November 19,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bele kellett túrnom

Meglehetős zavarban vagyok. Számon tartok az ismerőseim között (erre sokan azt mondanák, egyik barátjuk, én ezt a szót nem szívesen dobálom), méghozzá közeli és régi ismerőseim között egy rendkívüli intellektust, akitől sokszor idézek, a megállapításait alapvetően fontosnak tartom. Éveken át ment egy rádióműsorom, amit neki találtam ki, ő volt az egyetlen közreműködője, amikor annak vége lett, más műsoraimban is elküldtem hozzá a riportereimet, legtöbbször velük mentem én is, jó ennek az embernek a közelében lenni – beszélgetni is jó vele, de még jobb hallgatni őt. Csányi Vilmos a neve.

Készült vele egy interjú, két darabban jelent meg. Nagy részét megint öröm olvasni, nemcsak egyetértek, okulok is belőle, mint mindig. A baj az, hogy bizonyos, terjedelemben kisebb részekkel nem tudok mit kezdeni. Az nem kérdés, így hangzott-e, az interjút Nagy József készítette, messze a legjobb újságíró ma, ebben a műfajban meg végképp meg sem közelíthető. Azaz nem kérdéses, hogy Csányi Vilmos azt mondta: A NER-rel én nem vagyok annyira negatív, mint az a kör, ahová tartoztam, tán tartozom ma is. Ugyanis nem látok alternatívát.” Azután meg kap egy kérdést: Ön szerint mit akar Orbán? Amire a válasz: „Nekem úgy tűnik, hogy egy a saját elképzelése szerinti modern társadalmat épít.” Kicsit később meg azt mondja: De amikor egy vezető át akarja vinni az országot valahonnan valahová, az azért összetettebb kérdés, mint hogy loptál tíz- vagy százmilliárdot a sztrádából.”

Ez azért borzalmas, mert nekem ebbe bele kellett gondolnom. És higgyék el, megtettem, mert Csányi mondta ezeket itt fent. Eddig messziről néztem azt a förtelmet, amit a csúti futballista személye és tevékenysége jelent, most közel kellett mennem hozzá. Bele kellett túrnom. Kell ott lennie valaminek, ami egy ilyen hihetetlenül okos embert, amilyen Csányi professzor, ilyen szavak kimondására indít.

Jelentem, amibe beletúrtam, annál is undorítóbb és büdösebb, mint amilyennek eddig gondoltam. Megkímélem önöket attól az elemzéstől, amire én rákényszerültem. A „modern társadalom” leírásától, amit a csúti primitív Csányi professzor szerint elképzel.

Először fel akartam hívni, hogy Vili ne csináld ezt… dehát nem lehet, mert nem szűk körben hangzott el ez az iszonyat, ezen sokan kénytelenek elgondolkodni pusztán az ő személye miatt, és hiába tudom én, milyen csodálatos ember, még a viszonylag értelmesnek nevezhetők között is lesznek, akik meg fogják gyanúsítani, hogy ezért a szövegért pénzt kapott. Itt kellene kiállnom érte, és védeni a védhetetlent, dehát nem hatalmazott fel rá, talán nem is szorul rá. Talán csak azért kiabálok, mert meg vagyok ijedve, Csányi Vilmos az utolsó, akiről feltételeztem volna, hogy próbálja megérteni, sőt felmagasztalni azt az alakot, akit én a magyar történelem egyik legförtelmesebb figurájának tartok.

A jóisten szentséges szerelmére, ez a „vezető” nem akar vinni semmilyen országot sehonnan sehová, ez elhatározás és szándék nélkül, a belőle fakadó, rémületes mennyiségben felbugyogó gyűlöletből a maga vadállati ösztöneitől vezérelve egyszerűen csak tönkreteszi ezt az országot és megnyomorítja a népét. Nincs az a cél, ami erre felmentést adhatna bármilyen távlatban, dehát mégegyszer mondom, nincs cél. Ok van, a fenekedő, bűzölgő bosszúvágy, egy ócska gazember érzéketlensége, ami csak a pusztítást ismeri.

Tényleg meg vagyok rendülve. Hogy éppen Csányi Vilmos. Lehet, hogy én tévedek?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.