NEHAZUGGY

Ameddig a rajongótábor sötét ösztöneinek kiszolgálása egyik kétharmadot hozza a másik után

Molnár Bálint | 2018. Október 14, Vasárnap | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Onnan folytatom, ahol reggel abbahagytuk. Az életvitelszerű embertelenséget (by Hartay Csaba) csúcsra járató bűnbandával. Az összehányt, levizelt jogalkotás császárainak hajlott gerincű különítményével. A törvényhozás folyamatát is törvénytelen machinációk sorozatával a turulszarba taposó önjelölt világmegváltók gyülekezetével. A magukat uraknak képzelő gumicsizmás erkölcsi árvízkárosultakkal, akiknek húsosfazakai alatt nem csupán a pénzkötegek lángolnak, hanem emberi sorsok, életek tűnnek el a semmiben.

És azokkal a névtelen, szolgalelkű senkikkel folytatom, akik vérükkel védik a hatalmat polgártársaik ellenében. Mert most nekik áll a zászló. Mert szerintük vannak ők, vannak amazok. Vannak az egyesek és a kettesek. Ők most lihegve megmagyarázzák, hogy hajléktalan honfitársaik nyomokban talán még megmaradt emberi méltóságát a kétharmados gőg martalékává tevő nemzetikeresztény immoralitás miért van rendben, és miért gazember mindenki, aki szóvá teszi, hogy barbár, dilettáns, földszintes emberszerű az, aki a saját maga által hozott, eleve gyalázatos rendeletet még a hatályba lépése előtt módosítja. Csak azért, hogy a minimális emberiességet is kiírtsa az egyébként is ésszerűtlen, aljadék nyomorintézkedéséből.

Csak a lényeget idézem, hogy a szarosnyelvű propagandista is felfogja, amikor a hajléktalanságban élők méltóságáért kiálló Erdős Virágot és a civileket mocskolja a nagyszerű kormánya nagyszerű intézkedésével szemben: amit véd, azt előre megfontolt szándékkal elkövetetett nettó aljasságnak hívják.

A rendelet (…) megengedi a hatóságoknak, hogy begyűjtsék az utcai hajléktalanok személyes holmiját, és azt bizonyos indokokkal megsemmisítsék. Ez a rendelkezés idáig anyagi kártérítést írt elő erre az esetre (levonva a megsemmisítés költségeit, vagyis a hajléktalan fizessen is azért, hogy elégetik a dolgait), és kikötötte, hogy nem szabad megsemmisíteni az olyan személyes tárgyakat, mint az utcán élő ember fényképei, személyes iratai, gyógyászati segédeszközei. Ez az, amit (…) még idejében megváltoztattak: az állam (…) nem állít maga elé emberiességi korlátokat, el lehet égetni a gyerekekről őrzött megkopott fotót is, bármit. (via Index)

Akkor beszéljük ezt meg annak ellenére, hogy e sorok írásakor még jövő idő a kortárs magyar írók és A Város Mindenkié csoport által vasárnap délutánra szervezett szolidaritási demonstráció. De főleg azért, mert már nem csak az életvitelszerű közterületen tartózkodás hányingerkeltő kriminalizálása a téma, hanem még egyszer: a méltóság utolsó morzsáinak elpusztítása. Ami annak ellenére ténykérdés, hogy az utcán élő hajléktalanok büntetésével párhuzamosan a kormány most nagylelkűen plusz pénzt tol a rendszerbe. (Lölö ennyiért fel sem kell hétfő reggel.) 300 millió forint azonnali átcsoportosítását írták elő többlettámogatásként, részben arra, hogy az éjjeli menedékhelyek és a nappali melegedők a jövőben 24 órás ellátást nyújtsanak.

Mielőtt vérbeli kollaboránsokat és fizetett pártfogókat megszégyenítve hanyatt vágódnánk ettől az igazán lekötelező összegtől és a kereszténység eme dörgedelmes manifesztációjától, szögezzük le: ez a jogi gánymunka ettől még semmit nem veszít az ő penetráns jellegéből. A hatóságok véges kapacitását lekötő, betarthatatlan, embertelen, parasztvakítást szolgáló, a probléma érdemi kezelésére alkalmatlan, undorító izmozás marad. Ördögi alávalóság azt hazudni, hogy csak az él az utcán, aki ott akar élni, miközben a hajléktalanellátó szervezetek évek óta kiáltják bele a pusztába, hogy a kormányzati kommunikáció hörgésével szemben nincs annyi férőhely az országban, ahány hajléktalan. A hajléktalanságot jóval inkább rendészeti, semmint szociális problémának tekintő süketek szakszervezete nem hallja, és nem is érdekli.

