November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor a fél éve vese ultrahangra váró fideszes szavazó helyett is földbe gyökerezik az ember lába. A szégyentől

Annyira köszönöm a férjemnek, h magángéppel jöhettem, soha nem szoktam, csak akkor ha vele utazom. Ezt kértem a szülinapomra, h el tudjam hozni a cicámat mert most nem lehet elkábítani az utazáshoz

–  írja több, könyvtárnyi szakirodalomnál is sokatmondóbb fotóval ellátott megejtő Instagram-posztjában Vajna Tímea, a rongyrázó fideszes politikai elittel családi kapcsolatot ápoló bulvárceleb, főállásban az Orbán-kormány egyik legdörzsöltebb strómanjának felesége.

Bár a fent idézett passzust ma délelőtt már nem találtam a Vajnáné ostoba önmarketingelését szolgálni hivatott bejegyzésben (ITT megtekinthető az eredeti szöveg), a lényegen nem változtat: miközben csótányhordák garázdálkodnak a világszínvonalon hasító magyar egészségügyi intézményekben, ahol a 21. század tiszteletére még mindig kórházi fertőzések tizedelik a lakosságot, miközben Tökömbojtján, a NER háta mögött az is mindennapi kihívás, hogy az ember eljusson a legközelebbi kórházig, iskoláig, lakott településig (!), a nemzetikeresztényfideszes kormány körül rongyot rázó díva azt tolja bele a migránsokkal rettegésben tartott nép sápadt orcájába, hogy a házi kedvence sürgős orvosi beavatkozásra szorul. Amely beavatkozás a magyar orvosok kiválósága ellenére mégis kizárólag az Egyesült Államokban kivitelezhető. Az utazás pedig az állat egészségi állapotára való tekintettel csak magángéppel képzelhető el.

Úgyhogy Tímea annyira köszöni a férjének, hogy pillanatok alatt előállította a magángépet, amellyel a cica altatás nélkül Los Angelesbe repíthető, ahol remélhetőleg új módszerekkel rendbehozható megtépázott egészsége.

Fotó: Instagram/Vajna Tímea

Tisztában vagyok vele, hogy büdösszájú, irigy, kretén, retek, demagóg proletár (Bencsik András összes műve után szabadon) mindenki, velem az élen, akinek kinyílik a bicska a zsebében a fenti kép láttán. Még úgy is, hogy állatbarátságom olyan megkérdőjelezhetetlen, mint az Orbán-Tiborcz házaspár közpénzhegyeken saját lábon állása. Pedig egy jó ideje köztudomású: a NER-ben magától értetődik, hogy bármelyik magyar középosztálybeli polgár (állítólag van ilyen: mármint középosztály) gond nélkül privát luxusgéppel külföldi gyógykezelésre hurcolhatja a háziállatát. Nem ügy, ahogy a Rogán celebpáros luxushelikopterezése is smafu volt. Egyszerűen komolyanvehetetlen ember az, aki nem magángépen viszi orvoshoz a macskáját.

Akkor tekintsük meg ennek fényében is a fenti képet, amelyen Vajnáné egy kisebb afrikai ország havi költségvetését kitevő márkás göncben feszít, és bár tőle tudjuk, hogy a mosoly mögött rendkívül sok sírás van, azért a kiskedvenc aggasztó állapota mégsem képes megakadályozni abban, hogy – mint minden egyéb alkalommal is, amikor közszemlére teszi saját magát – úgy pózoljon a kamerának, mintha legalábbis profi fotózáson lenne.

Azt valahogy nagy nehezen megértettem, hogy a korrupció semmitmondó kulcsszóval fémjelzett milliárdos, szisztematikus lopásokon azért nem érdemes rugózni, mert Jenő bácsi és Manyi néni nem ért milliárdul, tehát esélytelen rávezetni arra, hogy kilencedik éve konkrétan a talajt és az emberhez méltó jelent rángatják ki alóla, amikor Mészáros Lőrinc percenként millió forintokat keres. (Akkor is, amikor alszik.)

Azt is benyeltem, hogy Orbán Ráhel sokmilliós szettjéről és a környezetszennyezési szokásairól azért hazaárulás nem ildomos beszélni, mert csak az irigy, senki által meg nem választott, frusztrált balliberális csámcsog az ország első embere pereputtyának magánéletén. Ami természtesen szent és sérthetetlen, és különben is meg kell védeni az országot a migránsoktól. Kivéve amikor az ország első embere politikai ellenfeleinek magánéletéről van szó, mert abban viszont egyenesen hazafias kötelesség könyékig turkálni.

