NEHAZUGGY

Ahol hús van, ott légy is van. Meg rengeteg gerinctelen csúszómászó

Molnár Bálint | 2018. Október 12, Péntek | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát valóban nem vagy az a tipikus balettáncos alkat, komám, de bárcsak ez lenne a legnagyobb baj veled! Ez az eredeti gondolat jutott eszembe, miközben az éhes gyomrom korgása spontán módon alábbhagyott a Kossuth rádióban péntek reggelenként szokásos gusztustalankodást hallgatva. A főszerepben az örökzöld miniszterelnök úrral és az ő (egyik) hű mikrofonállványával, Nagy Katalinnal. Aki ma sem tudott hibázni, midőn a fényességes istenkirály alá olyan mélyen bekérdezett, hogy abban a mélységben már valahol a patkóbelet lehet azonosítani.

Kivételesen nem fárasztom sem magam, sem a kedves olvasót azzal, hogy visszaöklendezzem a miniszterelnök rögeszméiből kihullani képtelen, politikai megélhetésileg rendkívül hálás témákat, amelyekkel évek óta tereli a figyelmet saját magáról. Sem a török szultán előtti hajbókolás kínos megmagyarázásával, sem a bevándorlásról, az ENSZ-ről, az EU-ról, vagy éppen európai liberálisokról előadott csúsztatásaival és rendre bizonyítás nélkül maradó rágalmaival, sem a kiszervezett titkosszolgálatként működő Soros-szervezetekkel kapcsolatos ordító hagymázzal, de még a Tarlós Istvánnal kapcsolatban előadott röhejes kis műsorszámával (ezen a ponton hangzott el egyébiránt az, hogy micsoda férfias csatákat vívott ő a jelenlegi főpolgármesterrel, akinek újabb jelöltsége természetesen nem őfelcsútisága érdeme, hiszen egyikük sem az a tipikus balettáncos alkat, Tarlós Bunkó Istvánt nem lehet csak úgy pórázon rángatni) sem vagyok hajlandó foglalkozni.

A lihegő alákérdezéstől kísért fokhagymaszagú álbölcselkedés („a tétek az asztalon vannak”, „a szög kibújt a zsákból”, „ahol hús van, ott légy is van”, stb.) 99%-ban unalomig ismert mantrájának az én olvasatomban egyetlen mindennél is fontosabb pillanata volt. Amikor a felszopómunkásnéni bátorkodott szóba hozni a letelepedési kötvényes mizériát. De hogyan!, Ó, anyám, ezt tanítani fogják egyszer, az egészen biztos, úgyhogy ide is rakom:

Mikrofonállvány: Jövőre EP-választások lesznek. No de ebben a küzdelemben úgy tűnik, hogy nem a pártok, vagy a pártszövetségek harcolnak egymással, hanem ezek a civil szervezetek bekapcsolódnak ebbe a harcba. És azt is látjuk, hogy az a céljuk, hogy lejárassák azokat a politikusokat, azokat az országokat, amelyek a bevándorlás ellen lépnek fel. Most erre egy jó példa volt itt a héten, hogy a Transparency International – ugye egy Soros által támogatott nemzetközi szervezet – fölkért egy közgazdászt, aki készített egy elemzést, egy tanulmányt arról, hogy Magyarországon a letelepedési kötvény az tulajdonképpen nem is volt jó üzlet Magyarország számára, és csak a közvetítők jártak ebben jól. Nem arról van szó, hogy esetleg arra gondoltak ezek a nemzetközi nagy mágnások, ők is adhatnának kölcsön Magyarországnak pénzt, amikor szüksége volt rá, itt a ’10-es évek elején?

Orbán: Ezt sem zárom ki (köhögés). Régen volt, ugye aki nem közügyekkel foglalkozik nem mindenre emlékszik olyan élesen, mint ahogy nekünk kell. Dehát 2010-11-be’ Magyarország pénzügyileg egy teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő ország volt, minden eszközt igénybe kellett venni, hogy ne fojtsanak meg bennünket. Különösen, mikor az új alkotmányt elfogadtuk, bevezettük a bankadót, meg a multikat elkezdtük megadóztatni, meg hazaküldtük az IMF-et… Nemtom a hallgatóknak a régmúlt ködéből előtűnnek-e még ezek a daliás idők, tehát itt azért (röhögés) óriási harcokat kellett folytatnunk, akkor nem a bevándorlás ügyében, hanem az ország gazdasági önállósága és pénzügyi túlélése érdekében. És akkor nagyon sok eszközt be kellett vetni, szerintem az úgy van, mint a sportban: az eredmény minősít. Itt vagyunk, itt ülünk, a magyar gazdaságot ma mindenki elismeréssel említti (sic), a magyar gazdaság növekedése nagyobb, mint az európai uniós átlag, mingyár (sic) elérjük a teljes foglalkoztatást. Ugyan még nagyon sok gondunk van, és a béreknek még nagyon sokat kell emelkedniük, de az elmúlt 2-3 évben ez a folyamat is megindult. Tehát úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság jó pályára állt, és ehhez kellettek azok az eszközök, amelyeket a túléléshez vettünk igénybe. És persze, hát ahol pénz van, ott spekulánsok is vannak, ahol hús van, ott légy is van, nem kell ettől megsértődni, az a dolga egy ország vezetésének, hogy a spekulánsokat, amilyen Soros György is, elhessentse.