És miután ezen az alapvetésen a már életbelépése előtt fércelésre szoruló, életszerűtlen, szemfényvesztő rendelkezés nem változtat (a nyomorultak személyes tárgyainak megsemmisítése, a közterületen tartózkodás szabálysértésnek minősítése nem megoldás, hanem megtorlás), vessünk egy pillanatást a hanyatló nyugatra. Ahol valóban általánosan létező probléma a hajléktalanság (márciusban közzétett adatok szerint mintegy 11 millió család hajléktalan Európában), amelynek létezése egyaránt sújtja a gazdag és a szegény uniós államokat. A különbség az, hogy miközben a tehetősebb államok sokat áldoznak a kérdés rendezésére, nálunk a 300 milliós többlettámogatás aránylik Garancsi 17 milliárdos luxusrepülőjéhez, vagy azokhoz a milliárdos tételekhez, amelyeket a nemzeti oligarcha-strómanjai hetente kaszálnak a közösből.

De ha ettől esetleg el is tekintünk (ne legyek már ilyen görény demagóg), akkor is van legalább egy jó példa, amelynek figyelembevétele érdemi megoldást nyújthatna erre a problémára. Persze ameddig a rajongótábor sötét ösztöneinek kiszolgálása egyik kétharmadot hozza a másik után, addig nem érdemes az elvtársakat azzal fárasztani, hogy az antropológiai patkányság helyett életszerű és hasznos intézkedésekkel élhetőbb országot lehetne teremteni, mint a zsigeri hergeléssel. Pedig nem kellene újra feltalálni a melegvizet, a finnek már megtették. Rájöttek a lehetetlenre: a betiltogatás, büntetés, fenyegetés, kriminalizálás helyett először lakást kell biztosítani a hajléktalanoknak. Igaz, hogy nem két nap alatt valósították meg, közel egy évtizednyi munkába került, de összejött: Finnországban gyakorlatilag nem létezik hajléktalanság. Miért? Mert ahelyett, hogy milliárdos plakátkampányokkal zsibbasztották volna a népet, felfogták az agyukkal, hogy a hajléktalanság minden származékos keservét (az addikciótól az általános elhanyagoltságig és különböző ebből adódó betegségekig) egyszerűbb kezelni, ha a lakhatás kérdése megoldott. Mégpedig nem mindenféle agyonzsúfolt átmeneti szállások, hanem saját otthon révén.

Tudom, olyan szintű naivitás erről álmodni is ezen a trágyadombon – ahol például azon fáradozik a politikai elit, hogy miként tudna saját magának olcsó, áron aluli önkormányzati luxuslakásokat megkaparintani -, hogy el is szégyelltem magam. Tudom, hogy ehhez egy olyan szociális védőháló kellene, amelyet ebben az országban soha senkinek nem állt érdekében kialakítani. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az egészet valahol ott kellene elkezdeni, ahol még megakadályozható az utcára kerülés, a lezüllés, a visszafordíthatatlan lecsúszás. (Munka, tisztességes bérek, munkásszállók, szociális/önkormányzati bérlakások, megfizethető rezsi, stb.)

Lehet jönni a bezzeggyurcsányozással, a lényegen nem változtat. Ennek a bandának lassan 10 év állt a rendelkezésére, hogy az elmúlt nyolc év nyakába varrt devizaalapú hitelezés által favorizált hajléktalanná válás ügyében kézzelfogható eredményeket produkáljon. Ehhez képest az első dolguk az volt 2011-ben, hogy azok alá nyúljanak, akiknek egyébként sem okozott problémát a tartozásuk egy összegben való visszafizetése, és magasról lehányták azokat, akiket a munkanélküliség és a fejük fölött lévő fedél elvesztésének veszélye fenyegetett. Aztán hét évvel később, miután behúzták a harmadik kétharmadot, és miután levezényeltek egy újabb kilakoltatási hullámot, ennyit tudnak felmutatni: megbüntetik és méltóságuk utolsó morzsáitól is megfosztják azokat, akiknek önérdekérvényesítési képesség híján lehetőségük sincs kiállni magukért. És mindennek a tetejébe jönnek a pártközpont tollforgatói és meg is magyarázzák, hogy az állam mennyi mindent tesz ezekért a szerencsétlenekért, de a balhé- és Soros-közeli civilek (így!) mégis pofáznak.

A helyükben elsüllyednék szégyenemben. Ők ezúttal sem fognak. Zabálják a szarvasgombás lazacot, óbégatva hányják magukra a kereszteket és elégedetten hajtják álomra a fejüket: megcselekedték, amit a haza megkövetelt. Pedig.

Ha a földönfutóknak nem jut méltóság és szabadság, akkor azoknak sem, akik ettől őket megfosztják. (Dragomán György)

P.S. Tisztelet mindenkinek, aki nem marad csendben, aki nem fordítja el a fejét, aki tesz ezekért az emberekért. Erdős Virágnak, a kortárs íróknak, a civil szervezeteknek, mások mellett A Város Mindenkié csoportnak és a Budapest Bike Maffiának.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!