Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Így nem lettem én fideszes

Soros György szervezi a Facebook-cenzúrát. Ezt most tudtam meg nyolcaskáéktól és arra gondoltam, fel kellene kérni Soros Györgyöt Magyarország miniszterelnökének. Tudhat valamit az az ember, ha képes mindenre hatással lenni, az Unió döntéseitől kezdve a Facebook működésén át az árapály dinamikájáig bezárólag. Ha ekkora mágus ő, akkor csak ügyesebben elvezetné ezt az országot, mint amennyire a jelenlegi nagyszerű miniszterelnök nem vezeti sehová, hanem bekötött szemmel lökdösi vissza a múltba.

Amúgy is itt az ideje elküldeni a fenébe azt a vezető erőt (ők jobboldali keresztény konzervatívoknak nevezik magukat és tévedhetetlenek is. Egyetlen hibájuk van: hazugok), mert kár volt beléjük az összecsalt kétharmados győzelem, ha sem élvezni nem tudják, sem örülni nem tudnak neki, kizárólag vinnyogni, jajveszékelni és óbégatni képesek. De azt legalább megszakítás nélkül.

Nap nem tud úgy eltelni, hogy ne ordibálnának valamiért fejhangon. Már ott tartanak, hogy Soros György tulajdonképpen baloldali liberális, valamint mindenható. Is. Hogy akkor miért nem pöcköli le Orbán Viktort a színpadról – hiszen egyetlen mozdulatába kerülne -, miért van szüksége ármánykodásra és mindenféle összeesküvések, valamint cselek szövögetésére, azt még eddig nem sikerült megértenem. Hiszen aki képes befolyásolni – mit befolyásolni, irányítani – a nemzetközi politikát, a migrációt és a közösségi oldalakat, akinek a zsebében van a teljes média, az mitől ne bírna el egy falusi öregfiúk díszével?

Vagy az van, hogy a Fidesz nem győzött, csak úgy tesznek, vagy az van, hogy hazugság amit állítanak a többségi akaratról. Azt már említeni sem merem, hogy esetleg az lehet a probléma, hogy közük nincs sem a jobboldalhoz, sem a kereszténységhez, hanem mindenből azt a gúnyát húzzák magukra, amelyik éppen hasznosnak tűnik és belezavarodtak a sok köpönyegváltásba. Az viszont biztos, hogy nem szeretnék fideszes lenni. Pocsék érzés lehet. Mindenki üldözi őket, mindenki bántja őket, ellenük az egész világ, lassan már nincs egy egérlyuk sem, ahová elbújhatnának. Legalábbis a saját maguknak gyártott híreik ezt sugallják.

A fene nem akar éjjel-nappal harcolni, küzdeni és háborúzni! Ha ennyi az ellensége valakinek, akkor időszerű elgondolkodni azon, hogy esetleg nem a mindenki mással van a baj, hanem azzal az eggyel, akit ennyire támadnak a többiek. Merthogy fideszéket mindenki bántja. A művészeik és tudósaik évszázados elnyomásban szenvednek, a zsenijeik nem képesek kibontakozni, a véleményüket a világ minden pontján orvul cenzúrázzák, a Facebook szóhoz sem engedi jutni őket, mind a – fejenként – tizenhat profilját törlik a nyolcaska üldözött újságíróinak. Csúf dolog ez. És pocsék lehet így élni.

Ha valaha is elgondolkodtam volna azon, hogy csatlakozom a győztesekhez, akkor azokat éppen az ellenkező irányban keresném. Igaz, hogy sírni csak a győztesnek szabad, de fideszék nem sírnak, hanem megállás nélkül nyüszítenek évek óta. Vergődnek, szenvednek, bömbölnek. Nem egy vonzó társaság, már amennyiben az ember nem mazochista. Mert ha az, akkor ott a helye a győztes elnyomottak, a meg nem értett zsenik, az olvasatlan írófejedelmek, a senkit nem érdeklő színészóriások, a pusztába ordibáló újságírók, a világ értetlenségétől övezett megmentők között.

Én egy önző ember vagyok, nem szeretek szenvedni. Azt sem szeretem, ha mások zajosan a fülembe szenvednek. Én a békét szeretem, eszemben sincs folyamatosan az ellenséget keresni minden bokorban és ha esetleg nem lelem, akkor pláne nem óhajtok magamnak ellenséget gyártani. Önző vagyok azért is, mert egyáltalán nem érdekel, de nem is zavar, hogy mások milyen ruhában járnak, milyen a frizurájuk, mikor és kivel fekszenek, kelnek, mit szeretnek enni, szeretik-e a focit, kihez vonzódnak, mit olvasnak, néznek, hallgatnak, miben hisznek és miben nem hisznek. Az önzőség ott jön a képbe, hogy én is elvárom ezt másoktól. Cselédnek sem vagyok alkalmas, de még beosztottnak sem. Én az olyan embert, aki szakmailag, vagy emberileg nem üti meg azt a mértéket, amit önmagamtól is elvárok, nem vagyok képes sem tisztelni, sem – pláne – követni. Mert hová is vezethetne valaki, aki hülyébb, mint én?

Egyszóval a cikk végére sikerült megfejtenem, hogy miért is nem lettem én fideszes. Sem. Hát ezért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.