Örömmel és megnyugvással némiképp meglepetten és megrökönyödve konstatáltam, hogy az elmúlt 24-36-48 óra Macedóniáig nyúló, elítélt bűnözők illegális bevándorlását érintő botránya semennyire nem viselte meg a miniszterek elnökét. Semjén nevű szerelmetes helyettese és kritikátlan tányérnyalója balján valósággal lubickolt, szárnyalt, és legjobb formáját hozva kedélyesen zsibbasztotta a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. ülésének résztvevőit.
Miközben Gulyás Gergely egyáltalán nem meggyőző módon hebegve és habogva, az idegességét a Lázártól tanult cinizmussal és arroganciával palástolni próbálva sorra tagadta meg a válaszokat a Gruevszki nevű bűnöző magyarországi tartózkodásának lényegi vonatkozásaival összefüggő kérdésekre a kormányinfón, Orbán a sajátjainak osztotta az észt. Márpedig amikor a sajátjai között van, amikor gránitszilárdságú bizonyossággal tudható, hogy bármit és bárminek az ellenkezőjét mondhatja, senki nem fogja ráborítani az asztalt, akkor szárnyal a fantáziája, kivirul előtte az általa meghajlított valóság és lényegesen ritkábban szorul arra, hogy zavart szájnyalogatásba, hisztérikus nyakkendőcibálásba és az egész testét igénybe vevő rángatózásba kapaszkodjon.
Egyáltalán nem szükséges az Orbán korábbi, betéve ismert rögeszméiből és a realitást tagadó vágyálmaiból összefércelt alább látható-hallható monológot végigszenvedni – amellyel a világ magyarságának legitim képviselői (via Semjén) előtt vázolta fel, hogy bizony az ő világpolitikai ambíciói jóval túlmutatnak a 2018-2022-es kormányzati cikluson -, pusztán a jegyzőkönyv és az utókor kedvéért pakolom ide:
A korrupt nemzetpolitikai bálvány mesélt tehát a diaszpóra magyarságát képviselő küldötteknek és meghívottaknak, akik szemrebbenés nélkül itták a szavait, és mivel én végignéztem az igehirdetését, sajnos kénytelen vagyok elismerni, hogy a jelen lévő kívülállók – akik nem élnek együtt a magyarországi napi politikával, akik nem ismerik testközelből kilencedik éve tartó ügyködéseit, akik nem ismerik a boldogkarácsonyozásra szakosodott valódi jellemét – valószínűleg elégedetten csettintettek, micsoda briliáns elme ez.
A bálvány mesélt:
– dicső nemzetikereszténypolgári múltról, jelenről, jövőről, a zsinórban harmadik kétharmadról;
– a politikai stabilitás fontosságáról: ez a legújabb zsibbasztó pirula, amit kitaláltak Habonnyal, fideszül azt jelenti, hogy a kétharmad fél egészség, a kiszámítható egypártrendszer valójában jó, ha szar is;
– a magyar fajtáról: amelyik nemzetkarakterológiailag olyan, hogy fontos neki a stabilitás, mert különben nem képes egy irányba húzni a szekeret, amelyik rühelli, ha megmondják neki, mit csináljon, de a rosszat is elviseli, ha az stabil és kiszámítható;
– a 2002-ig ívelő terveiről, úgy mint:
– a 2030-ig terjedő, korábban már elsütött fantazmagóriával határos terveiről:
– arról, hogy az úgynevezett száz év magyar magány korszaka véget ért: Ukrajna a kakukktojás, de az elmúlt években a szlovákokkal, a horvátokkal, a szlovénekkel és a szerbekkel is sikerült olyan viszonyt kialakítani, aminek az alapja a bizalom, mert mindenki látja, hogy az együttműködés mindig többet hoz a konyhára, mint az ellenségeskedés (nem, senki nem hördült fel);
– a transzatlanti kapcsolatokról: senkit nem akarok megsérteni, de látok itt derék republikánusokat és elfogult demokratákat (kaján röhögés) is, hiszen a diaszpóra magyarsága ugyanúgy sokszínű, mint a magyarországi magyarság (höhhh?), mindenestre jó irány, hogy az új amerikai adminisztráció nem akarja megírni Magyarország alkotmányát;
– arról, hogy miért szükséges Törökország, Egyiptom és Izrael seggét nyalni (fontos, hogy ezekben az országokban IS politikai stabilitás legyen, mert a migráció, nembaj, hogy dühöng a diktatúra és az elnyomás);
– arról, hogy miért szükséges egyébként is gennyes diktatúrák seggét nyalni (Ázsia): ideológiai szempontokat nem érvényesítünk az üzleti kapcsolatainkban, politikai előföltételek nélkül, tisztán üzleti érdekből dörgölőzünk Kínához vagy Indonéziához például;
– arról, hogy az Európai Uniót jobbra kell tolni (nemzetibb, keresztényibb, polgáribb irányba), az EP-választáson erre minden esély megvan,
– és végül arról, hogy van pénz, lesz pénz, elvtársak dögivel a diaszpórának eddig is, most is, ezután is.
Nem mondom, hogy nem a patológiával határos ez az egész így, ahogy van, mert de. Hallottuk már kismilliószor a magyar fajta valaha élt legnagyobb szakértőjének, a néplélek mindenkori legsikeresebb csiklandozójának, a nyakkendőjén kívül megélhetésileg leginkább a felsőbbrendű magyarságába és mások valóban értékteremtő magyarságába kapaszkodó géniusznak – aki generációkra eladósította az országot az orosz energiával és Putyin felszopása oltárán miközben van pofája energiafüggetlenségről hazudozni, aki fennállása óta a konfliktusból és ellenségeskedésből él, miközben együttműködésről hablatyol, aki szerint az egészséges önkritika egyenértékű az öngyűlölettel, aki olyan stabilan trónol a politikailag stabil kétharmados szemétdombján, hogy futva menekül a nyilvánosság elől – az ilyen és hasonló ömlengéseit.
Aggasztó viszont, hogy ennek a sok veretes, ismélődő hazugságnak emberek tapsolnak, elalélva hallgatják és eszükbe nem jut megkérdőjelezni ennek egy korrupt bűnözőkkel tökig összefonódott diktátorkezdeménynek a súlyos lázálmait. Drága diaszpórában kalandozó magyarok és egyéb válogatott bértapsikolók! Nem lesz itt semmi 2030-ra abból, amiről a vezér kényszeresen ábrándozik. Ha így halad a NER, akkor 8-10 éven belül is legjobb esetben a legkevésbé fejlett nyugat-európai országok szintjét súrolhatjuk alulról, az első öt EU-s országtól negyedévszázados lemaradásban. Eladósodva és mellett döngetve a hazaszeretet kultúrájának nagyobb gyönyörűségére.
Ha kerül valaki, akibe szorult annyi bátorság, mondja meg ennek az elvetemült, korrupt geciket bújtató, a famíliája zsírosodásáért az ország jövőjét feláldozó alaknak, hogy ha a magyar olyan fajta lenne, amilyen nem – hogy tudniillik rühelli, és nem viseli el, ha meg akarják neki mondani, mit csináljon -, akkor őplebejussága már régen Felcsúton szedné a libaszart a helyi focipályának kinevezett réten.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.