November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bemocskolnak mindenkit, akinek a bokájáig sem érhetnek fel

Újabb kegyetlenül bűzölgő fekáliakupacot tojt bele az arcunkba a mai nap örömére és tiszteletére a kétharmada birtokában – elmúlt nyolc éveken átívelően is – elnyomott pártállam megszállott kultúrharcos házmestere. Bizonyos Szakács. Ha már a nemzeti-keresztény-konzervatív oldalon kevesebb a kultúra, legalább a harc legyen több alapon Gajdics elvtárs faliújságjának munkatársa (ez az a minősíthetetlen felület, ahol megjelenhetett az a remekbeszabott írás is, amely szellemi epehányás irodalomtörténésznek nevezett szerzője a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának bírta nevezni Ady Endrét a minap) újabb hamis-hazug, de legalább indokolatlanul hosszú rigmusokba szedte a nemzetileg mártír szerepben tetszelgő, a balliberális mindenféle diktatúrák súlya alatt sínylődő frusztrált nemzetiek óbégatását.

Mivel számomra nem derült ki, hogy pontosan mit óhajtott közölni a szerző (azon kívül, hogy változatlanul rohadjanak meg a balliberális ellenségek) a kurvamessziről indító és sehova meg nem érkező eszmefuttatásával, amelyben a természetesen balliberális előjelű genderideológiától sikerült ezredszer is eljutni a konzervatív kultúra általában vett porbahullásának tragikumáig, jegyezzünk meg annyit, hogy Dobrev Klárától Vekerdy Tamáson és Palya Beán keresztül a már említett Enyedi Ildikóig senkit nem kímélt a barnanyelvű fűzfapóéta.

Nem zárójel: egyébiránt fasz se érti, hogy Szakács elvtárs miért nem Orbán Viktor felcsúti rezidenciája előtt kesereg azon, hogy nyolc évnyi súlyos fideszes országlás után még mindig a balliberális szellemi műhelyek virulnak, miközben a jobboldaliak megszűnnek. Fasz se érti, hogy miért nem személyesen a gazdáinak pakolja a hányást a szemére, amiért nyolc évnyi fideszes ténykedés ellenére Enyedi Ildikó még mindig rendezhet nemzetközileg elismert filmeket, noha nem rejti véka alá, mit gondol a rezsimről.

Nem a szörnyszülemény írás állításait fogom tételesen kiröhögni (bár nem kis teljesítmény volt eljutni a genderideológia hazai terjesztésétől a kőkemény balliberálisként felcímkézett képzőművészek mocskolásán keresztül a magyar konzervatív értelmiség egyik legjelentősebb folyóiratának megszűnéséig), szerintem szánja rá mindenki azt a néhány percet, és győzödjön meg maga a hónaljszagú, átlátszó, kormányseggnyaló erőlködés szürreálitásáról. Sok mindent olvasok naponta, ami megfekszi a gyomromat és a még ép agysejtjeimet, de ilyet azért ritkán. Az, hogy valakit a tények nem zavarnak össze a megélhetési, felületes szarkavarásban, önmagában is szomorú. Ez az alkotás azonban – melynek ordenáré hazugságban gyökerező bulvárcíme egymagában is megáll a nemzeti oldal lúdtalpas lábán: Vekerdy is támogatta Gyurcsányék ördögi tervét – újabb kilométerkavics az önként vállalt nemzetikeresztény szénné égések sorában.

Szakács elvtársnak olyan jól sikerült Gyurcsányék leleplezése, hogy a sztorija vezérmotívumát képező szálról (ördögi terv = Dobrev Klára 2009 márciusában az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának ülésén vett részt New Yorkban) a maga idején még a fideszes Magyar Nemzet is kvázi pozitív (de legalábbis nem negatív) előjellel írt. Vagyis 2009-ben még nem számított pejoratív, köpködésre ítélt kategóriának, ha valaki nőként a női esélyegyenlőségért küzdött. Miként Gyurcsány felesége, akinek volt bőr a képén az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület elnökeként, az ENSZ magyar delegáció civil oldalának tagjaként részt venni a CSW nevezetű ENSZ-bizottság 53. konferenciáján. Hogy ebből mit hozott ki Szakács, és hogyan erőltette bele a kultúrharcos rögeszméjébe, az legyen az ő kínja és keserve, én csak ennek a nézni is rossz, szűnni nem akaró vergődésnek a nagyvonalairól beszélnék.

