NEHAZUGGY

A NER csöcsén lógva, eltartott kisujjal osztani az észt nem menő

Molnár Bálint | 2018. November 1, Csütörtök | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A NER-be simult magyar politika felülmúlhatatlan abszurditásából és szürrealitásából adódó már-már elviselhetetlen agytekervényi szinten jelentkező fájdalmaimról lesz szó alább. Egyszerűbben szólva, mielőtt bárki a szívéhez kapna: nem a magánéleti szennyesemet fogom teregetni, ellenben véleményt nyilvánítok, ahogy máskor is szoktam, ehhez még jogom van elvileg.

Aludtam egyet a HVG által Ungár Migrációügybennemszégyenafidesszelegyetérteni Péter, LMP-s sztárpolitikussal készült interjúra, hogy ne az első felindulás könyököljön ki a számon és a billentyűzetemen. Tendenciózusan kiragadtam pár gondolatot Édesanyámfiavagyok Péter mondanivalójából (csókoltatom, Schmidt nagysága!):

Nem lehet mindent a Fideszre fogni, a médiatúlsúlyra, az egyenlőtlen választási rendszerre, a csalásokra. Az ellenzéknek tudomásul kell vennie, hogy a harmadik kétharmados Fidesz-győzelem után nem lehet mindent ugyanúgy csinálni. Ha így folytatjuk, a jövő tavaszi uniós választáson ismét elvernek bennünket.

Mindaddig a Fidesz a kétharmad közelében marad, ameddig az ellenzék arra az egyszerű és fontos kérdésre sem tud válaszolni, hogy ki lenne a miniszterelnök egy ellenzéki győzelem esetén.

A Jobbikkal elengedhetetlen a koordináció. A hosszú távú cél az, hogy még nagyobb legyen az együttműködés.

Akiknek helyük lehet a Fidesz utáni politikában is: például Nemény András (szombathelyi szocialista), Molnár Zsolt és Hiller István.

Nem akarja eladni a tulajdonrészét a BIF-ben csak azért, mert Mészáros Lőrinc is feltűnt a cég közelében. Párton belül „belső politikai helyezkedések miatt” támadják, a párton kívülieknek meg akkor sem tudna megfelelni, ha „személyesen váltaná le Orbán Viktort”. Nekik nem tudok olyat csinálni, hogy ne Schmidt Mária fia legyek.

Édesanyám fia vagyok, harcolok a végsőkig (ez a válasza arra a felvetésre, hogy mi a helyzet az LMP etikai bizottságának vizsgálatáról; magától nem távozik a pártból).

Kezdjük onnan, hogy – bár erről nem esik szó az interjúban – nincs még egy olyan, április 8-án a fideszes kétharmaddal szemben elvérzett ellenzéki párt, amelyiket a választók (köztük elsősorban a saját választóikkal) ne bíráltak volna olyan félreérthetetlenül, ahogyan az LMP-t bírálták. Tudom, mert direkt követtem, akkoriban ez volt a mániám a sebeim nyalogatása mellett.

Ennek fényében külön érdekes, hogy április 8-a után jelentősen megnövekedett azoknak az ungári nyilatkozatoknak a száma, amelyekben a NER elsőszámú ideológusának fia az ellenzéket oktatja miheztartásilag. Ne legyek igazságtalan: időnként némi önkritika is szorult a mondanivalójába, ám a lényeg körülbelül annyi, hogy mit kéne befejeznie az ellenzéknek (moralizálás, demokráciasiratás), mit minek kéne/nem szabad nevezni, mit hogyan kéne/nem kéne csinálni, és kivel kell összefogni már megint, lehetőleg az orbánozás teljes mellőzése mellett.

Tökéletesen egyetértek Ungár Péterrel abban, hogy ha az ellenzék így folytatja (vagyis az én olvasatomban ugyanazoknak a leharcolt, a választókat frusztráló arcoknak az erőltetésével, megvalósíthatatlan ígéreteket puffogtatva, a pozíciókért folyó harcokat a megvalósítható alternatíva fölébe helyezve, a ki kivel van és ki kivel miért ne legyen parttalan összefogósdi csapdájában vergődve), akkor valóban jön a kibaszott narancssárga négyötöd. Ami az önkormányzati választásokra való különös tekintettel nagyjából ennek az országnak a végét jelenti.

Eddig tartott az egyetértésem, innentől jönnek a fájdalmaim. A táncoló fekete lakkcipőm is baromira tele van azzal, hogy a harmadik kétharmad után még mindig itt tartunk: jön egy eltartott kisujjú Ungár Péter (ne tessék bántani, nem anyuka ejőternyőzte be az LMP-be, már 2010-ben is a párt aktivistája volt), aki csuklóból relativizálja a Fidesz mindent túlordító, hazug, hírhamisító, manipuláló médiafölényét, a saját képére szabott választási rendszerét és a feléjük lejtő pálya tetejébe eszközölt istenverte csalásokat. Nem kellene az ellenzék bírálatát a Fidesz egyértelmű önkényével egy mondatban emlegetni. Akkor sem, ha mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok néhány hiteles arcot leszámítva másodszor kúrtak el mindent úgy, hogy attól koldulunk.

