November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tele a hócipőnk

Tehénszarban toporogni jó. Mesélte a nagypapám, hogy télen, amikor kihajtották a teheneket, alig várta, hogy trottyantsanak, mert meztelen lábával azonnal beleállt. Jó meleg volt. Egyetlen cipőjét csak az iskolába menet vehette fel. Kivágták az orrát, hiszen a lába növekedésével nem nyúlt az átkozott lábbeli. Ma cipő még csak lenne, ha az szandál, papucs is a hóban, tehénből nincs, csak szarból van sok. Abból pedig nem lehet megélni, élni pláne nem.

Az egyik ilyen ganéhordozó Orbán luxus tanácsadója, minden magyarok istápolója, Hegedűs Zsuzsa. Miután szétszórta a libákat, tyúkokat, malacokat, beült Audijába, és várta a csodát. Lett is csoda, az állatok vagy elpusztultak, mert nem kaphattak enni, vagy ha kicsit meghíztak, mentek a fazékba. Egyszer. Ez a nő szélhámosságát hordozta országszerte, azóta sem kérte számon senki az Orbán brancsból.

Kecske sincs. Pintér Sándor milliárdos, nyugdíjas, örökös belügyminiszter a kecskében látta a jövőt: a szegény ember „ha megtermeli a saját településén azokat a javakat, amelyek az élelmezéséhez szükségesek, mert kap hozzá magot, kap hozzá megfelelő nevelt állatot először, kap hozzá még esetleg malacot, vagy kecskéket kérnek sokan, hogy a tej is meglegyen minden nap, akkor meg”. Meg lehet élni 47 ezer forintból. Hogyan, főzsaru? Így? Imádták az emberek a kecskét, mert nem kívánta a luxust, evett, ivott, minden konyhai maradékot (ha volt) felzabált. Eltartották. Sok hasznot nem hozott, nem húzta ki kétségbeejtő helyzetükből a szegényeket, pedig a miniszter úr megígérte. Főleg a városi kecskék sokat hisztiztek a liftben; ölben kellett lecipelnie a gazdának az emeletről. Csak csipp-csöpp, csöpögött a teje, naponta be kellett osztani, ki ihatja meg azt a keveset, amit termelt. Elmaradt a kecsketejben fürdés. Vége lett ennek a villámgyors esztelen kitalációnak, Pintér nem is emlékezett már rá, különben is kihagy az agya, tudják, elfelejtett bevallani 2,7 milliárd forintot a vagyonlistáján. Hegedűsnek, Pintérnek a szociális érzékenysége se tyúk-, se disznó-, se kecskeszart nem ér. Mind ilyen: kirekesztő, pöffeszkedő, agyatlan csorda.

Csak semmi dráma emberek! Csupán milliók döglenek bele a reménytelenségükbe, nem számít a hatalomnak, megmondták, nincs szegénység Magyarországon. Ennek a fő szajkózója az ájtatos Rétvári Orbán-stréber. Bizonyára az EU Alapjogi Ügynöksége Soros-bérenc, mert az ő friss felmérésük szerint:

Alig vannak országok, ahol több gyerek él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, mint itt. De a jó oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz is nehezen férnek hozzá a szegény magyar gyerekek. (…) A magyar gyerekek szinte pontosan harmadát, 33,6 százalékukat fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség.

Szarul hangzik, hát még a szégyen mekkora, nem is férne rá egy soros óriásplakátra – a saját magyarjaink, nem migránsok, tisztelettel. Orbán országában a gazdagok segítik a gazdagokat, a szegények nem tudják segíteni a szegényeket. A gazdagok meg nem akarják. Mert ők tudnak lakbért, rezsit fizetni, vagy fizetjük mi a közösből; van mosógépük, mosogatógépük meg mosólányuk, takarítójuk, kertészük. Esznek, isznak, nyaralnak, utaznak – és az autójukból nem látszik a valóság. Elfüggönyözött gógyival bizony nem.

A szétszakadt Magyarországon Orbán Viktor birtokba veszi Buda várát saját magának, onnan uralkodik. A fideszes kiskirályok, földesurak, ingatlanbárók, kegyeltek lakják a magyar földet a Dunán innen és túl. Kétlábú barom is van sok, legelhetnek kedvükre, ám csurig tömött bendővel a látásuk is elveszik: tojnak a cselédségre, a kialakult jobbágyságra. A látvány mindent megér nekik, csak segíteni ne kelljen a nyomorultságukba veszőknek. Törökvész nincs, bár Erdogan haver nem alszik.

Mondok valamit így magunk között: nem csak a kirekesztettek félnek, szoronganak, cidriznek naponta. Mindenki. Mert ebben a diktátortól bűzlő országban hamar körön kívülre kerülhet bárki. Ki hord tovább a tenyerén? Tele a hócipőnk, mi a meleg tehénszarra várunk még?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.