Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Akárhány mikrofont kapcsoltat ki

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tökéletesen tisztában vagyok vele: másfél hónap bőven elegendő volt ahhoz, hogy példátlanul leamortizálódjék a fenti 10 másodperces dakota öndefiníciós Fidesz-hazugság. Ám miután a NER-hez és a nemzetvezető aktuális elmeállapotához hajlított valóságban éldegélünk békésen bégetve itt a fényesen keresztény Kárpát-medencében (a nagyvilágban kalandvágyból kalandozókat is beleértve, mert bár ők nem élnek itt, de annak ellenére is magyarok, hogy a kivándorlásuk ténye nem hatja meg könnyekig a migránsokkal megélhetésileg fakardozó kormányzatot), perverz örömömre szolgál vonatkoztatási pontként tekinteni erre az ócska orbáni evidenciára. Olyannyira, hogy minden alkalommal szóvá fogom tenni, amikor az elbeszélő közéleti jelen azt megkívánja. És igen, megint beütött a megkívánás.

Napra pontosan másfél hónappal azután, hogy Orbán Viktor és a magyar kormány kétharmados győzelmet aratott Strasbourgban a Sargentini-jelentés EP-szavazásán, Budapesten, a magyar országgyűlés falai között – másfél hónap alatt sokadszorra – bizonyítást nyert a felcsúti illetőségű ember vetemedésügyi axiómája. Az október 23-i népnemzeti delírium után munkába lendülő fideszes parlamentben tegnap újfent megtörtént a nemcsoda: miután egy névtelen kormánypárti képviselő (Hubay György, a hozzám hasonló tájékozatlanok kedvéért) az LMP-s Demeter Mártáról kérdezte Németh Szilárdot, és együtt megállapították, hogy a ciprusi vonatkozású honvédségi repülő-mizéria okán le kell mondania, a személyes érintettség okán szót kérő Demeterbe – a soha nem vetemedés elmélete alapján – sikerült belefojtani a mondanivalót.

Röviden: miután az LMP vadonatúj társelnöke múlt héten egy Cipruson szolgáló békefenntartó lányát összekeverte a miniszterelnök gyerekével (azt állította, hogy az általa tanulmányozott iratok szerint Orbán 14 éves lánya honvédségi géppel repült haza Ciprusról), a Fidesz nehézsúlyú tartóoszlopai páratlan támadásba lendültek. Németh Szilárd és Kósa Lajos illetékesek hangján keresztül (Kocsis Mátéról nem is beszélve) világossá tették: kezdeményezik Demeter nemzetbiztonsági átvilágításának felülvizsgálatát, feljelentést tesznek ellene az ügyészségnél, amiért nem nyilvános adatokat tett közzé és hamisított meg politikai haszonszerzés céljával, és a politikai életből való távozásának szükségszerűségével öblögettek reggeltől estig.

Nos, ez a szeánsz folytatódott a tegnapi napon is a parlamentben, midőn a Fidesz arcai – a Hubay-Németh tengelyen – egyetértettek saját magukkal abban, hogy Demeter honvédelmi érdekeket sért, nemzetbiztonságilag kockázatot jelent és távoznia kell. Mindenhonnan is. Amikor aztán az érintettnek személyes érintettsége okán megadták a szót, és amikor az érintett az átvilágításának kezdeményezése kapcsán azt mondta, hogy

Orbán nincs átvilágítva 28 éve, hiába kezdeményeztem…,

a mondat közepén Jakab István fideszes levezető elnök elnémította a mikrofonját.

Tudom, tudom, semmi szóra érdemes nem történt, és pláne semmi olyan nem történt, aminek az undorító hatványa már ne történt volna meg ezerszer a boldogkarácsonyozás és a sohasem vetemedés bajnokai által lábbal tiport országgyűlés falai között. Mégis ebből a szóra sem érdemes, jelentéktelen pillanatképből megint kristálytisztán kirajzolódik az önjáróvá vált, Jakab István-féle alattvalók vállán állva stabilan pusztító Orbán-rezsim jellemrajza. Orbánnak egyáltalán nem szükséges a fizikai jelenlétével szimbolikus, de annál súlyosabb seggnyalásra bírnia pártja különféle pozíciókban pöffeszkedő kádereit, teszik maguktól is a dolgukat. Nyomogatják a gombokat, és a megfelelő pillanatban kikapcsolják a mikrofont. Ha olyasmiről esik szó, ami kínosan kellemetlen az egyetlen vezér személyére nézve.