Az ehhez hasonló, közpénzszolgálati megcsúfolását mindannak, amit meg lehet csúfolni egy rothadó demokráciában, évek óta menetrend szerinti üzemmódban lehet hallani a Kossuthról elkeresztelt rádió hullámhosszán, úgyhogy mondanám, hogy semmi kivételes nincs benne. Bennem ennek ellenére megállt az ütő. Nem azért, mert megijedtem, hanem mert elgurultak a gyógyszereim. Lehet, hogy ha gyakrabban öldökölném a gerincemet és az agytekervényeimet a Kossuth rádió előtt nyálat csorgatva, előbb-utóbb eljutnék arra a szintre, ahol a médiakurvának állt valaha volt újságíró most dagonyázik. Ahol a fent olvasható módon, kilógó nyelvvel maszatol egy olyan ipari gazemberség fölött, amiről a vad sorosozásban elfelejti elmesélni a lényeget. Hogy tudniillik a Kossuth rádiót hallgató adófizetőket is beleértve alaphangon 21, de inkább 30 milliárd kárt okozott az országnak ez a kötvényesdi, miközben az Orbán-rezsim gátlástalan maffiózóinak (Rogán köre Habonyig és vissza) 60 milliárdos hasznot hozott az, hogy olyan baromira megmentették a hazát.

Mekkora nagy játékosok ezek a nemzetközi nagy mágnások, nem? Ki hitte volna, hogy 2018-ig várnak a lejáratással, hogy most hányhassák Orbánék szemére, mekkora csicskák, amiért nem tőlük kértek kölcsön 2011-ben ahelyett, hogy meglopták volna az adófizetőket ezzel a saját zsebük tömködésére kitalált, megmentésinek hazudott akcióval? Valaki magyarázza el ennek a Nagy Katalinnak, hogy bár a főnök valagának fényesre nyalása minden energiáját elveszi attól, hogy még valami emberi vonást megőrizzen magából (az újságíró címet már régen lehúzta a klotyón), a Transparency International már akkor is a gazdájához hasonló korrupt gecik korrupciós ügyleteit próbálta megfékezni, már akkor is az átláthatóságot és számonkérhetőséget ösztönözte a közhatalmi döntéshozatalban és a közpénzeket érintő folyamatokban, amikor Orbán Viktor még a Soros-ösztöndíj nyomán ráragadt tudással (már ha a koszon kívül az is ragadt rá), próbálta felküzdeni magát a kormányrúd közelébe. Amit azóta elengedni sem bír. Amit arra használ, hogy szétlopja az ég alját is, pedig aligha Soros tart pisztolyt a halántékához.

Teljesen érthető, hogy Döbrögi uram még mindig az IMF hazaküldésével próbálja elterelni a figyelmet a lényegről, de azért abban rejlik némi nóvum (ez még nem volt, de a mikrofonállvány példás szervilizmusa kihozta belőle ezt is), hogy ezek szerint Soros spekuláns már azért is támadja az ő makulátlan, becsületes, tisztességes személyét, mert kurva jól áll a magyar gazdaság és a húsra gyűlnek a legyek, ugye. Mondja ezt az a három évtizede megélhetési erkölcsi hulla (mellékállásban politikus), aki a büdös életben nem dolgozott egy percet sem a piacon, és aki világ életében abból élt, hogy az ideológiákkal és a nem létező elveivel spekulált. Aki mindig annak adta ki és annak nevezte magát, ami pillanatnyilag garantálta, hogy politikailag túléljen.

Ha csak ez a 30 milliárdos kár száradna a sötét lelkén, amit Rogán összekalapált a nemzet megmentéséért, akkor is elsüllyednék szégyenemben, ha ilyen selejtes moralitással, ilyen vastag bőrrel a pofámon, és ezzel a nem tipikusan balettáncos alkattal azt művelném napról napra egy országgal, amit ez az ember. (Az ügyeletes felszopásügyi felelős is nyugodtan magára veheti.)

Csak az vigasztal, hogy az el nem hajlított valósággal való találkozás mindenképpen bekövetkezik. Az lesz az a szép pillanat, amikor az is kiderül, hogy ez az ország nem csak mikrofonállványokból áll.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!