November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hajléktalannak lenni nem bűn

Immár harmadik napja annak, hogy életbe lépett a kormány egyik, ha nem legembertelenebb jogszabálya, a hajléktalanság betiltása. A probléma, mely minden eddigi kormány számára túl nehéz feladatnak bizonyult, továbbra sem lett megoldva. Azzal ugyanis, hogy a hajléktalanságot betiltották, a problémát nem megoldották, hanem a szőnyeg alá söpörték. Az eddig fix helyen élő hajléktalanok elvándoroltak eddigi helyeikről, hogy új búvóhely után nézzenek. Olyan helyeket keresnek, ahol a rendőrség nem, vagy nehezebben találja meg őket.

Magyarországon – igaz ez más országokra is – évtizedek óta problémát jelent a hajléktalanság. Az eddigi kormányok – hasonlóan a mostanihoz – nem igazán törték magukat, hogy megoldást találjanak erre a súlyos gondra. Ugyan a hajléktalanszállók, mint opciók valóban léteznek, ám ez sokak számára egy messze rosszabb alternatíva, mint az utcán alvás. A szállók világa nem olyan, mint amilyennek a politikusok és szóvivők többsége elképzeli. Nem Kánaánról van szó, hanem zsúfolt, szinte börtönkörülményeket megelevenítő, lopásokkal és verekedésekkel teli helyek ezek, amelyek szintén nem jelentenek megoldást. Arról nem beszélve, hogy a kormány által hangoztatott 19 ezres férőhely országszerte messze nem elegendő minden hajléktalan számára.

Ugyan hivatalos számok nincsenek – a kormány egyik intézete sem mérte ezt fel az elmúlt években  – a civil szervezetek azonban 30 ezer fedél nélküliről beszélnek. Ennyien kénytelenek a szabad ég alatt aludni. A három nappal ezelőtt hatályba lépett törvény ugyan sokak számára azt a látszatot keltheti, hogy megoldódott a hajléktalanság problémája, de ez messze nincs így, sőt. A hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek – állami szinten nem foglalkozik velük senki – szerint a hajléktalan szállók forgalma nem növekedett meg, ami azt mutatja, hogy a kormány terve nem vált be.

Azzal azonban, hogy a tél beállta előtt, a civil szervezetek által jól ismert, segítségre szoruló hajléktalanok elhagyták eddigi helyeiket, veszélyes állapotot teremtettek. Egy hideg éjszakán lehet, hogy nem fognak eljutni azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre, mivel nem fogják megtalálni őket. Ez a késlekedés pedig emberek halálához vezethet.

Úgy tűnik, a kormányon kívül kevesen vannak, akik valóban támogatják ezt az új törvényt. A rendőrök közül többen vannak olyanok, akik nem értenek egyet az intézkedésekkel, ugyanis nem érzik feladatuknak azt, hogy fedél nélkül élőket vegzáljanak. Van olyan rendőr is, aki emiatt beadta felmondását. A kormánytagok – akik közül többen is az adófizetők pénzéből élnek valamelyik budai palotában – képtelenek felfogni, mit is jelent hajléktalannak lenni. Képtelenek azt megérteni, hogy sokak számára ez nem egy lehetséges opció volt, hanem az egyetlen lehetőség. Aki pedig egyszer az utcára került, azon a civil szervezeteken és néhány jószívű emberen kívül senki nem segít.

Egy, a lakhelyét elveszítő ember mégis hogyan jusson munkához segítség nélkül? Olyan ember  munkát sem kaphat, akinek nincs bejelentette lakcíme, márpedig egy hajléktalannak ilyen nincs. Szociális lakások idehaza szinte nem is léteznek, az önkormányzati lakásokat pedig nem azok számára tartják fenn, aki arra valóban rászorulna, hanem a politikusok és haverjaik számára. Miközben évente több százan fagynak halálra országszerte, addig lakások ezrei tátonganak üresen.

Csak egy statisztikát tennék ide, ami megmutatja, mekkora is a probléma idehaza a hajléktalanság terén. 2006 és 2012 között mindössze 38 hajléktalan fagyott halálra Spanyolország valamely városában. Történt mindez úgy, hogy Spanyolország lakossága 40 millió fő. A magyarországi hajléktalanok számát 30 000-re becsülik, míg Spanyolországban ez a szám 40 000. Ebben az időszakban Spanyolországot szintén egy konzervatív, korrupt kormány vezette, mégis emberségesebb tudott lenni, mint a magát kereszténynek hazudó, illiberális demokráciáról hadováló Orbán-kormány. A hajléktalanság nem szűnt meg, csak átalakult. Valami förtelmesebbé.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.