Tehát ott, ahol következmények nélkül nyilvánosságra lehet hozni például az én, vagy a kollégáim, vagy bárki személyes, a nyilvánosságra nem tartozó adatait, ott az ország első embere nem hogy nincs átvilágítva nemzetbiztonságilag, de már beszélni se nagyon szabad arról, hogy a világ életében közpénzből élő küldetéstudatos nemzeti frusztráció átvilágítása miért nem magától értetődő. Ahol Németh Szilárd hosszú hónapokon át megbéníthatja a nemzetbiztonsági bizottság működését és válogatás nélkül kiabálhatja rá bárkire, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent (noha ebben az országban egyelőre változatlanul NEM a Fidesz és Németh és Kocsis és Hubay és válogatott beszélő öltöny dolga eldönteni, ki nemzetbiztonsági kockázat és ki nem az, ez tudomásom szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal feladata és hatásköre), arról nem szabad, nem illik, de legalábbis nem ajánlott beszélni, hogy a negyedik (sorozatban a harmadik) miniszterelnöki pozícióját fogyasztó Orbán Viktor miért nincs átvilágítva 28 éve.

Úgy, hogy gyakorlatilag egyszemélyben irányítja az országot, dönt hatszáz évre titkosított paktumokról Azerbajdzsán és Oroszország között félúton és fekszik keresztbe minden, az Orbán-dinasztia közpénzből vagyonosodával kapcsolatos, egyébiránt nagyon is közérdekű információ nyilvánosságra hozatalának. Egy féknyúzozás itt, egy boldogkarácsonyozás ott, egy sűrű nyelvcsapkodásokkal körített, nyakkendőrángatással tarkított futva menekülés a még meglévő sajtó kérdései elől amott, miközben az ellenzéki képviselőnek már nem csak a pofájába röhögnek bele, de a kérdéseit, az aggályait, az értetlenségét sem fogalmazhatja meg, mert a Jakab Istvánok kikapcsolják a mikrofonját.

Vajon mégis mitől fosnak az urak? Hát hiszen egyrészt köztudomású, hogy a plebejus miniszterek elnöke és az ő makulátlan jelene és múltja minden vitán felül áll. Másrészt meg valójában nem mindegy, hogy bármikor is át volt-e világítva, vagy sem? Hát látják a szemükkel a kétharmaddal migránsozók is, hogy ha élő embert zabálna élő adásban az Echo TV-ben Bayerrel a jobbján, akkor sem történne semmi. Ahol Pharaon (béke poraira), vagy Zaid Naffa nevű kétlábon járó nemzetbiztonsági kockázatok szabadon seftelhettek, és mai napig a VIP-páholyokban mereszthetik a valagukat, és senkinek nem rezdül a szeme sem, ott Demeter Márta miért is nem fejezheti be a mondatát? És hagyjuk azt a baromságot, hogy lejárt az ideje.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezért a minden színvonalat nélkülöző balhéért valóban nem sok értelme van bemenni dolgozni a tisztelt házba, és azt is elismerem, hogy Demeter Márta nagyot akart húzni, ehhez képest mellényúlt. Csakhogy ez nem róla szól, hanem Orbánról, aki Putyin átvilágításán láthatóan jól szerepelt, de a saját hazájában, amelynek ő az egyetlen reménysége és megmentője három évtized is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kiálljon a fényre. Pontosan azért, mert állítólag nincs takargatnivalója, de ha netán mégis van, akkor sem kell tartania attól, hogy a hívei vakhite meginog. Akkor miért kell mikrofonokat kikapcsolgatni?

Két nap sem telt el, mióta október 23-én azt hazudta:

Hálásak vagyunk, hogy nekünk nem egy fél évszázados nyomasztó félhomály emléke jutott osztályrészül. Mi nem az emberi gyengeséget, nem a meghasonlást, hanem a bátorság, a hősiesség és a nagyság példáját kaptuk útravalónak.

Valóban. Ha onnan nézzük, a felcsúti nyomorból kivakarózott, valósághajlított NER-fotelből, akkor feltétlenül. Ha innen nézzük, akkor viszont még egy ilyen gyenge, gyáva, meghasonlott, nem utolsó sorban hazug miniszterelnöke nem volt ennek az országnak. Akárhány mikrofont kapcsoltat ki, ezt már senki és semmi nem mossa le róla.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.