NEHAZUGGY

Tele a hócipőnk

Tóth Ilona | 2018. November 4, Vasárnap | 16:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tehénszarban toporogni jó. Mesélte a nagypapám, hogy télen, amikor kihajtották a teheneket, alig várta, hogy trottyantsanak, mert meztelen lábával azonnal beleállt. Jó meleg volt. Egyetlen cipőjét csak az iskolába menet vehette fel. Kivágták az orrát, hiszen a lába növekedésével nem nyúlt az átkozott lábbeli. Ma cipő még csak lenne, ha az szandál, papucs is a hóban, tehénből nincs, csak szarból van sok. Abból pedig nem lehet megélni, élni pláne nem.

Az egyik ilyen ganéhordozó Orbán luxus tanácsadója, minden magyarok istápolója, Hegedűs Zsuzsa. Miután szétszórta a libákat, tyúkokat, malacokat, beült Audijába, és várta a csodát. Lett is csoda, az állatok vagy elpusztultak, mert nem kaphattak enni, vagy ha kicsit meghíztak, mentek a fazékba. Egyszer. Ez a nő szélhámosságát hordozta országszerte, azóta sem kérte számon senki az Orbán brancsból.

Kecske sincs. Pintér Sándor milliárdos, nyugdíjas, örökös belügyminiszter a kecskében látta a jövőt: a szegény ember „ha megtermeli a saját településén azokat a javakat, amelyek az élelmezéséhez szükségesek, mert kap hozzá magot, kap hozzá megfelelő nevelt állatot először, kap hozzá még esetleg malacot, vagy kecskéket kérnek sokan, hogy a tej is meglegyen minden nap, akkor meg”. Meg lehet élni 47 ezer forintból. Hogyan, főzsaru? Így? Imádták az emberek a kecskét, mert nem kívánta a luxust, evett, ivott, minden konyhai maradékot (ha volt) felzabált. Eltartották. Sok hasznot nem hozott, nem húzta ki kétségbeejtő helyzetükből a szegényeket, pedig a miniszter úr megígérte. Főleg a városi kecskék sokat hisztiztek a liftben; ölben kellett lecipelnie a gazdának az emeletről. Csak csipp-csöpp, csöpögött a teje, naponta be kellett osztani, ki ihatja meg azt a keveset, amit termelt. Elmaradt a kecsketejben fürdés. Vége lett ennek a villámgyors esztelen kitalációnak, Pintér nem is emlékezett már rá, különben is kihagy az agya, tudják, elfelejtett bevallani 2,7 milliárd forintot a vagyonlistáján. Hegedűsnek, Pintérnek a szociális érzékenysége se tyúk-, se disznó-, se kecskeszart nem ér. Mind ilyen: kirekesztő, pöffeszkedő, agyatlan csorda.

Csak semmi dráma emberek! Csupán milliók döglenek bele a reménytelenségükbe, nem számít a hatalomnak, megmondták, nincs szegénység Magyarországon. Ennek a fő szajkózója az ájtatos Rétvári Orbán-stréber. Bizonyára az EU Alapjogi Ügynöksége Soros-bérenc, mert az ő friss felmérésük szerint:

Alig vannak országok, ahol több gyerek él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, mint itt. De a jó oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz is nehezen férnek hozzá a szegény magyar gyerekek. (…) A magyar gyerekek szinte pontosan harmadát, 33,6 százalékukat fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség.

Szarul hangzik, hát még a szégyen mekkora, nem is férne rá egy soros óriásplakátra – a saját magyarjaink, nem migránsok, tisztelettel. Orbán országában a gazdagok segítik a gazdagokat, a szegények nem tudják segíteni a szegényeket. A gazdagok meg nem akarják. Mert ők tudnak lakbért, rezsit fizetni, vagy fizetjük mi a közösből; van mosógépük, mosogatógépük meg mosólányuk, takarítójuk, kertészük. Esznek, isznak, nyaralnak, utaznak – és az autójukból nem látszik a valóság. Elfüggönyözött gógyival bizony nem.

A szétszakadt Magyarországon Orbán Viktor birtokba veszi Buda várát saját magának, onnan uralkodik. A fideszes kiskirályok, földesurak, ingatlanbárók, kegyeltek lakják a magyar földet a Dunán innen és túl. Kétlábú barom is van sok, legelhetnek kedvükre, ám csurig tömött bendővel a látásuk is elveszik: tojnak a cselédségre, a kialakult jobbágyságra. A látvány mindent megér nekik, csak segíteni ne kelljen a nyomorultságukba veszőknek. Törökvész nincs, bár Erdogan haver nem alszik.

Mondok valamit így magunk között: nem csak a kirekesztettek félnek, szoronganak, cidriznek naponta. Mindenki. Mert ebben a diktátortól bűzlő országban hamar körön kívülre kerülhet bárki. Ki hord tovább a tenyerén? Tele a hócipőnk, mi a meleg tehénszarra várunk még?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!