NEHAZUGGY

Vérig sértődve

Tóth Ilona | 2018. Október 23, Kedd | 18:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megütötte – nagyon – a fülemet Boross Péter levitézlett kormányfő 1956-os beszédének az a mondata:

a forradalom egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt”. …ezt a dühöt a letartóztatások, kisemmizések és a megszálló hatalomtól való függőség váltotta ki. Megjegyezte: van tűréshajlam egy nemzetben, de ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarság mivoltát nap mint nap megsértik, akkor mindez robbanáshoz vezethet…

Ötvenhatban pici lány voltam, csak könyvekből, filmekből, beszédekből ismerem az eseményeket, helyre is raktam már régen magamban, de ma nagylány vagyok, és élem – nem jól – a mai valóságot. Egy vérig sértett országban, kiszolgáltatott, kisemmizett emberekkel együtt.

Nincs már „És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, / Alattam a föld is sírva beomolna.” Béke van, nincs megszálló hatalom, de van kikiáltott ellenség, és őket orbáni hergelésre gyűlölni kellene, félni tőlük, én ugyan nem láttam belőlük egyet sem. Harc nincs, csak magyar fegyverkezés – vérig sértően és nem értően.

Van gyalázat. Azokkal az emberekkel, akiket éppen a napokban fosztanak meg emberi mivoltuktól, kicsi vagyonkájuktól, elsöprik őket a hatalom szeme elől – rendőröket is bevetve. Azokkal a törvényileg kisemmizett kilakoltatottakkal, akik már sírni sem tudnak, és a halálba menekülnek vagy gyarapítják az otthon nélküliek borzalmas tömegét.

Meg aztán Boross, vérig sértett anyukák és apukák fürödnek a tehetetlenségben, amikor kisgyermekük velük együtt éhezik; amikor a három darab más fájáról leszedett gyümölcs miatt dutyiba kerülnek; amikor kiiktatják a közösségből a roma, a beteg, a szegény gyerekeket. Nagymamákat, nagypapákat kényszerítenek a zavarosba, ott éljenek, ahogy tudnak. Csak Istent nézik, érzik, az embert nem.

Boross, ebben az országban, ahol az Orbán-haveroknak ellopják a mi pénzünket, az nem csak rohadtul sértő, hanem még az ötvenhatos időknél korábbi brutális világot idézi. Ma Magyarországon kettőn áll a vásár: 1. Orbán Viktor, 2. Mészáros Lőrinc, akivel felzabáltatta már az egész országot.

Mennyire sértő az is, hogy nincsenek ünnepeink, csak a pokoli, kriminális, semmi reménnyel nem kecsegtető hétköznapjaink. Orvosokat, ápolókat, pedagógusokat, bírókat, művészeket, írókat, tudósokat, gazdákat, sofőröket – kit nem még – tettek a tompa agyak fekete listájára. Egyre gyarapodik a dolgozat, mások írják, mint Schmitt nemzeti szégyen doktori disszertációját.

Nekünk még egyezséggel elfogadott alkotmányunk sincs, mit szól Boross, az ő bűne is, hiszen benne ült az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testületben. Vele együtt csinálták meg maguknak az alaptörvényt, amiben nem számítanak az alapelvek csak a Fidesz-szervek. A jognak közös asztalánál törött lábú széken ülhet az egyszerű magyar, így gyorsabban esik pofára és eszik börtönkaját.

Soroljam még? Nincs hozzá már kedvem, különben én is vérig vagyok sértve: szerelmet, barátot, munkatársat, jó ismerőst vesztettem el – az Orbán gerjesztette elvakultságtól megvakultakat. Vérig vagyok sértve, hogy író emberként a hatalom pökhendiségéről, kegyetlenségéről, hisztijéről szólnak a sorok, egy olyan országban, ahol bohóc diktátor és segédei tapos(ná)nak bele nemzeti önbecsülésünkbe. „El ne hidd, hogy megváltozunk vezényszóra.”

Végtelen nagy türelmet örököltem az apámtól. De. Százezrekkel, milliókkal karöltve talán nem tudnám visszafojtani a dühkitörésemet. Kipróbálnám, Boross.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!