Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Átlagos szombat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az ország legkártékonyabb figurájának legfőbb gondja jelenleg, hogy nevet adjon egy rinocérosznak. Ehhez kéri a szerelmes nénik és bácsik aktív segítségét, de persze a hűséges külhoni magyarok is magukénak érezhetik a fajsúlyt. A kilakoltatott, vagy kilakoltatásra váró családok amúgy sem fognak véleményt mondani, hiszen a híd alatt nincs internet, a hajléktalankodók (édes szép istenem, micsoda csodálatos új szavunk született, hogy szakadna rá az ég az összes aljadék gecire. A pénzébe és hatalmába kapaszkodó megélhetésiek hadától kezdve a legutolsó, parancsra bármint végrehajtó szarlapátolóig) pláne nem fognak beleugatni az állat névválasztásába.

Szombat van. Brightonban megtelnek a reggelizőhelyek. A Bill’s szedett-vedett székei között alig akad üres, érkezik a nagyi padlásáról összeguberált asztalokra a zománcos kanna gőzölgő teával, a fiús kinézetű, nyíltan leszbikus pincérnő mosolyogva hozza a buggyantott tojással, sült kolbásszal, ropogós baconnal, avocadókrémmel, vajas pirítóssal megpakolt tányért. Néha rákérdez, ízlik-e, hozhat-e még valamit, bármit?

Az utcán emberek sétálnak. A Subway ajtaján egy dolgozó tolat kifelé, kezében tálca. Gőzölgő kávé, gazdagon megpakolt tányér, szalvétával takarva. Lesek, mit csinál. Itt az utcára is lehet rendelni, vagy mi van? A tálca nem megy messzire, csak a fal mellett ébredező, hálózsákból éppen kikászálódó alakig. Ott a srác leguggol, mosolyogva beszélget az ébredezővel, közben szabályosan tálal. A földre. Szalvétával, késsel, villával, kávéval, ásványvízzel, ahogy kell. Pár szó még, a fiú feláll és visszamegy a munkahelyére, a hajléktalan pedig nekilát a reggelinek. Hasonló jelenetek zajlanak utcaszerte. Senki nem kapja fel a fejét, ez itt így szokás. Ha valaki egy étterem, pub környékén ver tanyát, számíthat arra, hogy neki is jut. Nem a maradékból.

A tengerpart is megtelik lassan. Gyerekek, kutyák, felnőttek rohangálnak, ülnek, állnak, kagylót szednek, napoznak, kajálnak mindenhol. Van néhány macska, de még egy malac is. Komolyan. Sülő hal illata, a sült krumplira locsolt ecet (brrr…) szúrós szaga, a fű édeskés aromája (van baj máshol is, de valahogy nem a világ vége) kavarog a mindig fújó szélben. Átlagos szombat van.

Granadában a citromfák illata ott kanyarog az utcákon, mint mindig. Álmosan ébredezik a város, ez az álmos hangulat ma meg is marad. A szombat a családok napja. Ilyenkor összejönnek a rokonok (mindenkinek baromi sok rokona van), beszélgetnek, esznek-isznak, vitatkoznak, nevetnek, a gyerekek önfeledten játszanak. A déditől a csecsemőig mindenkinek ott a helye az asztal körül (asztal alatt, földön, farönkön, felfordított ládán, ablakpárkányon), mindenki mondja a magáét – lehetőleg egyszerre – és ez senkit a világon nem zavar. Délután majd elmennek fagyizni, sütizni, megtelnek a parkok, a sétányok, padok, lépcsők, játszóterek. Cigányok, arabok, ázsiaiak, európaiak és ezek keverékei kavarognak mindenhol és kurvára jól elvannak egymással és önmagukkal. Átlagos szombat van.

Németországban, Franciaországban, Csehországban, Szlovéniában, Finnországban, Norvégiában, Romániában, Szlovákiában, Angliában, Spanyolországban szombat van. Emberekkel, gyerekekkel, családokkal, beszélgetésekkel, nevetésekkel, együttlétekkel gazdag szombat. Valahogy az emberekről szól az ország. Akkor is, ha vannak feszültségek, vannak gondok, rosszul működő dolgok. Akkor is, ha vannak migránsok, hajléktalanok, narkósok. Mégis működik, nincs az embernek az az érzése, hogy megfullad, nem látja lépten-nyomon a rosszindulatot, a fásult beletörődést, a reménytelenséget. Élnek, az emberek élnek és köszönik szépen, ez egyáltalán nincs ellenükre.

Mi meg itt nevet választunk egy rinocérosznak, miközben a milliókért trottyos gatya tulajdonosa röhögve dörzsölgeti a kezét, mert itt mindent meg lehet tenni és ő meg is fog mindent tenni. Miért ne tenné, ha egyszer lehet? Átlagos szombat van.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.