Keressük tovább a kákán a csomót, mert ez a perverz szórakozásunk. Csak azért, hogy a luxus- és prémiumkategóriás trollok álértetlenkedést mímelve idehányhassák, hogy az Orbán-fóbia nem politikai program. Mintha mi valaha is azt ígértük volna, vagy mintha feladatunk lenne, hogy Edgarral az élen leváltsuk a Fideszt.
Földi-Kovács Andrea (Hír TV – Magyarország élőben): … elfogadtak, méghozzá gyorsított eljárásban egy döntést arról, hogy a lakástakarékok állami támogatását megvonják. (…) Na most a Bankszövetség egy új konstrukció kialakítását kéri a kormánytól, ebben partnerek?
Kovács Zoltán: Minden javaslatot megfontolunk, de induljunk ki abból az alapfeltevésből, amit az állam, illetve a kormány az elmúlt nyolc évben következetesen képvisel. Hogyha a saját kezében, a saját hatáskörében és eszközeivel az állam hatékonyabban, kisebb költséggel tud működni, illetve tud ilyen típusú eszközöket működtetni, akkor érdemes ezeket előrevenni, főleg a piaci alapon működőknél. Mer’ még egyszer: főleg akkor, hogyha piaci alapon ez az állami támogatások – idézőjelben – rovására történik.
Földi-Kovács: Nem csak ez a lépésük volt elhamarkodott, már a közszférában dolgozók szakszervezeti képviselete szerint, hanem például a közszférában dolgozók leépítése, vagy az elbocsátások is. Ugye 15-20 %-os elbocsátásról adtak számot, ez 2000-2500 embert érintene. Egyeztetett a szakszervezetekkel a kormány ez előtt a lépés előtt?
Kovács: Azér’ furcsa ez a felvetés, mert az elmúlt nyolc évben következetesen képviseljük azt az álláspontot, hogy a lehető legkisebb bürokráciával kívánjuk működtetni a magyar államot. Ez nem egy egyszeri cselekedet, ennek az elérése. Ezt mindenki tudja, különösen azok, akik a rendszer működtetésében, vagy magában a rendszerben dolgoznak. A bürokrácia hajlamos újratermelni magát, hajlamos elfedni azokat a túlburjánzó, vagy hatékonyabban elvégezhető területeket, amelyeket mi most igyekszünk feltárni. Folyik most már hónapok óta egy előkészítő munka, ebben meghatároztuk azokat a célokat (…), amelyeknek a végrehajtása most fog következni. A jelenlegi, a mai munkaerőpiaci körülmények között biztosak vagyunk benne, hogy ennek a két és fél ezer embernek (…) a munkaerőpiaci elhelyezkedése az nem lesz nehézség. Hiszen gyakorlatilag munkaerőhiány van több területen (…) és minden segítséget meg is fogunk adni egyébként, ami ilyenkor elvárható.
Földi-Kovács: Nem válaszolt, de akkor ha jól értettem, az érdekképviseleteket nem vonták be ebbe a folyamatba?
Kovács: Az érdekképviseletekkel folyik párbeszéd, őket nem érhette meglepetésként, hogy a kormány a hatékonyság növelésben és ilyen értelemben a létszámcsökkentésben érdekelt, a lehető legkevesebb bürokratával és bürokráciával szeretnénk ellátni az állam feladatait.
Ha nem láttam volna, el se hinném. Nem azt, hogy Kovács Zoltán bármikor képes (igaz, vidáman és következmények nélkül) rommá égetni magát egy fél ország szeme láttára – ahogyan tette ezt két és fél éve, amikor felejthetetlen produkcióban magyarázta Kálmán Olgának főműsoridőben, hogy a kormány megpróbálta ugyan eltitkolni, mire költi Matolcsy a köz pénzét, de sajnos nem sikerült -, hanem azt, hogy a visszafideszesített Hír TV mikrofonállványa valódi kérdésekete tett fel a magyar politikai élet egyik legarrogánsabb, legnagyobb arccal közlekedő figurájának. Őszintén sajnálom. (Nem!) Szar lehet, hogy az állampárt már a saját tulajdonában sem érezheti biztonságban magát, mert még a közönséges mikrofonállványnak nézett riporter is kieshet olykor a szerepéből.
Kovács Zoltán ezúttal sem hazudtolta meg önmagát (majdnem olyan parádésat alakított, mint kéretlen olvasói leveleiben szokott, amikor angol nyelven védelmezi a gazdáját a különféle sorosista-brüsszelista támadásoktól), szerintem még Rogán Antalnak is ketté állt a füle ettől az ostoba önleleplezéstől. Ami persze nem hasítja át a letargiában fetrengő országlakók ingerküszöbét, de akkor legalább ne hagyjuk szó nélkül.
Mi eddig úgy tudtuk, és legutóbb ezt éppen Rogán tette világossá szintén a Hír TV stúdiójából:
… első helyen a választókat kell megkérdezni. Mert mi soha nem hoztunk meg egyetlen egy fontos döntést sem anélkül, hogy ne fordultunk volna az emberekhez.
