Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Amiből talán egy fideszes is ért, avagy adtunk a szarnak egy pofont

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Itt ez a törvény, amely megtiltja a hajléktalanságot. Na jó, most ne nézzük azt az oldalát, hogy embertelen, nézzük csak a praktikumot! Hogy mit old meg, és hogyan.

Mondjuk mérnöki diplomával lettem hajléktalan, de az is lehet, hogy még a nyolc általánosom sincs meg. Hajléktalanságomnak számtalan oka lehet: elváltam, és mindent a feleségnek meg a gyerekeknek hagytam; elvesztettem a munkámat; elittam az eszemet; elárverezték a házamat a fejem felől, mert nem tudtam fizetni a részletet vagy a villanyszámlát. Teljesen mindegy, hogy miért, a lényeg: most itt állok lakás nélkül, és nem gyalogolhatok éjjel-nappal egyfolytában, néha le kell ülnöm vagy le kell feküdnöm, hogy pihentessem fáradt tagjaimat. A fizikai tökéletességnek azt a fokát még nem értem el, amit egy fideszes nacsalnyik, vagy pláne a főnök, aki – mint tudjuk – tud fittyet hányni a valóságnak, sőt már vizet is tud fakasztani a népéből. Néha aludnom is kell, ezt a feladatot pedig menet közben nem tudom kivitelezni.

De most, hogy betiltották a hajléktalanságot, minden gondom megoldódott. Először is felszólítanak, hogy menjek innen. Mehetnék a lakásomra, de az nincs, és mehetnék a hajléktalan szállóra, csak arra még nem hoztak ilyen remek törvényt, ezért ott dúl a valóság: kevéske holmimat ellopják, az erősebbek megvernek. Ezért aztán se haza, se a szállóra nem megyek, hanem átülök egy másik padra. Na, akkor bilincsben bevisznek a rendőrőrsre, majd másnap a bíróságra, ahol szabálysértésért megbüntetnek 20 ezer forintra.

Már eddig is egy csomó munkát adtam a rendőröknek és a bíróságnak, és fogyott némi papír, tintapatron is. (A rendszer kiteljesedésekor, mi, hajléktalanok leszünk az ország legnagyobb munkaadói.) A büntetést sajnos nem tudom kifizetni, mert munkám nincs, és koszosan, büdösen, kimerülten úgysem vennének föl sehova.

Miután egy idő múlva kiderül, hogy nem fizettem be a büntetést, közmunkára ítélnek, amit több okból nem végezhetek el. Az egyik: másnap megint rajtakaptak, hogy – immár visszaesőként – életvitelszerűen egy padon ülök, és bilincsben bevittek a rendőrőrsre, majd másnap a bíróságra, ahol szabálysértésért megint megbüntettek, most már 40 ezer forintra. És minthogy a mai lakásárak mellett egy 40 ezer forintos büntetésből képtelenség lakást venni, a következő napokban ez ismétlődne állandóan: pad – rendőr – rendőrőrs – bíróság. Ha a bürokrácia útvesztőjében mégis akadna egy szabad napom, akkor azért nem végeznék közmunkát, mert a passzióból űzött hajléktalanságtól túlságosan legyengültem.

Végül a hivatal megelégelné, hogy packázom vele, hogy többszöri fölszólítás ellenére sincs lakásom, és a büntetést sem fizetem be, úgyhogy jön a börtön. Miután leültem a büntetést, kijövök a börtönből. Lakásom továbbra sincs, a hajléktalanszállón továbbra sem tudják a biztonságot garantálni, úgyhogy megyek vissza az életvitelszerű padra. És akkor kezdődik elölről az egész: jön a rendőr, bilincsben bevisznek a rendőrsre …

Pártunk és kormányunk az új tudománypolitikai elvek nyomán, alapkutatás nélkül feltalálta a perpetuum mobilét, és rögtön alkalmazta is a gyakorlatban – a hajléktalanság megoldásában.

Andor Mihály

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.