November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Segítség! 

Öreg vagyok én már ahhoz, hogy bizonytalanságban éljek. Volt benne részem elég. Most már tudni akarom, mikor vagyok/leszek hű polgára Magyarországnak. Először tisztázzuk a személyes tudnivalókat. Lánynak születtem, azóta is a nők sorába tartozom, tudom, hogy világrajövetelem óta 2418.8 milliót dobbant a szívem. Magyar vagyok-e? Azt mondta mindig Vendel nagypapa: echte magyarok vagyunk, mert kislányom, ha én például Olaszországban látom meg a napvilágot, akkor nem Molnár vagyok, hanem Molinaro. Szép név ez is, de én magyar lettem. Ha szabad. Bár a rosseb tudja, valamiféle türk beütésem is van, bírom türktőztetni magam. Szeretem a vérpiros színt vér nélkül. Voltam úttörő, akár találkozhattam Matolcsy Györggyel is Csillebércen. Már ott elcsesztem, együtt kellett volna ebédelnünk, jó haverként adni neki Bambit. Ingyér’. Milyen jól járnék ma fideszes luxusbarátként.

Mielőtt sorba veszem mitől is vagyok elbizonytalanodva, ezt muszáj elmesélnem. Egyszer kezet fogtam Orbán Viktorral. Majdnem. Amikor nyújtottam a kezemet, megfogta három ujjamat, és osont tovább. Ez se nem határozott, se nem erős kézfogás volt, hanem csak futólagos, jó nagy leereszkedő fölényességet jelezve. Pedig ha akkor kicsit felfelé néz rám, bele a szemembe, talán meg sem születik ez az írás. Ezt te baltáztad el, Viktor!

Már ott bajban vagyok, mit merészeljek enni a cukrászdában. Vigyázni kell, Rogán agitációs miniszter emberei mindenütt feltűnhetnek. Hű! Ha Négercsókot vagy Rigó Jancsit kérek, rasszista vagyok; ha Flódnit, akkor zsidó; ha Lúdláb tortát, elvitet Semjén fővadász; ha franciakrémest, akkor hírbe hoznak a fő ellenség, Soros-haver Macron elnökkel. Hétszentség, hogy lesz az asztalomon Baklava, Oroszkrém torta – Erdoganba, Putyinba ma úgysem kötnek bele. Imádja a Fidesz-nép őket. Dolce vita.

Aztán az újságos. Suttogva politizálgassunk, nehogy elvigyen a titkos rendőrség? Ha kérnék Népszavát vagy 168 Órát, az eladó könnyezne a gyönyörtől, mert nehogy már elnézzük a szabadságjogok farba rúgását. Az állami cenzúrával működő pofa be médiatörvényt megkreáló betűhóhért ki kell radírozni, ne építse tovább az egyelőre lájtos Horthy-rendszert. Ha ezt hallaná egy Fidesz-felkarolt! Komolyan, akkor vegyek Demokratát vagy Ripostot is, és várjam, hogy kezemben az újságokkal jobbról vagy balról ütnek kupán a buszon? Megteszik. Egy fillért sem ezeknek.

A könyv az kőkemény. Soha nem lehet tudni, véletlenül ki nyit rám ajtót. Basszus. Legyen a polcon jól láthatóan vagy dugjam el Esterházyt, Faludyt, Parti Nagy Lajost, Örkényt, Gerlóczyt, Orwellt?  Mégsem titkolnám el őket, hátha a hívatlan vendég beléjük temetkezik, mert addig azt sem tudta mi fán teremnek. Leragadt a hogyan szexeljünk szikes talajon remekeknél. Kukkolós bumburnyák pofa.

Sok-sok kérdésem lenne még, de ami nagyon izgat most: október 23-a előtt merjek-e Hungária szeletet sütni? Mégis csak ünnep jön. Nehéz, nagyon nehéz döntés előtt állok. Lehet, hogy kőkemény piskótát gyártanék túladagolt rummal, elégett tésztával, folyós krémmel. Emészthetetlen magyar kotyvalék lenne. Ilyenből van számtalan. Kellene új íz. Segítség!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.