Ehhez képest tartunk most itt, ahol a CEU-diplomás Kovács Zoltán szerint tartunk. Hogy nem csak hogy az embereket nem kell megkérdezni (jó, mondjuk nem állítom, hogy lenne olyan közöttük, aki helyeselné saját kirúgását), de az éppen aktuális döntésekben érintettek szakszervezeti képviseletét is fölösleges. Mert ezt képviseli Kovács Zoltán és az Orbán-kormány következetesen immár nyolc éve. Majdnem akkora poén ez (csak valahogy az ember nem tud felhőtlenül rötyögni rajta), mint Orbán meglepő vallomása arról, hogy ő nagyfene lekötelezhetetlenségében 30 éve kizárólag a strómanjai luxusrepülőivel közlekedik, és ez így rendben is van.
Ha netán Kovács igazat is mondana a fideszes bürokráciáról ahelyett, hogy szemrebbenés nélkül hazudik (pillanatnyilag például másfélszer annyi államtitkárral működtetik a hatékony fideszes állami gépezetet, mint 2010-ben; arról nem is beszélve, hogy a helyettes államtitkárok száma, az ilyen-olyan megbízott, fusskiöblítsd ki státuszban a köz vérét szívó egyéb biodíszletet is beleértve, egészen biztosan meghaladja az országosan rendelkezésre álló lélegeztetőgépek számát), a helyében akkor is lesülne a bőr a pofámról.
A nemzeti (ál)konzultációk kormánya, amelyik 2010 óta irdatlan mennyiségű közpénzt tapsolt el ama látszat fenntartására, hogy milyen kurva kíváncsiak ők a magyar emberek véleményére (az arcpirító álkérdéseikben nem csak sugalmazták, de egyenesen szájba rágták a helyes válaszokat), egyik napról a másikra benyújt és elfogad egy pillanatnyilag másfél millió embert érintő döntést, az érdekképviseletekkel való érdemi egyeztetés nélkül határoz 2,5 ezer ember kirúgásáról, majd beszalajtja a szóvivőnek csúfolt papagájt a lakájmédiába, hogy forgassa már meg a szemeit és értetlenkedjen egyet azon, hogy miért is kellene egyeztetni az érintettekkel. Amikor a bürokráciát saját hatáskörben is meg lehet oldani.
Ezt csak azért meséltem el, mert valójában minden egyes napon ez történik, mióta a NER ráhelyezte a lúdtalpát az alattvalók nyakára. Akkor is, amikor Kovácsnak jelenése van a fideszes médiában, akkor is, amikor nincs. Ahogyan már azt sem titkolják, hogy a Mészáros Lőrinc Orbán 2010-es trónra kerülésével egyidős üzleti-vállalkozói zsenialitása valójában a közvagyonnak az Orbán-dinasztia kezére játszását szolgálja, ugyanúgy nem szégyellik azt sem, hogy magasról szarnak azoknak a társadalmi csoportoknak, és eme csoportok érdekképviseletét ellátók fejére, amikor egy-egy ilyen hasraütésszerű diktátumot átpréselnek a szavazógépezetükön. Azt tanulták meg az elmúlt nyolc évben, amikor következetesen képviselték, hogy a korrupció a legfőbb politikájuk, hogy ha három kétharmad zsinórban összejött, akkor nincs miért meghátrálni. Akkor még pofátlanabbul, még nagyobb fordulatszámon kell beleokádni a nép arcába, mert úgysem történik semmi.
Túl azon, hogy már önmagában az egy elég furcsa felvetés, hogy Kovács Zoltán bármilyen kormány szóvivője lehet ahelyett, hogy valamelyik vidéki összeszerelőüzem futószalagja mellett kamatoztatná a tehetségét (Soros minden rá költött fillérjét érdemesebb lett volna kidobni a kukába), ezt csinálták a tanárokkal, diákokkal, egészségügyi dolgozókkal, az MTA-val, a CEU-val, a trafiktulajdonosokkal, a földtulajdonosokkal, felsorolni is nehéz lenne, hogy ki mindenkivel. Működött is, és még egy ideig még működni fog, bár a rendre megalázott, semmibe vett társadalmi csoportok száma ezeknek a fű alatt átvitt disznóságoknak a számával egyenesen arányosan növekszik. Amely disznóságokat elég kihirdetni tegnapról mára virradóra, amelyekhez nem szükséges társadalmi felhatalmazás (mint a migránsozós-kerítéses-Sorosos-Brüsszeles-érvénytelen népszavazásos bullshit-propagandához), amit Orbán a hátizsákjába préselve magával tud hurcolni világ körüli hadjáratai során.
Az a jó – bajnaiul szólva, és ha lehet ilyet mondani -, hogy a forradalmakat mindig a csalódottak csinálják. Ennek igazolására a Kovács Zoltán fejétől is bűzlő magyar kormány a lehető legjobb úton.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.