December 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Nem fogja elhinni, de akkor a gyári melósnak gondolkodni is kellett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Hihetetlen

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Most jó, hogy ott van kend, mert ha itt lett volna, akkor megint elbujdosott volna a szánalmas erőlködés láttán. Így megspórolta kend az útiköltséget, na meg az utazással járó törődést.

Miről beszélek. Miről beszélnék? Hát arról, hogy nemzeti hagyományainknak megfelelően tömény hivatalos ünnepi tort ültek az áprilisi kétharmados választás háromharmados hadizsákmányt ejtő legyőzőink annak örömére, hogy jól elkalapáltak bennünket ’56-ban a szovjetek. Tudja, akiket kiküldött az, aki most visszahívta őket, hogy oroszként próbálják elérni, hogy több hűtővíz legyen a szovjetek által épített paksi reaktor hűtéséhez, a Dunában a Paks 2-vel főzzenek oroszos halászlét Mohácsig, és ha már itt vannak, akkor számolják majd át előre az uniós választási szavazatokat is, mert az ukrajnai magyarok leltározása nagyon jól sikerült.  

Azért is jó, hogy nem volt itt kend, mert nem kellett látnia a tatát úgy istenigazából begurulni. Hiába nyugtatta a nagyi. Két napig a vízcsapot se lehetett az egész házba kinyitni a tata jelenlétében. Fideszült rádiót már rég nem hallgatunk, de most a tévét se, mert a legváratlanabb pillanatban felbukkant egy ötvenhatos hős. Az egyik tucatjával pusztította a tankokat, a másik Mindszenti bíborossal ultizott a börtönben, a harmadik megmondta Maléternek, hogy ne menjen ki Tökölre a ruszkikhoz, mert fogságba ejtik. És jöttek a visszamenőleges hősök naphosszat. De egyikre se hallgattak akkor a művelt nyugat ölében öregségi nyugdíjba migránsult pesti srácok, így aztán szokásunkhoz híven megint nem mi győztünk, hiába telt el annyi idő az óta, és írták át a Mári nénik kalákába a múltat, mert még nem született meg a nagy ő, aki előtte levezényelhette volna a nemzeti konzultációt, ezért összevissza lövöldöztek.

Végül a nagyi unszolására a tata megcsihadt kicsinykét. Tegnap a bátyámnak meg nekem mesélt valamit, de nem szabad továbbadni, mert politikaként is értelmezhető. Kend se mondja már senkinek, mert még nem kapja meg a tata az Erzsike néni-féle bárcát, amin kamionon termett krumplit vehetünk (amit én egyébként nem nagyon hiányolnék, amíg nem esik kijárási tilalom alá a tanyasi füstölt kolbász). Kapaszkodjon. Most jön a hihetetlen.

A tata érettségi utáni nap (érti? nap?) gyárba ment dolgozni három műszakba. Két hónap után behívták az irodába, hogy ne lopja itt a napot, tanuljon. De kell a pénz. Megoldjuk, mondták. Így lett a tata inas, vagy ahogyan ő mondja, ipartan hallgató. Szombatonként a szakmai tárgyakból iskola, hét közben tedd ide – vidd oda meló a szakma közelébe, hogy átjárja a mesterség szaga, fizetésért. Nem fogja elhinni, de akkor a gyári melósnak gondolkodni is kellett. Komolyan! És inasként több fizut kapott, mint utána, mert rászorult a támogatásra, de a kitűnő vizsga után öthatvanas (5 Ft 60 fillér) órabért írt elő a szabályzat!

A mestere csuda fazon lehetett. Katonaként, a háborúban, fekete szerelő ruhában a Fertőrákosi kőbányában javította a német repülőket, szabotázs miatt egy ruszin társával a kivégzésükre vártak kóterbe zárva. Éjszaka megjöttek az oroszok, és mivel az SS egyenruha is fekete, már állították is őket a falhoz a stylist megkérdezése nélkül. Az oroszul tudó katonatársa végül kidumálta.  Szerencsés ember. Nem annyira. Mégis.

A tata inassá fogadása előtt pár héttel szabadult a börtönből, amnesztiával. Eredetileg öt és fél évet kapott, mert egy nagy pesti gyár Munkástanácsának volt az elnöke. Párttagként, az üzemi pártbizottság jóváhagyásával. A munkásgyűlés megválasztotta, megtiszteltetés, elvállalta. Nem akasztott, nem lőtt. Dolgoztak. Munkás önigazgatás. Így mondták. Amit ők gyártottak, arra szüksége volt az országnak. „A nagyhatalmak megegyeztek, néhány hőzöngő még nem módosított országhatárt.”  Ez volt a mester részéről a melósoknak bitófát, sok nyakkendősnek zsíros állást, magas jövedelmet termő, agyon ragozott népfelkelés és szinonimái. A bátyám itt egy kicsit okvetetlenkedett, hogy így a szabadság, meg úgy a szabadság, mire a tata mondta, hogy ahol nem lőttek, ott működtek a mozik, és a műhelyükből a Tibi, az ezüsttankos, lemezvillás 125 Csepeljével úgy tudta hordani a film kópiákat az egyik moziból a másikba, hogy ki tudta kerülni a lövöldözést a pesti utcákon, és ezt olyan ciki volt hallani.  

A MESTEREM, mindig így mondta a tata, ha bármikor szóba került, csupa nagybetűvel, mert akár hiszi kend, akár nem a tata legalább olyan becsbe tartotta a mesterét, mint kend a nagyságos fejedelmet. És azt hiszi, hogy a Mester csodabogár volt, akkor téved! Mert a tata satuját a Mester és a Miskolczi bácsi satupadja fogta közre.  A Miskolci bácsi a 6 elemi után lett inas, annál a satunál. Csak sámlin állva tudott síkban reszelni olyan kicsi volt mikor munkába állt, és onnan ment nyugdíjba. A tatán úgy keresztülnézett másfél évig, mintha nem is létezne, amíg a mestermunkát meg nem csinálta a tata. Azt az órás nagyítójával bevizsgálta még műszak előtt és mikor a tata szokásához híven az utolsó pillanatban bezuhant, akkor a Miskolczi bácsi nem csak biccentett, mint máskor, hanem felállt, kezet fogott a tatával, és – mivel a proliknak, mint a Pavlov kutyájának műszakkezdésre csengettek – magától értetődő természetességgel mondta a tatának: „Jöjjön már szakikám, segítsen megemelni.”

Bizony ilyen dolgok estek meg régen, ilyen emberekkel! És azt mondta a tata, hogy „most, mivel minden másképpen van, mindent másképpen kell”. Ezt mondta a műhelyből a TIB alapító és onnan a hazafi disszidensek által kiutált Dezső bácsi a tatának, mikor a Váci út alatt a metrót csinálták és felszedték a macskakövet: „Megint a melóssal szúrnak ki! Az aszfaltból puszta kézzel nem lehet barikádot építeni, ha eljön az ideje!”  

Na. Mit szól? Hihetetlen, micsoda fazonok voltak itt. Kár, hogy nem értem, mit üzennek.

Bütyökfalva, 2018. október 28.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.