Jó. Akkor ne beszéljünk milliárdul, ne beszéljünk ráhelül, hanem beszéljünk erről a fotóról, amit az érintett önként, büszkén tett közszemlére (nem kellett titokban, a susnyásban bujkálva lefotózni őnagyságát), midőn hálát rebegett a magyar kaszinópiac koronázatlan királyaként is ismert férjeurának (akinek zsírosodásáért emberek százainak egzisztenciáját tették tönkre egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra), amiért oly nagyvonalú volt, hogy előállította a cica életét alighanem megmentő luxusgépet. Tudniillik ez már harminc éve így megy, és jövő héten is így fog menni.

Hát hogy is mondjam csak? Nem kicsit zavarbaejtő. Más szavakkal: a nettó provokációnak az a szintje, amikor az ember már nem csak a macska helyett szégyelli magát, de a fél éve ultrahangra váró fideszes szavazó helyett is földbe gyökerezik a lába a szégyentől. Nem azért, mert rá lennének szorulva, hanem mert ez az egy felvétel többet elmond erről a reménytelen országról, mint száz elcsalt közbeszerzés, vagy egyik napról a másikra törvényesített aljasság. Sőt, a világ összes oknyomozó riportjánál is többet mond. Sajnos.

Senki helyében nem vetemednék arra, hogy bagatellizálni próbáljam ennek a Gucci-modellként pózoló, három agysejttel közlekedő oligarcha-feleségnek a pofánkba tolt posztját, aki még a saját, állítólag beteg macskáját is gyomorforgató magamutogatásra használja. Ez a valóságtól elrugaszkodott, hivalkodó, a gesztusai súlyát és jelentőségét felmérni képtelen, bicskanyitogató némber ennek az ótvar rendszernek az ordító szimbóluma. Akárcsak Rogánné előre lezsírozott puccos jelenései a fideszes médiában, akárcsak Orbán Ráhel sértődött, saját lábon álló kérkedése valami olyannal, amiért semmit nem tett, és ami – ha jogilag és poltpéterileg szinte biztosan nem lebuktatható – erkölcsileg védhetetlen.

Ez az egész rendszer már nem csak attól bűzös és fojtogató annak, aki tudatosan él benne, hogy nyilvánvaló: az a rengeteg törvényesen ellopott szajré, ami milliós Gucci pulóverekbe, Luis Vuitton táskákba, luxusgépekbe, aranyvécékefébe ömlik, az egyenesen arányos az ország egziszentenciális perspektíváinak tragikus beszűkülésével. Hanem az, hogy annyi önmérséklet, empátia sem maradt ezekben a lényekben, hogy felhajtás nélkül örüljenek annak, ami az ölükbe hullik. Nem bírják ki, hogy ne dörgöljék egy zsibbadt ország orra alá, hogy a vesekárosult macskájukra, kutyájukra, a félszemű hörcsögükre több pénzt költenek, mint egy fizetésből, bérből élő panelproletár egy év alatt az ápolásra szoruló hozzátartozójára. Vagy a gyerekére, akit a Balatonra levinni nyaralni is hatalmas kihívás.

Azok kedvéért, akik kidagadt erekkel a nyakukon szokták kikérni maguknak, hogy miért kell a Vajna Tímeákkal foglalkozni: nem irigy vagyok erre a szellemi-lelki torzszülöttre, amiért az én macskámat (nincs macskám) nem jellegétől megfosztott közpénzből fogadott luxusgép viszi LA-be, hanem azért teszem szóvá, mert miközben Vajnáné macskájának olyan helyen és olyan körülmények között gyógyítják a veséjét, amilyenhez hasonló helyek és körülmények rengeteg adót fizető polgárnak a büdös életben nem adatnak meg, Magyarországon nincs állami szűrőprogram sem (nem macskáknak, embereknek) a vesebetegségek diagnosztizálására! Magyarországon a dialíziskezelésre fordított összeg Európában a legalacsonyabb, és 10 éve nem változik! Márpedig a vesebetegséggel irgalmatlanul nehéz együtt élni, és Magyarországon rengeteg a szegény vesebeteg, akiknek az önfenntartására szintén alig jut közpénz.

Hát ezért fordul fel az ember gyomra ettől a rongyot rázó ribanctól, és nem kevésbé azoktól, akik egy emberként csodálják a macskája iránti önfeláldozó szeretetét, akik helyette sértődnek meg és önkívületi állapotban irigy demagógoznak mindenkit, aki csak azért nem okádott a látványától, mert még nem táplálkozott. Ennyi erővel naponta beleüríthetne a stróman férje által kizsigereltek szájába, az sem lenne sokkal megalázóbb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.