NEHAZUGGY

Dühömben írtam

Benedikty Béla | 2018. Október 16, Kedd | 11:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Berlinben kiment az utcára 240 000 ember tüntetni a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. Berlin lakossága 3 és fél millió. Budapesté ennek majdnem pontosan a fele. Ez azt jelenti, hogy itt hasonló esetben 120 000 ember menne ki az utcára tüntetni.

Az még egy viszonylag jó eset volna, ha ennyi embert ki lehetne vinni, hogy tüntessen a rasszizmus és az idegengyűlölet mellett, ez azért reális cél volna, mert a magyar lakosságnak úgyszólván a teljes egésze rasszista és idegengyűlölő, ha tehát veszélyben látná a gyűlölet szabadságát, akkor ezzel az okkal fel lehetne szólítani a tüntetésre. Jaj, ne tessék akadékoskodni, hogy Magyarországon nincs veszélyben a gyűlölet szabadsága, én is tudom, ez most csak egy puszta elmélet – hogy ha veszélyben volna.

Nem mennének tüntetni. Nem 120 000-en, senki. Na jó, kimennének a Kossuth térre 3-400-an, ordítoznának, jól megvernék egymást, aztán hazamennének. Pedig ennél szörnyűbbet ma Magyarországon nehéz elképzelni. Hogy valakik elveszik valahogyan a gyűlölet szabadságát, a magyar nép éltető elemét. De akkor sem. Nem mennének.

Ez most itt olyan, mintha viccelnék. Netán ironizálnék. Nem teszek ilyet. Ez véresen komoly.

Mondok valamit. Ha tetszik futtatok egy eszmét. Ezzel a néppel nem az a baj, hogy a nép viselkedik úgy, mint ahogyan a hajléktalanok szoktak, azaz nem érdekli semmi, mert semmije nincs, nem is lehet semmije. Mert ugye mint tudjuk, a hajléktalanságnak nem az a lényege, hogy nincs veszteni valója, hanem az, hogy nincs esélye sem a tulajdonszerzésre. Polgárság és abból eredhető demokrácia azért nincs Magyarországon, és azért nincs esélye sem, hogy valamikor legyen, mert tulajdona mindig másnak van, és a nép ebbe már akkor beletörődött, amikor azok a mások idegen megszállók voltak. Most a helyzet fájintos, mert a mieinknek van tulajdona. Nekünk most sem lesz, de először is, ennek nem vagyunk tudatában, másodszor, ha tudnánk, hogy ez így van, akkor azt rendben lévőnek találnánk. Mert mi, a nép úgysem bírnánk azt a tulajdont használni, hát jobb is, ha nincs. Jó, azok se tudják, akiknek most van, de az meg kit érdekel, ha egyszer fogalmunk sincs róla, mi különbözteti meg a büdösbunkó parasztproli csúti futballistát meg a pereputtyát a polgártól, arról meg végképpen nincs, mi is volna az ésszerűen funkcionáló magántulajdon szerepe egy ésszerűen funkcionáló társadalomban.

Ezzel a néppel az a baj, hogy az úgynevezett magasabban kvalifikált része is úgy viselkedik, mint a hajléktalanok. Ha tudok statisztikai adatokat olvasni, majdnem másfélmillió embernek van valamilyen felsőfokú végzettsége. Mint tudjuk, ez tényleg csak statisztikai adat, azok között, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, körülbelül ugyanannyi az emberi viselkedésre alkalmasok aránya, mint a diplomások között, azaz talán nem vagyok indokolatlanul optimista, ha úgy számolok, lehet ebben az országban akár 6-700 000 ember is, aki tud írni-olvasni, és képes megérteni egy összetett mondatot. Azaz aki tudhatná, nagyjából mi szükséges egy emberi társadalom működőképessé tételéhez.

Na ez a 6-700 000 ember is hajléktalanként viselkedik. Mi itt ebben az országban szoktuk verni a mellünket (nem csak a futballista), milyen végtelenül szabadságszeretők vagyunk. Azt lehet olvasni, hogy 1956-ban a tömegtüntetésben 100 000 ember vett részt. Nem tudom, nem voltam ott. Csak azt tudom, hogy akárhányan voltak, aznap este mindannyian hazamentek. Egyetemisták és egyéb értelmiségiek. Akik általában a forradalmakat ki szokták robbantani. Aztán amikor én már személyes tapasztalatokat tudtam szerezni, lehettünk úgy 3-4000-en (baromi jóindulatúan számolok) mindazokkal együtt, akikről csak hallottam, de nem találkoztam velük, és azok között már nem volt írástudó.

Ahhoz képest, amilyen akkor volt ez az ország (vannak persze lényeges különbségek), most relatíve rosszabb a helyzet. Más szempontból meg lényegesen jobb, most ugyanis nem a szovjet hadseregnek kellene nekimenni, és bár bűnözőink nyilván bevetnének minden fegyvert, sok esélyük nem volna egy tekintélyes tömeggel szemben.

Mi történik? Semmi. Hajléktalanország kussol, tűr vagy még tetszik is neki a jelen helyzet. 6-700 000 ember pedig szép tömeg lehetne. Még a fele is. Itt nem egy eszméért kellene tüntetni, majd esetleg más eszközökkel harcolni, hanem az életünkért. A sajátjukért meg akiknek felelősséggel tartoznak pusztán azért, mert felsőfokú végzettségük van.

Úgyhogy ne tessék a népet szidni. Ezt az országot nem ők hagyják pusztítani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!