Felőlem Ungár Péter azzal fog össze, akivel akar, és annyiszor megy el a fideszes propagandatévékbe úgy tenni, mintha ő valóban ellenzéki politikus lenne, ahányszor csak akar. (Nem kell ehhez nagy bátorság: a barnanyelvű propagandistáknak kifejezetten jó véleményük van róla, miközben minden ismertebb ellenzéki politikust úgy mocskolnak, ahogy nem szégyellik.)

De egy dolgot tisztázzunk e derék, ambiciózus fiatal politikus tegnap nyilvánosságra került félreérthetetlen nyilatkozatával kapcsolatban: bármit gondol magáról, ő a NER része, a NER haszonélvezője, és innentől kezdve minden, amit képvisel, hiteltelen. Nem azért, mert anyákésfiúk (bár nem én mondtam, ő hozakodott elő a kedves édesanyjával), hanem mert Mészáros Lőrinccel, Orbán Viktor csúcsstrómanjával (aki immár nyíltan lapátolja a jellegétől megfosztott közpénzt az Orbán-famíliának) és a NER elsőszámú, történelemhamisító ideológusával (leszarom, hogy anyuka, vagy nem anyuka) egy gyékényen árulni egy olyan országban, ahol a kormány legfőbb politikája a korrupció, álságos. Arról nem beszélve, hogy a migráció kérdésében egyetérteni az idegengyűlöletből piaci terméket csináló Orbánnal, egyenesen gyalázat.

Mondjuk ki: az, aki nem olyan régen – amikor kiderült, hogy a Mészáros-közeli Takarékbank bevásárolta magát az anyjával közös cégébe – azt mondta, hogy szerinte nem lesz Mészáros a tulajdonostársa, és ha mégis, az egy másik helyzet lenne, vagyis újragondolná, amit elmondott, majd október végére eljut odáig, hogy nem is érti, miért kellene megszabadulnia az érdekeltségétől csak azért, mert Mészáros feltűnt a bizniszben, az egy álságos, álszent édesanyjafia.

Aki a pártján belüli politikai helyezkedésekkel magyarázza, hogy a pártján belül miért háborog sokak gyomra ettől (Hadházy, de már Szél Bernadett is otthagyta az egész brancsot a picsába), az egy ócska, fideszes tégla. Mert még egyszer: anyukával közösen tulajdonolni egy undorító, hazug, civileket listázó fideszes propagandalapot (Figyelő), közös üzletet tolni a Fidesz legzsírosabb, közpénzből megmilliárdosodott oligarchájával a büdös életben nem lesz hiteles, komolyan vehető ellenzéki magatartás. És akkor sem lenne az, ha Ungár Péter nem a NER-es cégéből szerzett pénzen vásárolt volna saját médiát (Azonnali) és ha nem éppen a kedves édesanyja győzködte volna LMP-s barinőjét (Schmuck Erzsébet), hogy ne hagyja visszalépni mások javára az LMP jelöltjeit.

És miután nincs még egy olyan párt, amelyiknek a választók annyira világosan a tudomására hozták volna, őket tartják felelősnek a Fidesz kétharmadáért, extra lábszaga van annak, hogy a Fidesszel való összeborulással vádolt LMP Ungár Pétere az MSZP történetesen két azon politikusát dicséri kétpofára (Nemény Andrást hagyjuk is), akik közül az egyikről Orbánnak is igen jó véleménye van (Hiller), a másikról (Molnár) meg párttársa (Botka László megpuccsolt miniszterelnök-jelölt) mondta ki, hogy fideszes ügynök.

Azt hiszem, körbeértünk már megint. És nem az a lényeg, hogy én ezeket gondolom, az sem lényeg, hogy Ungár mivel áltatja magát, az a lényeg, hogy az emberek nem hülyék. A sokadik kétharmad dacára is hiszek ebben. Bárhogyan is sír a szája, amiért sokan csak Schmidt Mária fiaként azonosítják, valójában senki nem tesz annyit azért, hogy ez így legyen, mint ő maga. Ungár Péter. Aki eltartott kisujjal osztja az észt a NER csöcsén lógva, és arról lamentál, hogy mi lenne a dolga egy ellenzéki pártnak.

Ha így folytatja – márpedig tegnap közölte, hogy így folytatja -, ezután is az marad, ami mindig is volt: édesanyja kicsi fia. Ami engem egyáltalán nem zavar, csak a dagadt ruhát és pláne az érdeminek csúfolt ellenzéki politizálást hagyni kéne a fenébe. Ez az a fajta abszurd, amitől mindig megfájdul a fejem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!