Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Radnóti üzenete

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

 74 éve gyilkolták meg Radnótit.

Radnóti Miklósról szeretnék beszélni. Nem az életrajzáról, hiszen azt bárki megtalálhatja és elolvashatja, tankönyvekben, életrajzi leírásokban. Nem is a verseiről most, hiszen azok is elérhetőek azok számára, akik érdeklődnek. Ma már az interneten át is bárki testközelbe kerülhet gondolataival. Az emberről szeretnék beszélni. Az emberségéről, a védtelen, vívódó emberről. Mindenki tudhat zsidó származásáról, s ha ez nem lett volna elég Hitler hatalomra segítése-kerülése idején, amikor tudvalevően a fasizmus és a kultúra kibékíthetetlen ellenlábasa volt egymásnak, személyes bűntudattal is meg kellett küzdenie. Születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt, ezért egész életében kísérti a szenvedés. Ehhez társult őseinek sokezer éves bűntudata. Abban az időszakban, amikor röpke életét élte, származása miatt állandó atrocitások érték. Igen, ez volt jellemző többek között a fasizmusra: a zsidóüldözés.

Egy nemzedék nőtt fel úgy, hogy már nincs kitől megkérdeznie, mi is történt. Nagyszüleik eltávoztak, vagy nem emlékeznek vagy talán ma már nem is szeretnének emlékezni. Amikor mi, háború után születettek kisgyerekek voltunk, szüleink még jól emlékeztek. Én is úgy nőttem fel, hogy édesapám valós mesét mondott a munkaszolgálatos korszakról. Gyermekeinknek, unokáinknak el kell mondanunk, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Ma sokkal fontosabb elmondani, mint régebben, hiszen ha körülnézek ezen a kicsiny, de öntudatos magyar nép által lakott földön, ahol manapság ellentétet szítanak a családokban, ahol ostobánál ostobább nézetek ütköznek össze, igen nagy a felelőssége a tiszta, gyűlöletmentes szónak.

Ha végigtekintünk történelmén, a magyar nép jó ideje valakihez mindig hozzácsapódik, és nem akar gondolkodni. Elég említeni csak az osztrákokat, vagy háború után az oroszokat. A mi nemzedékünk tudja, mennyi mindent hazudtak már nekünk, valamilyen álságos cél érdekében. Iskolában, könyvekben, filmekben ontották, táplálták belénk a meg nem történteket, így nem meglepő, hogy a mai ifjúság nem mer hinni minden történetben. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Ha nem figyelnek ránk, ha nem hisznek nekünk, krónikásoknak, akkor figyeljenek Radnótira. Olvassák el verseit, gondolkodjanak el azon, hogy valójában „milyen korban élt”. Milyen borzalmak között, milyen félelemben, rettegésben, szakadatlan megpróbáltatásban. És mégis… írt. Hírt adott verseivel nekünk, a jövő nemzedékének. Nemcsak érzelmeiről hagyott itt emléket, hanem figyelmeztetett is minket – hogy ne legyen többé „olyan kor”, amikor az ember úgy elaljasul

Ez a lázongó, kezdetben szabad versekben csapongó gondolataival megnyilvánuló ember, egész életében az elnyomás ellen lázadozott, s az elnyomás lett a végzete. De ez nemesítette, érlelte, s ettől lett olyan költészete, mint a legfinomabb magyar bor. Rettegés és szakadatlan megpróbáltatás közepette vált nagy költővé, szóltak versei szívből, lélekből, – a haza, az otthon és hitvese utáni sóvárgásról. Ízleljük hát e nemes nedűt és emlékezzünk. Ne engedjük soha többé, hogy az ember kiforduljon önmagából. Ne engedjük, hogy ember az ember ellen forduljon!

Hogy mit jelent nekem Radnóti?

Az EMBERT, aki a legnagyobb szenvedések közepette is le tudott hozni egy darabot a mennyországból. Aki saját halálát is megénekelte, verseit szétosztotta társai között, abban a reményben, hogy lesz, aki túléli a világégést, és kiadatja azt. Akit kikeresztelkedése ellenére mégis egy részeg tiszt abronccsal vert meg kegyetlenül azért, mert „firkálgatott”.

Akár élhetne is még…

Mindenesetre akik napjainkban zsidóznak (halkan vagy hangosan), zsenialitását, emberi, költői kiválóságát még ők is elismerik talán, de mégis emlékét sértik meg. Milyen kár, hogy halála óta felnőtt a háborút nem látottak több veszélyes nemzedéke. Remélem, hogy velem együtt a fiatalok sem hiszik el, hogy az ember úgy elvadulhat, hogy önként és kéjjel is ölhet, nemcsak parancsra. Olykor nemcsak a költészet sorsa reménytelen, hanem azoké az embereké is, akik nem képesek az erőszakkal szemben feltartani a szeretet erejét. Nyújtsunk egymás felé hát kezet, országokon, égen, vízen, űrön keresztül, hagyjunk mindenkit békében élni, tiszteljük és szeressük egymást és – olvassuk Radnóti megindító, nagyszerű sorait.

rokafi

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.