Nem először vagyok kénytelen megállapítani, hogy hatalmas istencsapása lehet úgy élni, mint ezek a lények. Egyik fizetett propagandaanyagtól a másikig úgy tántorogni a tyúkszaros és NER-szaros létben, hogy az öncélú mocskolódás vezérli minden rezdülésüket. Hogy az legyen a szakmai kiteljesedésük csúcsa, hogy mindenkit magukkal rántsanak a posványba, aki tehetségesebb, aki elért valamit, aki anélkül ért el valamit, hogy a gerincét el kellett volna távolítania, és végül beleszorítani mindenkit a balliberális (értsd: beteg, perverz, kártékony, fertőző, kóros elváltozás) skatulyába, ami önmagában is feljogosítja őket a köpködésre.

Én nem tudom, mi kell ahhoz, hogy Sebestyén Mártát, Palya Beát, vagy Enyedi Ildikót valaki olyan megvetéssel tudja listázgatni és ekézni, ahogyan ez a betanított NER-káder teszi. (Az teljesen világos, hogy Dobrev Klárát miért rugdossák kéjes gyönyörűséggel.)

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy valaki a 21. század Európájában, egy kétharmados, minden lehetséges eszköz birtokában bármit megcselekedni képes hatalom seggében kényelmesen pöffeszkedve, a szabad véleményük, meggyőződésük és hitük okán mocskoljanak be olyanokat, akik letettek már valamit arra a kurva nemzeti asztalra. Miközben zabálják a közpénzt, mindenre rámásznak, mindent beborítanak a nyálkás-ragacsos-mérgező test- és egyéb típusú nedveikkel.

Duplanullák, raklapnyi kis orbánviktor, akik azelőtt is senkik voltak, hogy beálltak volna a NER-vályú mellé, és mostanra is ugyanolyan senkik maradtak. Aztán mivel ezt képtelenek feldolgozni (még egyszer kérdezem: mi a francot lehet vinnyogni a harmadik kétharmad árnyékában?), ezért bemocskolnak mindenkit, akinek a bokájáig sem érhetnek fel. Ettől persze változatlanul pont olyan senkik maradnak mint előtte, ez frusztrálja őket kegyetlenül, ezért még nagyobb elánnal kenik be szarral azokat, akik – velük ellentétben – tehetségesek. És ez így megy egyik kultúrharcos fingástól a másikig. Tehetségtelen, közönséges névtelen szekértolók vagyunk? Nem baj, akkor kenjük be szarral azokat, akik tényleg sikeresek. Fos az olvasottsága a propagandalapnak? Nem baj, kenjük be szarral a többit.

Minden a rendelkezésükre áll, teljes kormánytámogatás, pénz, minden, mégsem boldogulnak, mégis reggeltől estig harcolniuk kell. Mert a közönségnek, az olvasóknak, a kultúrát fogyasztóknak kellene eladniuk magukat, az meg nem megy. Bármit csinálnak, a tömeg bölcsessége működik (és nem az egyharmadból lett soha nem volt kamukétharmados tömegről beszélek). Hiába balliberálisozzák Enyedi Ildikót, hiába nevezik genderideológus, veszélyes elemnek a másikat, a harmadikat (kurvára nem volt elég beszüntetni a genderképzést, tovább megy a vernyogás), az emberek akkor is szeretni fogják őket, ha nem istenítik, hanem bírálják és kritizálják az egyetlen nagy nemzetvezetőt. Ha mást képzelnek a demokráciáról, az emberi létezésről, a sokszínűségről, az emberi jogokról, a szabadságról, a tiszteletről, mint amit a pártközpont szerint kizárólagosan hinni szabad. És ott vergődnek ezek a meztelen csigákra emlékeztető Szakácsok a kis összkomfortos közpénz-pocsolyájukban és sír a szájuk, hogy el vannak nyomva.

Meddig még? Mikor lesz elég arra a kétharmados nemzetikereszténykonzervatív teljhatalom, hogy már ne lehessen se Adyt, se Esterházyt, se Enyedi Ildikót, se Vekerdy Tamást, vagy éppen Alföldi Róbertet lehúzni a bosszúra éhes selejt megélhetésileg összeszart mocsarába? Mikor lesz az, hogy a művész, a civil, de még az utolsó közember minőségét, tehetségét sem az fogja meghatározni, hogy lehajtott fejjel isteníti Orbán rendszerét? És még hány nemzetközileg (is) ismert és elismert, az országnak dicsőséget szerző kultúrembert, művészt hurcolnak meg a kereszténynemzeti hányásban csak azért, mert Orbán két perc alatt omlik össze, ha nem ropognak körülötte folyamatosan az ideológiai fegyverek?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.