November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Orbánfóbia

Kedvenc kollégám ma nekem szegezte a kérdést: miért gondolják azt az emberek, hogy az Orbánfóbia válasz mindenre? Vagy akár csak egy dologra is válasz? Elgondolkodtam a dolgon (olykor előfordul, hogy ilyesmire vetemedem), mert magam is számtalan esetben futok bele ebbe az általánosan használt aduba. Ha már nincsenek érvek, vagy egyszerűen megelőző támadást óhajt indítani valaki, esetleg egy jó kis lejáratásról van szó, többnyire előkerül az Orbánfóbia, mint egy kevéssé hatékony, de legalább rohadtul büdös vegyi fegyver. Mert tényleg, mi a túrót lehet erre mondani? Hogy nem vagyok Orbánfóbiás? Hoppácska, máris védekezem, vert helyzetbe kerültem. Zseniális. Pedig nem az. Egyszerű gagyi, mint minden, amivel megpróbálják tele tömni a szemünket, fülünket szánkat. Olcsó bazári holmi ez is, éppen olyan trottyos és lompos, mint a miniszterek elnöke akkor is, ha milliós öltönyt rángat magára.

Az elgondolás nem volt rossz, hiszen a fóbia beteges félelmet, ellenérzést jelent. Márpedig félni attól szoktunk, amiről úgy gondoljuk, hogy erősebb, hatalmasabb nálunk. Akkor is így van ez, ha egy aprócska pókról, és akkor is, ha zárt, vagy éppen nyitott terekről, magasságról, tömegről, vagy bármi egyébről van szó. Hiszen ami fölött hatalmunk van, attól miért rettegnénk?

Az a hívő, fizetett, vagy önkéntes troll tehát, aki Orbánfóbiával vádol meg bárkit, ezzel azt akarja sugallni (akkor is, ha a 98 százalékuk fel sem fogja a lényeget), hogy Orbán olyan hatalmas valaki, akitől félni, rettegni kell. Holott a bús francokat kell tőle rettegni. Miért kellene?

Állítólag a fóbiák viszonylag jól kezelhetőek azzal a módszerrel, hogy a delikvens szembenéz félelme tárgyával. Én mást javaslok. Vegyünk elő egy nagyítót (teljesen indokolt) és nézzük meg alaposabban, ki ez az ember, akitől nekünk, bárkinek rettegni kellene.

Nem fogok újfent visszamenni kicsi Viktor sanyarú gyermekkoráig, a faluszéli házban zsarnokoskodó apáig, de még az egyetemen számos frusztrációval csellengő, majd galeriba verődő bandáig sem, mert ez senki előtt nem titok. Viszont nem is indok semmire, hiszen mások is képesek voltak emberré válni akkor is, ha nem volt éppen ideális a gyermekkoruk, ha verte őket az apjuk, ha gyerekszoba nélkül nőttek fel. Szóval ettől még nem kötelező senkinek vaddisznóvá cseperedni.

Nézzük inkább az embert, akitől most kellene félni. Mondjuk, hogy ő egy politikus. Azon belül miniszterelnök, ami annyit jelent, hogy az összes miniszternek ő a vezetője. Ez konkrétan annyit tesz, hogy az övé a döntő szó, hiszen ő a főnök és most jön az, amiről szeret mindenki elfeledkezni: az övé az összes felelősség is. Mindenért. Ami ebben az országban történik, ami ezzel a társadalommal történik, ami Mari nénivel a tanyán történik, azért Orbán Viktor a felelős. Azért is, ha az ovisok fejére szakad a plafon és azért is, ha bárki megfagy, éhen hal, kínok között, ellátatlanul tengődik. Azért is ő felel, ha nincsen elég gumikesztyű a laborokban, ha kevés a nővér, ha rosszak az utak, ha szarul gazdálkodik valamelyik kormányzati szerv. De azért is ő felel, ha nem jut üzemanyag a mentőbe, ha a tűzoltók ruhája nem felel meg a célnak, ha romlik az oktatás színvonala, ha nincs elég férőhely az idősotthonokban, ha fáznak a betegek a kórházban.

Nincs olyan, hogy haorbánelvtárstudnábiztosnemengedné. Nincs. Neki tudnia kell. Ez a dolga. És nem mentség, hogy honnan tudná, mert ő választotta ki a minisztereit, ő dönthette el, kik a legalkalmasabbak. Ha nem a legjobbakat választotta ki, ha azok a miniszterek (és mehetünk lefelé a ranglétrán a portásig) nem alkalmasak a feladatuk ellátására, akkor rossz embereket választott, tehát ő maga sem alkalmas a feladata ellátására. Ez  ennyire nagyon egyszerű.

Nem egy mitikus csodalényről beszélünk, csupán egy fickóról, aki a kiemelt fizetésért, a széles jogkörért, a különrepülőért, a testőrségért, a lakásért, szolgálati autóért, milliós öltönyért cserébe arra esküdött fel, hogy mindenki érdekében fog dolgozni. Ha nem ezt teszi – mert nem ezt teszi – akkor nem más, mint egy hazug és alkalmatlan senkiházi. Ha visszaél a hatalmával, akkor még egy sunyi geci is, ha indokolatlanul és indokolhatatlanul gazdagodik, mert visszaél a pozíciójával, akkor meg ráadásul korrupt tolvaj is.

Mondja már meg nekem valaki, mi a túróért kellene bárkinek is rettegnie egy öregedő, modortalan, tanulatlan, embertelen, önző, mohó kis senkitől? Na ugye! Éppen olyan módon szabadul meg a salakanyagoktól, mint bárki más, éppen úgy felelősségre lehet és kell is vonni, mint mindenki mást, éppen úgy be lesz szarva a bíróság előtt, mint bárki más és éppen úgy el kell számolnia a tetteivel, mint mindenki másnak. A korlátlan hatalom illúziója csak átmeneti dolog. A börtöncella viszont elég masszívan meg van építve.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.