November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bár viszket a tenyerük, és ütésre emelkedik a kezük, de még visszafogják magukat. Még

Másokhoz hasonlóan egy igen súlyos mulasztást érzek szükségesnek bepótolni. Sajnos a napi fegyverropogásban szem elől tévesztettem a kétharmad egyik kedvenc jelenkori népnemzeti szórakozásának, a kultúrharcolásnak egy nem oly régi fejleményét.

Összefoglalom, miről van szó. Mácsai Pál, az Örkény Színház alapító igazgatója interjút adott az Indexnek. Az a Mácsai Pál, aki 1994 tavaszán – sok más művész-, zenésztársával együtt – fellépett az akkori Budapest Sportcsarnokban a Hiszünk a dalban című rendezvényen, ahol felejthetetlenül megrázó módon adta elő Petőfi Dicsőséges nagyurak versét.

Mivel azóta 2018-at írunk, és ma már Ady Endre vagy Esterházy Péter életműve is gond és bármilyen lelkiismeretfurdalás nélkül feláldozható az állampárt hatalmi tébolyának oltárán, a migránsozásból-sorosozásból-korrupcióból és a demokratikus alapjogokra vizelésből élő kétharmados többség bizonyos háromnevű szolgálója elérkezettnek látta az időt belerongyolni Mácsai Pálba. 24 év kellett hozzá, de megtalálták az apropóját annak, hogy ezt a páratlan művészi pillanatot a színész-rendező-igazgató szemére hányják.

Az most nem számít, hogy a szóban forgót az utóbbi évek egyik legjobb interjújának tartom, hiszen a kultúrharcosok és közpénzből etetett zsoldosok számára már eleve az is szentségtörés, hogy valaki – jelen esetben Mácsai – az Indexnek ad interjút. Innentől kezdve bekapcsol a gomb, ami azt jelzi: a politikai hatalommal nem rendelkező művésszel/színházigazgatóval szemben meg kell védeni a politikai teljhatalommal uralkodó dicsőséges nagyurakat. És a háromnevű meg is védte. Az csapta ki a biztosítékot nála, hogy arra a kérdésre, elmenne egy olyan tüntetésre fellépőnek, amelynek egyetért a mondanivalójával, Mácsai ezt válaszolta:

… akkor sem mennék el fellépőnek, ha nem lennék igazgató. Azt, hogy egy színész politikai eseményen szaval, egyetlen egyszer láttam makulátlanul hitelesnek. Filmen, fekete-fehérben. Sinkovits Imrét a Petőfi szobornál, ötvenhat október huszonharmadikán.

Az éber elvtárs azonban leleplezte a hazugságot. 24 évig nem zavarta az a pillanat, most azonban beleállt: Mácsai hazudik, hiszen 1994-ben igenis ott volt azon a választások előtt pár nappal lezajlott rendezvényen, amely nem volt más, mint

a baloldali művészek zajos demonstrációja a kiéhezett sakálként ugrásra készülő MSZP-SZDSZ mellett.

Nem tudom, az a hatalmas tömeg, amelyik 1994-ben jelen volt a Budapest Sportcsarnokban, miképpen emlékezik vissza ennyi idő távlatából arra a pillanatra, viszont jelezném: Jancsó Miklós, az esemény főrendezője (nyugodjék békében, ha tud, hiszen őt sem kíméli mostanság a kultúrharc trágyás gumicsizmája) a zajos baloldali demonstráció keretében például Bródy Jánost, Hobót, Koncz Zsuzsát, Sebestyén Mártát, Sebő Ferencet, Zoránt, Dés Lászlót, Deák Bill Gyulát, Jordán Tamást, Galkó Balázst, de a Kaláka Együttest is színpadra állította. Gondolom, ők is szégyelljék magukat mind. De elsősorban Mácsai szégyellje magát, amiért akkor, ott, 1994-ben, midőn

halálos fenyegetésként aktualizálta Petőfi Sándor eredetileg is rettenetesen buta és ártalmas versét

amellett tett tanúbizonyságot, hogy

a nemzeti gondolattal gennyes sebként kell bánni, és hogy a legjobb volna fizikailag likvidálni, vagy ha nem megy, végleg eltüntetni a másképp gondolkodókat.

De nyugi van, változtak az idők, nagyot fordult a világ, immár ők (azaz mi – írja a háromnevű) vannak többen, és bár rettenetesen nehéz megállniuk, hogy az ütésre lendülő kezüket (orbánul: viszkető tenyér) lefogják, ők nem a Bosszú Népe (üdvözlöm Dalcsináló Kovács Ákos urat), ugyanis gyilkos indulat nem fűti a magyart. A slusszpoén az, hogy a nemzet elsőszámú véresszája saját blogján tette közzé a háromnevű Mácsainak címzett levelét azzal a megjegyzéssel, hogy a haverja ismét tökéleteset alkotott, bár megrázónak tartja, hogy noha Pált 1985 óta ismeri, és valaha nagyon felnézett rá, most kiderült, hogy sajnos kár volt.

