Csak egy kis életszösszenetet szeretnék megosztani önökkel. Ismerősöm mesélte a családról. Két pici gyereket nevelnek, az anyuka a harmadikkal terhes. Eddig semmi különös. Laktak anyósnál, szülőnél, albérletben, de nem találták sehol sem a helyüket. Az apa dolgozik, a mindennapi kenyerük az asztalon van, de ahogyan millió fiatal, ők is önállóságra, kis lakásra, házra vágytak. Minden bizonnyal el is érik céljukat, mert kormányunk és pártunk segít. Csokkal. Kiderült, a kismama mérges, hiszen, ha tudta volna, hogy a kétgyermekes családokra is kiterjesztik a tízmillió forintos hitelt, akkor eszükbe sem jut még egy babát vállalni. Puff neki! Hitelt a gyermekemért! A hatalom demográfiai törekvései csodákra képesek.
Ki hisz még ennek az egyik napról a másikra ötletelő bandának? Ezeknek, akik úgy csapnak bele a lecsóba, hogy fröcsög szét minden. Pénze számolása közben valamelyik hű apród a fejére csap: a mindenit, mi a francnak az a lakáskassza, és ez annyira megtetszik az apródságnak, hogy két nap alatt kicsinálja a kétharmados horda azt. A nyuszi-muszi, bánatos Fidesz-bébi Áder pedig aláírja. Se egyeztetés, se véleményezés, nesztek, ez van. Ha ilyen gyorsan rendbe vágnák a sürgősségi osztályokat, akkor kevesebb beteg ember halna meg. Ja, kedves kismamák három év múlva az átadott lakásokra már nem 5, hanem 27 százalékos áfát vet ki az állam. Ezt is pofán vágják, nyilván a készpénzes befektetők már jól meggazdagodtak eddig, ők nagyban élvezték azt, amit a családoknak találtak ki. Mindig így van ez Orbánisztánban, oda dől az extraprofit, ahol nem viskóban rágják a küszöböt.
Ki hisz még ezeknek? Emlékeznek jól, amikor az esze-kusza múltú Selmeczi Gabriella éppen nyugdíjvédelmi kormánymegbízottként olyan vidáman jelentette be, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok 97 százaléka visszalépett az állami rendszerbe, hogy több millióan jártak körtáncot örömükben. Kiderült, elpárolgott, illetve ellopta a kormány a 3000 milliárd forintnyi vagyont – nyoma veszett. Ki hisz még ezeknek? Egy nap alatt fogadták el azt a NAV-törvényt, ami kedvezményeket ad az oligarcha elitnek, nehezebb a vagyonvizsgálat, és – lám-lám – a kormánypárti politikusok családtagjai pályázhatnak közbeszerzésekre. Egy nap alatt fogadták el az új felállású Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényt. Akkor is hiába tiltakoztak az ellenzéki pártok a kivételesen gyors törvényalkotás ellen. Ki hisz még ezeknek? Az egyéni képviselői indítványként benyújtott törvénymódosítások száma úgy elszaporodott a parlamentben, mint a mezei nyulak az Alföldön. Cseppet sem változott a helyzet ma sem. Sőt, jön az állami Rogán-féle lakáslottó, ahol sorsolással választják ki a lakástulajdonosokat a többiek befizetéseiből. Ekkora szégyenletes orbáni szerencsejátékot! Nehogy azt tessenek hinni, hogy a nép akaratából, ugyan, a haveri magáncégeket, ingatlanfejlesztőket turbózzák fel állami segítséggel. Törvényileg. Úgy van ez, hogy készül egy programkönyv, aminek a tartalma narancssárga nekik, fekete az embereknek.
Értem én ezt a csok-mizériát, hiszen ki vannak szolgáltatva a fiatalok az államnak, és szerintem, sokan gondolkodás nélkül belevágnak a sok milliós hitelbe. Csakhogy éppen a legrászorultabbakon nem segít semmiféle csok. Nálunk kétféle lakás ötletelés van: gazdagodjanak a gazdagok; a szegényeket, a hajléktalanokat el kell takarítani az útból; a középosztály vesszen bele a kilátástalanságba, vagy adja oda magát hosszú-hosszú évekre a bankoknak.
Igen, lehet, hogy a mérges kismama a férjével együtt szépen fölneveli a harmadik gyermeküket is. Kerül, amibe kerül. Lesznek még rémséges napjaik, mert abban ne legyenek biztosak, hogy nem éri még meglepetés őket – egy másik törvény vagy ennek az elsöprése. Orbánnal soha nem lehet kiszámíthatóvá tenni az emberi életet. Jöhet még családokra dér, és akkor a párok csokolózása rámehet az édes csókolózásukra is. A házukon kívül.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.