December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Orbán nem zárhatja be a humánum, a szolidaritás kapuit

A magánrepülők csak focimeccsre vannak kiképezve, így nem kaptak felszállási engedélyt; a magánbuszokat és -vonatokat még szerelik Orbánnak, így aztán a miniszterelnök itthon maradt. Ahogyan Áder is. Ő új golyóstollért kajtat, legyen mivel aláírni: sitty-sutty, nesztek, itt van az új törvényünk. Igaz, a kutyának sem hiányoztak a párizsi megemlékezésen. Ott volt hetvennél több kormány- és államfő a Diadalív árnyékában, az Ismeretlen Katona sírjánál az I. világháborús fegyverszünet centenáriumán. Pedig még Putyint és Trumpot is megcsókolhatták volna. Esett az eső, és Merkel is, Macron is, Putyin is saját kezével tartotta az esernyőt. Ezt csak úgy megjegyeztem, gondoljon, ki mit akar.

A házigazda Emmanuel Macron francia elnök a beszédében az általa kívánatosnak tartott, liberális demokrácián alapuló globális rendről és annak ellenségeiről értekezett. Az átkötés az volt, hogy az első világháborúban elesett milliók ugyanazokat az univerzális értékeket védve haltak meg, amikért Franciaország ma is kiáll, visszautasítva „azoknak a nemzeteknek az önzését, akik csak a saját érdekeikkel törődnek. Mert a hazafiság a nacionalizmus gyökeres ellentéte.” A nacionalizmust egy ponton a hazafiság elárulásának nevezte.

„Aki azt mondja, hogy ‘a mi érdekeink az elsődlegesek’, az nem törődik azzal, ami egy nemzetnek a legfontosabb: az erkölcsi értékekkel”.

Az utolsó gondolatot próbálnám összehozni Orbán konzultációs levelezgetésével. Van abban egy kérdés önökhöz:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is védenie kell?”

Totál egyet, csak akkor eddig miért hunyták be a szemüket? Az több, mint blamázs, hogy a német Bertelsmann Alapítvány felmérése szerint az EU-országok társadalmi igazságosság indexe szerint Magyarország a lista végén szerepel. Különösen drámaiak a gyerekek életszínvonal-mutatói: 2008-ban társadalmi kirekesztettséget 34 százalékuknak kellett elviselnie, a Fidesz alatt 43 százalékra romlott a helyzet. Négymillió szegény ember az országban, gyerekek megkülönböztetett módon részesülnek iskolázottságban, anyagi javakban, lakhatásban, egészségügyi ellátásban. Évek óta mindent elsöpör a csak mi számítunk, csak a saját gazdagodásunkért érdemes hatalmon lenni gondolat és tett. És akkor még ki sem tettük innen a lábunkat, pedig Magyarország a világközösség része, hivatalosan demokratikus ország, nem zárhatja be a humánum, az emberség, a szolidaritás kapuit. Orbán pontosan ezt teszi, amikor eszement módon hergeli az embereket idegengyűlöletre, kiközösítésre. Hol van bennük a közösségi szellem, az erkölcs, amikor tudatosan és szándékosan rombolják le az emberiesség értékeit? Nem csak itthon. Nekem is lenne egy kérdésem:

Egyetért-e Ön azzal, hogy bárhol a világon a gyermekek szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is támogatnia, védenie kell?

A magam egyszerű módján igyekeznék elmondani, mire gondolok. Főszerepben a gyerekek. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de én egyetlen képet sem láttam Szijjártó és Orbán világ körüli turnéján gyerekekkel. Millió alkalmuk lett volna erre, főleg hogy a futóbolond külügyérünk a gazdasági kudarcos keleti nyitás után megnyitotta a déli cirkálást: afrikai, dél-amerikai országokban kalandozott, és arra volt büszke, hogy kurva sokat dolgozik, mert akár egy nap alatt három országban három tárgyalást is lezavar. Így: pacsi a kamerák előtt, a fejek behelyettesíthetők, mosoly a kamerák előtt, sőt Orbán szívesen zuttyant bele valamelyik diktátor palotájában az országnyi vagyont érő fotelekbe. Szijjártó minden afrikai országról elmondta: ez a térség legdinamikusabban fejlődő országa, ígért fűt-fát, aztán kiderült, csak humbug volt az egész, hiszen a magyar vállalkozások is elvétve profitáltak a nagy magyar építkezési tervekből. Ez a magyar külgazdasági modell. Etiópia, Ghána, Angola, a világ legszegényebb országai közé tartoznak még ma is. Az országokban élők nagy hányada analfabéta, az egészségügy rendkívül elmaradott, a gazdaság csak csordogál, mint a kicsinyeknek a víz. Milliárdokat költöttek nagykövetségek létrehozására, és nem is működtek technikai problémák miatt. A magyar külügyér nagy kegyesen támogatta, hogy az unió 745 millió euró segítséget nyújtson Etiópiának az Európai Fejlesztési Alapból valamint 1,4 milliárd eurónyi humanitárius, alapvetően élelmezési támogatást adjon a kelet-afrikai országnak. Köszönik, de nem nekünk.

Látták-e Szijjártót, Orbánt, amint kis néger gyerekek gyűrűjében egy-két stadionnyi értékű kaját, játékot, ruhát vagy egyebet vitt a szegényeknek? Én nem, mert ha így történik, több száz orbáni újság címoldalán virítottak volna. A kamerát nem tudom, nálam a televízió kikapcsolva gyönyörködtet. Bevándorolják a világot: dicsekedni a magyar csodáról (csoda, hogy még bírjuk), fölényeskedni, pökhendien kiosztani a más véleményűeket, azokat, akik az illiberalizmus útjába böhöm nagy farönköt gördítenének; vagy leckét vesznek a szabadon garázdálkodó diktátoroktól. A seggnyalás, a pazarlás, a gazdagodás, a nagyzási hóbort már megy.

Majd a többit elintézik a nemes lelkű emberek, a karitatív szervezetek, alapítványok, többségük uniós pénzekből létezik. Ki is kezdték őket Orbánék. Orvosok, tanárok, egészségügyi dolgozók missziója fehéríti a feketének mondott afrikai életet: ételt adnak az éhező kisgyerekeknek, tanítják, gyógyítják, menekítik őket a halál torkából. Nem álomutazáson, de a jelszó egy: segíteni. Ez olyan belső törvény, amihez nem kell Áder aláíró deák. Segíteni itthon, segíteni itthon másokat, segíteni országokban másokat az érzelmi egyensúlyhoz hozzátartozik.

Nem akarok én itt bölcselkedni, nem is tudok, de egyetlen percig se higgyék az Orbán-hatalom emberei, hogy nem ugyanolyan porszemek a nagyvilágban, mint bárki más afrikai, ázsiai, ausztrál, európai, amerikai ember. Így áll össze a porszem-világegyetem. Kicsit kifordítom Neil Armstrong Holdra lépéskor mondott szavait. Bárhol a világon az emberiesség kis lépés a rászoruló embernek, és hatalmas ugrás az emberiségnek: a méltóság tiszteletéért, a kölcsönös szolidaritásért, a saját magunk és a másik iránti kettős erkölcsi kötelességért. Akkor mi a válasz a kérdésemre?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.