Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hogy a lelkem ne sírjon naponta

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem akarok itt élni, nem akarok magyar lenni, elég, feladom ….

Ez a haza nem érdemes arra, hogy szeressem, az itt élő emberek nagy része nem érdemes arra, hogy honfitársamnak nevezzem ….

Elég volt… már nem találok mentséget nekik, már nem találok okot nekik arra, hogy ezt tehessék …

44 évesen eldöntöttem, hazát és szívet váltok, pedig nem akartam, de nem tudok itt élni, nem tudok így élni.

Komolyan meg voltam győződve, hogy a szociálisan érzékeny, gondolkodó, a demagóg ideológián túllátó emberek vannak többen, tényleg hittem minden idegszálammal abban, hogy igen is Mi vagyunk a többség. De nem, csessze meg a kurv@ élet nem … a többség a demagóg ideológia áldozata, vagy egyszerűen élvezi a gyűlölködést, de őnekik még találok mentséget, mert aki nem ismeri a szeretetet, az csak gyűlölni tud.

Nem is velük van a baj… hanem azokkal, aki a langyos fosb@n lavírozva élik a kis életüket és féltik a kis dolgaikat a második autót, a harmadik jelzálogot, mert nekik kedvez a rendszer és egyszerűbb a ja ez engem nem érint dologgal lesöpörni a társadalmi problémát a válláról, becsukja a szemét és szagolja a sz@rt, de hát meleg meg kellemes, kit érdekel, ha büdös, de nekem még jó…

Miattatok közömbösék, miattatok tartunk itt, és ebben nem vagyok hajlandó részt venni. Nem a te problémád?  Nem gondolod, de legközelebb a probléma a tied is lehet, de a többség marad a szürke fosb@n és nem fog veled törődni, mert nem az ő problémája, hanem a tiéd…

Kedves velem egyívásúak, tessék már tudomásul venni, hogy kevesen vagyunk, nagyon kevesen, nem tudunk mit tenni, szépen korrektül már rég nem lehet, a rendszer sem korrekt, ami ellen becsületesen kívánsz fellépni.

Lehet szidni, amiért el fogok innen menni, de tényleg nem bírom már, nem tudok tenni ellenük, a szürke massza vagy magába olvaszt mindenkit (amúgy ez a cél), vagy elmész egy olyan helyre, ahol a jó lelked a túlfejlett igazságérzeted nem vérzik naponta.

44 éves vagyok jó esetben (na, nem itthon) van még minimum ennyim, azt úgy akarom leélni, hogy a lelkem ne sírjon naponta, hogy szívem ne vérezzen naponta, hogy az igazságérzetem végre tudjon pihenni …

K. B.