NEHAZUGGY

Mossuk kezeiket

Forgács Erzsébet | 2018. Október 15, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma van a kézmosás világnapja. Bizony. Csak azért szólok, mert akiket igazán érintene a dolog, nagy valószínűséggel nem tudnak róla. Nem Kásler Miklósra gondolok, meggyőződésem, hogy a doktor úr azért jelent meg retkes körmökkel a nyilvánosság előtt (holott retkes körmökkel önmaga előtt nem jelenik meg az ember elsősorban, hiszen ő él együtt a saját kezével, amivel a szájához viszi az ételt, megdörzsöli a szemét, megfogja a másik ember kezét, megsimogatja a szeretteit), hogy ilyen agyafúrt módon üzenjen a kormánynak: kellene valamit kezdeni az egészségüggyel, mert lám, még egy intézményvezetőnek, de még egy miniszternek sem jut kézmosási lehetőség sem, nemhogy kézfertőtlenítő. Kásler doktor agyafúrt, tanult ember. Tudja, hogy az ő pozíciójában nem lázadhat nyíltan, pláne nem kritizálhatja a kormány munkáját, ezt a csalafinta módszert találta ki.

Másoknak azonban szükségük lehet a kézmosásra. Nem csak a hagyományos módon, bár az soha nem árthat, hanem amolyan pilátusi módon is, mert minden nappal közelebb van az a pillanat, amikor elérkezik a körömellenőrzés ideje. El kell majd magyarázni mi az ott a karommá szörnyült köröm alatt. Mert nini, néhány katonainak hazudott repülőgép, amin katona soha még nem utazott, a miniszterek elnöke viszont igen. Mellé szorulva a koszban luxusrepülővel előadott meccslátogatások, mindjárt mellette pedig a kilakoltatott családok ezrei jajveszékelnek. Rajtuk valahogy nem segített az előtörlesztés lehetősége, a parlamenti képviselők ellenben igen szép számban éltek vele. Ezt a mocskot is ki kell majd piszkálni onnan, a többi közül.

Például a kormánytól független média szétszaggatásának kísérlete is ott virít a középső ujj hajlott karma alatt, megtámogatva a közpénzből és irányított reklámokból zabáltatott propagandisták gyomorforgató óbégatásával. Csak nem akar végleg kihalni a független média, hiába a vérgőzös tombolás. Valahogy az emberek, az olvasók életben tartják, mert rájöttek, hogy rajtuk múlik. Ez legalább még rajtuk múlik. A mocsármédiát is ők tartják el, de távolról sem önként, akkor már eltartják a függetlent is, csak azt már önként.

Lássuk, mi rejtőzik még a szutyok között! Sok, iszonyúan sok pénz. Elképzelhetetlenül, elmondhatatlanul sok forint és euró. Annyi, amennyiből már egy sokkal, de sokkal jobb országban élhetnénk, ahol nem kell meghalni a sürgősségi várójában, nem szakad az ovisok fejére a plafon, fűtés és légkondi is van a kórházakban, nem ötven betegre jut egyetlen túlhajszolt, alulfizetett nővér, ahol senki nem hálálkodik a miniszterek elnökének azért, mert a közösből karácsony előtt küldet a nyugdíjasoknak egy szánalmas bözsiutalványt, hanem megkérdezik a jóembert, hogy miért is huszonezer forint a legalacsonyabb nyugdíj, miért nem gondoskodik az állam a magatehetetlen, egyedülálló idős emberekről, miért nincs elegendő és megfelelő színvonalú idősotthoni férőhely, miért kell éveket várni, ameddig valaki bekerülhet, már ha él addig.

Látok még ott, a hajlott karom alatt luxusautókat, kastélyokat, szállodákat, kempingeket, borászatokat, termőföldeket, trafikokat, egész ágazatokat, külföldi bankszámlákat, yachtokat, méregdrága órákat és táskákat, a fizetéseket sokszorosan meghaladó életmódot, még el sem kezdődött, de már törlesztést igénylő atomerőművet, ellopott nyugdíjvagyont, túlárazott beruházásokat, családi bizniszek sokaságát, kiskorú gyerekek, apák, anyák, nagy- és dédszülők, unokahúgok, szomszédok, barátok és strómanok nevére íratott elmondhatatlan vagyonokat.

Ott van a köröm alatt Putyin, Erdogan, az azeri baltás gyilkos és még számtalan sötét darabja a múltnak és jelennek. Remélhetőleg a jövőnek már nem. Vagy nem sokáig. Hiszen ma van a kézmosás világnapja. Mossunk kezet mi is, de nézzünk rá mások körmére is. Aztán elő az olló, kefe, szappan, fertőtlenítő. Ha magától nem hajlandó kezet mosni, kénytelenek leszünk mi megtenni. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk. Önvédelemből. Mert a mocsok másra is átragad, mert ronda, mert betegségeket hordoz, mert fertőz és mert minden jóérzésű ember számára öklendetes. Senki nem akarja, hogy ilyen kézzel nyúljanak a szeretteihez, gyerekéhez, unokájához, a múltjához, jelenéhez, jövőjéhez. Ugye?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!