November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Diktátor

Színházban voltam. Ez önmagában nem ad rá okot, hogy itt kelljen eldicsekednem vele, viszont mit láttak szemeim? A Diktátort, Eszenyi Enikő rendezésében.

Ahogy Dávid Ibolya hajdani igazságügyminiszter nem ért a focihoz, én sem mondhatnám, hogy értek a színházhoz (vagy a filmhez, ha már Chaplin), ettől függetlenül kezdeném azzal, hogy nálam minden 10/10 erre a darabra, szöveg, színészek, rendezés, kellékek, jegyszedő néni.

Miután döbbent ámulatomból hazaérve elolvastam egy kritikát, felmerült bennem, hogy aki ezt úgy látja, ahogy a kritikát kreáló úr, az vagy nem látta a darabot, vagy nem tartózkodik Magyarországon életvitelszerűen, vagy nem mer „olyan” véleményt megfogalmazni, de „ilyet” meg nem akar…

Mindenesetre én a darab során többször egyéni, spontán, kb. 5 másodpercig tartó tapsviharban törtem ki, bár a körülöttem ülők valahogy nem csatlakoztak… Maradok a tényközlésnél: Schultz úr szerint Hilda szereti a nárciszokat. A kettőskereszt-kitüntetés és a fejvesztéssel fenyegető kegyvesztés a mindennapok libikókájának a két magától értetődő végpontja, az anyaság pedig minden asszonyállat, pardon, polgártársnő életének egyetlen értelme. Adócsökkentéssel, egyenes beszéddel, kultúrával szopatják a népet. Beszédet mondanak a Vezérek: Blablablanémetülmutatságosblablablastadion – ésígytovább – mégegykisviccesblablanémetülblabla… stadionblablabla. Majd olaszul ugyanez.

És az a bizonyos földgömb-jelenet… ahogy a Viktátor, pardon, a Diktátor focizik vele… Meg ahogy a monumentális asztalánál pöffeszkedve hadüzeneteket írogat… Azt hiszem, nem kell tovább sorolnom… pedig lenne mit. Aki nem hiszi, járjon utána, de persze lehet, hogy csak én látok bele mindenbe mindent, amit szeretnék, a lényeg, hogy légyszilégyszi ne tessék betiltani még, kell Tománia éhező népének a KULTÚRA (megvédjük!), mint egy falat kenyér.

Goitein Vera

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.