November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi a francot akarunk mi a kivivel?

Egyik reggel, amikor felébredt, Nagy István sóhajtott egyet: úgy ennék pár darab kivit! De nem volt kivi, és ez így nem mehet tovább, gondolta, és máris cselekedett az agrárminiszter. Magyarországnak kivi és füge nagyhatalommá kell válnia. Is. Koldulásra szánta magát. Az Európai Bizottságnál kezdeményezte, hogy kellene egy kis támogatás, egy kis píz euróban a kivi ültetvényekre. Jól van na, amúgy rohadjon meg Brüsszel, ide be ne tegye a lábát egyetlen láthatatlan migráns sem. Csak a kivi. Van nekünk kivi birodalmunk Becsehely határában. Ott egy nem miniszter, de nagyon kitartó, okos és szorgalmas ember már régen megcsinálta, amit most ezek saját ötletként más pénzéből akarnak eladni.

Én például nem szeretem a kivit, de ez magánügy, az viszont nem, hogy ez az agrártárca képtelen a magyar alma és annak termelői sorsát megnyugtatóan segíteni, mert a miniszter még mindig ott tart: „azt kell kitalálni, hogy lehet augusztustól áprilisig friss almát tenni a boltok polcaira, és hogyan lehet az almából készült, feldolgozott termékeket kínálni a vásárlóknak.” Ha már egyedül nem bír a miniszter az almával sem, van neki tíz politikai tanácsadója, illetve főtanácsadója, havonta összesen bruttó 7 millió 853 ezer 501 forintért. Őket minek tartjuk, ha még a Jonagold is kifog okosságukon, szakértelmükön? Helyettük is keressenek egy jó agrárszakembert valamelyik faluban, és a minisztériumra tegyék rá a lakatot. Mi szívunk, hiába lett nagyon jó az almatermés, annak többsége rossz minőségű léalma, az enni való pedig iszonyatosan drága, már most 400 forint kilója. Mi a francot akarunk mi a kivivel? Nem kergettek az asztal körül, ha nem ehettünk naponta a Dél-Kínából származó gyümölcsből. Tipikus magyar kormányzati nagyzolás, ígérgetés a habokra, természetesen az utált EU pénzéből.

Magyarországon az állami gazdaságok idején tízmilliónál is több almafa volt az országban, mi voltunk a gyümölcs birodalma, ma a korszerűtlen, alacsony technológiai színvonalú almások nem versenyképesek. Rohadjon meg a magyar alma! Nekünk most éppen kivi kell. Agyrém. Még megérhetjük, hogy az összevissza röpködő Szijjártó külügyér hoz Délkelet-Ázsiából rambutánt, a Szunda-szigetekről mangosztánt, Kínából kumkvatot, Thaiföldről duriánt, és ha beengedik Amerikába, alkuszik sárkánygyümölcsre. Neki aztán tök mindegy, hogy mivel eteti a magyar embereket, messziről jött ember azt mond, amit akar. Márpedig ő imád hablatyolni a kormány sikereiről – Vietnámon, Kínán, Azerbajdzsánon át veri a mellét.

Csakhogy a különleges gyümölcsök nem bírják a magyar klímát. Mi sem. Belepusztulnának az orbáni széljárásba, pátyolgatásba. Lassan mi is. A lényeg az, hogy a lejmolt pénzből lesz kivink.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.