November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Énekelni született

Erre gondoltam. Erre vártam. Nem csalódtam. Nagyon szép lett Oláh Ibolya új albuma, a Voltam Ibojka. Rögtön szólok, ne palacsintasütés közben tessenek meghallgatni. Egy kis használati utasítás: legyen körülötted csönd, kapcsold be a CD-lejátszót, és hallgasd. Úgyis azt veszed észre, hogy visszatartottad a levegőt, összeszorítottad a fogadat, nem moccansz, és amikor a huszonnyolcadik dalnak is vége, még mindig mozdulatlan vagy. Mert a hatás… Mint legelőször. Ott állt a színpadon csicsa-micsa díszletek, villogó lámpák, egyéb flancos cuccok között egy lány. Énekelt a tehetségkutatóban. Lenyűgözően. Tudtam, ilyen élmény nagyon ritkán esik meg a hallgatóval. Mégsem lehet véletlen, hogy Törőcsik Mari karjaiba ölelte és az sem, hogy ezt az albumot Presser Gábor írta Ibolyának, és a muzsikus nagymester nem szórja el/szét bárkinek a dalait.

Ő volt az, aki soha egyetlen hamis hangot nem engedett ki a torkán. Nem is tehette volna, tisztasága a kegyetlen valóságból érkezett a pódiumra. Abból a valóságból, ahol nem karolta át édesanyja, nem simogatta gyermekfejét édesapja. Élte az elhagyott, otthon nélküli gyerekek nem könnyű életét öntörvényű bandaságában. A családi szeretet hiányát okos terelgetéssel Anyácskája pótolta, és tudta, ez a kisember nagy énekes lesz. A rivaldafény megzavarta, tanult élni, és az érte szorítók tanulták őt: nyerseségét, pokrócságát, őszinte, kendőzetlen véleményét, szókimondását, mert Ibolya szerint a világ… néha másként működik. Néha nem úgy, ahogyan ő gondolja. Ugyan kinek van ahhoz joga, hogy kezelhetetlen vadócnak kiáltsa ki? Azok, akik szörnyű jelzőkkel lecigányozzák, akkora barmok, mint a Csomolungma. Jó nagyok. Akik meg sem próbáltak a művészet, egy szakma, hivatás csúcsára kapaszkodni, mert annyi a tehetség bennük, mint halban az ölelkező rím. Belefúrt, vájkált életében a sajtó, nem hagyta szó nélkül. Egyszer készítettem vele interjút jobbára az El merem mondani albuma apropóján. Mit mondjak, megdolgoztatott, de dűlőre jutottunk egymással. Őszintén.

* * *

„– A Címlaphírben kíméletlen az újságírókkal, megkapjuk a magunkét. Miért nem szereti őket?

– Sok közöttük a szőke.

– Itt lenne az ideje barnára festetni a hajam?

– Bocsánat, ön is…

– …semmi baj, én már az ősz hajszálakat takarom. Azt azért ne mondja, hogy még nem beszélgetett egy jót egyetlen újságíróval sem.

– Nem, nem éreztem magam jól velük egyszer sem. A bulvársajtóról meg sommás véleményem van.

– Mint a dalban? A munkájuk „szart sem ér”?

– Úgy-úgy.”

* * *

A nagy művészeknek sok mindent elnézünk, mert helyettünk is gondolkodnak, énekelnek, táncolnak, zenélnek – így van jól megteremtve a világ, ami belőlünk hiányzik, megkapjuk mástól. Köszönet érte. Ő tudja, hogy ad, mert „haknizzon az, aki nem tud énekelni”. A lány olyan eleganciával éli a színpadot, mintha ott született volna. Őstehetség. Tudják, hogyan mutatnám be őt? Neve: Oláh Ibolya. Foglalkozása: Oláh Ibolya. Így ismerhetik zenész társai, így ajándékozott a könyvben is olvasható verseket neki Parti Nagy Lajos, Erdős Virág, Kántor Péter, Sztevanovity Dusán, Varró Dániel, Závada Péter, Borbély Szilárd és énekel Szép Ernő, Fejes Endre verset is. Presser Gábor mindegyiket zenébe öntötte; dalokat Ibolyának, amiket csak ő tud elénekelni, átérezni. Övé mindegyik.

Úgy hittem, hogy majd egymás után, újra és újra szól a zenéje. De nem. Körülbelül három nap múlva került hallótávolságra megint a CD. Közben el kellett olvasni a verseket, megemészteni, érteni vagy csak hatni engedni. Most találomra felütöm a könyvet, idézek. Parti Nagy Lajos: Rózsacsokor variációk. “Egy rózsacsokrot végigönt a vér, / jertek körém, ti égi angyalok, / e földi létem immár torkig ér, / és semmi nincs, mit itt hagyok…”

Van. Gyémántot elvétve kap az ember. Nekünk jutott. Csiszolni sem kell. Mondták rá: dettó Edith Piaf, dettó Janis Joplin. Előkelő társaság, de ő maradt Oláh Ibolya, aki énekelni született.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.