráló seggnyaló civilnek álcázott szervezetben, hogy vállalják nyíltan és büszkén: nem csupán magasról szarnak erre a közösségre, ennek a közösségnek a mindennapi problémáira, hanem simán homofóbok. Legyenek tökösek (Novák asszonyt, a családok felkent védőszentjét is beleértve), és álljanak bele, valljanak színt, mert ez a szarkenegetés még a katolikus egyház katekizmusához (2358) mérten is alávaló. Mondják ki, amit valójában gondolnak, és csak azért nem mondhatják ki hangosan, mert az Európai Unióhoz tartozunk, és ott már évtizedekkel ezelőtt sem volt menő buzizni.

Visszavonom: addig jó, ameddig a bálványimádó, orbánviktori családmodellben dagonyázó hőskeresztények nem kapnak vérszemet és nem esnek neki puszta kézzel ezeknek a betegnek, kiközösítendőnek, elüldözendőnek, vagy legalábbis a négy fal közé szorítandónak tartott embereknek. Itt tartunk. A kicsinyes, aljas, gonosz, és határtalanul ostoba világképük által vezérelve kormányzati szinten rekesztik ki egyes honfitársaikat közpénzből finanszírozott programokból (el tudom képzelni azt az erkölcsi fölényt, ami közben bizsergeti romlott lelkük sötét bugyrait), és úgy tesznek, mintha ez a szerintük amúgy is beteg, romlott embercsoport nem is létezne. Ahol kormányzati programok szintjén lehet ismerkedni a földikutyával (nagyon helyesen), ott nincs hely olyan programoknak, amelyekkel segíteni kívánnak azoknak, akik egyedül nem képesek megbirkózni azzal a megpróbáltatással, hogy akaratuk ellenére másnak születtek, vagy a gyerekük másnak született, mint normálisék.

Ha van nem politikai kérdés (szevasz Gruevszki, milyen a kaja a ~~Cinege utcában~~ VIP-tranzitzónában?), nem oldalak és ideológiák és pártpreferenciák kérdése, akkor az ez. És mégis itt állunk (remélem, mindenki emlékszik még a Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? szennylapcímre) 2018-ban a Galádok Évében: amelyik családnak homoszexuális, leszbikus, stb. gyereke van, az nem család, és pláne nem magyar, hiszen a legnagyobb kortárs gondolkodó is megmondta, hogy magyar az, akinek az unokája is magyar lesz. Aki hajléktalan, aki fogyatékkal él, aki támogatásra szorul, aki politikailag nem hoz kézzelfogható hasznot az állampártnak, az nem létezik.

Ide juttatta az országot ez az elcseszett, véresen nyomorúságos gyerekkorát kiheverni mai napig képtelen büdöstahó, ez a komplexusos, frusztrált, zsebredugott kezű, fehérvári huszárokon nevelkedett civilizációs zsákutca. Hogy egy fél ország mai napig meggyőződéssel hiszi és vallja, hogy a buziság cseppfertőzés útján terjed, és ökölbe szorult kézzel gyűlöli a melegeket, sőtpláne mivel a politikai korrektség kora lejárt, hibáztatja az áldozatot.

Ez a trottyos gatyájú, középkori mentalitást éltető csürhe – amelyik minden alkalommal sértődötten tartja el a kisujját, és játssza a toleránst, amikor az általa fizetett szolgák nyíltan buziznak és helyette végzik el a piszkos melót, amit ő természetesen elítél – valójában gerinctelenül, gyáván és sunnyogva fordít hátat a nemzet egy részének. Nem időhúzás ez, hanem a legfőbb politikájuk. Család az, aki szerintük család (a gyermeknek joga van apához és anyához, ugye), aki meg nem család, az mehet a vérbe.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!