Ez újfent egy igen csinos kilométerkő a NER történetében, ahol a kultúrharcnak nevezett őrület naponta újabb és újabb célpontokat talál, akiket le lehet rántani az elvtelenség mocsarába, ahol az egyedüli biztos pont és feladat a rezsim megvédése az egyes polgártól, civiltől, művésztől. Aki bármit is tett le a nemzet asztalára, tegnap óta áruló szarcsimbók, akit az állítólag többség immár kénye-kedve szerint gyalázhat. A lovagkeresztes uszítóval szemben én nem tartom annyira tökéletes műnek azt, amit a háromnevű haverja összerántott annak igazolására, hogy Mácsai valójában gyűlöli a kétharmados kormányt és a valódi, nemzeti-keresztény Magyarországot, ezért szellemi lincselőként honfitársai ellen hangolja az eszetlen, ostoba tömeget. Mert 24 évvel ezelőtt elszavalta azt a bizonyos verset.

Nem ismételném meg azt, ami az elején hivatkozott posztban már elhangzott, csak jelzésértékkel teszem ide: aki szerint a Dicsőséges nagyurak és az Akasszátok fel a királyokat című két különálló vers valójában egy és ugyanaz, az talán nem a legmegfelelőbb ember arra, hogy egyik pártállami tévétől a másikig lihegve, egyik propagandaoldaltól a másikig okoskodva ossza az észt bármiről. Értem, hogy a NER holdudvarában kultúremberekből is egyre kétségbeejtőbb a felhozatal, de ez véresen ciki.

Nem mellesleg elég sajátságos mentális torzulásra enged következtetni, hogy valaki éppen Petőfi Sándorral próbálja demonstrálni a nemzeti gondolat ördögtől való jellegét, de úgy tűnik, itt tartunk: odáig fajult a hatalom kiszolgálásának görcse, hogy lassan Petőfi Sándor is a balliberális hazaárulók kedvencévé, azaz az állampárt által üldözendő ellenséggé avanzsál, aki rettenetesen buta és ártalmas verseket írt csak azért, hogy mintegy másfél évszázad múlva a Mácsaiknak fegyvert adjon a kezébe a valódi Magyarország és a kétharmados nemzeti-keresztény bűnszervezet ellen.

Harmadrészt felhívnám a figyelmet arra, hogy bármennyire is teperni kell a nagy fehér főnök kegyeiért, bármennyire is fontos a mi és ti (ők) soviniszta típusú hergelés szinten tartása, Mácsai Pál változatlanul magyar ember. Akkor is, ha a háromnevűek ma többen vannak (?), és most ők nyüzsögnek az öröknek hitt hatalom megnyugtató közelségében. Ráadásul ahhoz képest, hogy a háromnevűek naponta ötvenszer sértődnek meg azon (majdhogynem jogosan), hogy agyatlan birkáknak nevezik őket, elég idióta tempó eszetlen, ostoba tömegként hivatkozni azokra, akikkel szemben a hatalom rongyos köpönyegét védelmezik főállásban. Olyan háromnevűek, akik egyébként is többen vannak, hatalmon vannak, tehát érthetetlen, hogy miért óbégatnak reggeltől estig.

És végül, ha már a hazugságok leleplezésénél tartunk: egészen tragikus bája van annak, hogy Mácsai 1994-es fellépését egy a baloldalnak, vagyis MSZP-SZDSZ sakáljainak tulajdonított rendezvényen a nemzeti-keresztény gondolattal szembeni gaz támadásként írja le bárki, nagyvonalúan megfeledkezve arról a történelmi tényről, hogy Orbán Viktor 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé egyik alelnöke volt (1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává is választották). Sőt: az akkor még megélhetésileg liberális elveket valló Orbán Viktor (aki ma már a liberálisok démonizálásából építi dinasztiája fényes jövőjét) és pártja 1992-ig az SZDSZ elsőszámú partnere volt a magyar politika lehányt színpadán, és csupán az 1994-es választási vereség után pozicionálták át magukat szintén megélhetésileg az egyre inkább széteső MDF helyére a politikai jobboldalra.

Ha ezektől eltekintünk, valóban tökéletes a mű. Tökéletesen tragikus. Mindenféle gát átszakadt, és már csak az a kérdés, hogy holnap ki lesz a következő. Aki az állampárt szerint 10-20-30 évvel ezelőtt, vagy holnapután rosszkor, rossz helyen mondott el egy rossz verset, vagy állított valamit, ami ma már főbenjáró bűnnek számít. Nemzeti-keresztényileg. Ha valakit megnyugtat, bár viszket a tenyerük, és ütésre emelkedik a kezük, de még visszafogják magukat. Még.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.