December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ha lenne egy országom

Ha nekem lenne egy országom, de nem lenne gerincem, úri módon élnék.

Először a közösből kapott ingatlant eladnám, a befolyt pénzt befektetném. Vennék a rokonságnak egy vállalkozást, amit tovább lehet majd fejleszteni. Megalapoznám a családom gazdagságát. Aztán amikor ezt számon kérik rajtam, megsértődnék és bosszút esküdnék.

Ha nekem lenne egy országom, akkor átalakítanám teljesen. Hogy nekem komfortos legyen, ne kelljen semmitől félni. Átírnám a szabályokat, törvényeket, hogy azt mondhassam: mindent a szabályoknak és törvényeknek megfelelően csináltam. Építenék magamnak egy hatékony propagandagépezetet. Újságok, internetes portálok, televíziók, rádiók hirdetnék a dicsőségemet, jóságomat, fontosságomat. Elhitetnék az emberekkel, hogy veszélyben vannak és én, egyedül csak én védhetem meg őket. Naponta ijesztgetném őket, hogy rettegjenek, hogy semmi mással ne törődjenek, mint a puszta életükkel. Ami tőlem függ, csak tőlem.

Ha nekem lenne egy országom, minden vezető poszton lecserélném az embereket és olyanokat ültetnék a helyükbe, akik hozzám hűségesek. Feltétel nélkül engem szolgálnak, tőlem függenek. Minden posztra ilyet ültetnék. Nem baj, ha nem értenek ahhoz, amit csinálniuk kellene, mert nem is kell csinálniuk semmi mást, csak engedelmeskedni a parancsaimnak. Nekik megérné, mert busásan megfizetném őket az adófizetők pénzéből és nekem is megérné, mert tudnám, sehol, senki nem tud beleköpni a levesembe. Nincs olyan szeme a láncnak, amelyik nem az én akaratom szerint működik, így nincs, aki megakaszthatja a terveimet, vagy botrányt csinálhat.

Ha nekem lenne egy országom, akkor ügyelnék arra, hogy mindenkinek legyen féltenivalója és mindenki tisztában is legyen azzal, hogy van még mit veszítenie. Ez olcsóbb, mintha mindenkit meg kellene venni. Elég annyi, hogy tudja mindenki: nem felejtek és nem bocsájtok meg. Soha. Senkinek. Márpedig ez azzal jár, hogy többé sehol nem kap az illető munkát, hogy a családtagjai sem kapnak munkát, vége a karrierjének, nincs hová futnia, mert mindenhol az én embereim várják.

Ha nekem lenne egy országom, mindenkitől elvenném, ami nekem megtetszik. Akár törvényileg, akár fenyegetéssel, zsarolással. A propagandagépezetem olyan hatalmas lenne, hogy bárkit képes lenne tönkretenni, lejáratni, elpusztítani. De nem csak ezt tudná, hanem az emberek sötétségben és hazugságban tartásában is fontos szerepet játszana. Kiszedném a pénzt az egészségügyből, az oktatásból és mindenhonnan, közben azt üvöltené a médiám, hogy nem kivettem, hanem beraktam. Hogy nem kevesebb, hanem több a támogatás. Elhitetnék az emberekkel, hogy jobban élnek, hogy fejlődünk, haladunk, én egy pótolhatatlan áldás vagyok, egy védelmező, egy becsületes, bátor, csodálatos ember. Elhitetnék velük, hogy aki rosszat mond rólam, az hazaáruló, irigy, megkeseredett, kommunista, hazug féreg.

Közben persze a háttérben építgetném a magam birodalmát. Az összelopott pénzt – márpedig pénz az lenne bőven – először megbízható emberekhez juttatnám. Aztán lassan elkezdeném a helyére csorgatni. A családomhoz. A családtagjaim szépen, egyenként megvásárolnák a megbízható embereknél lévő vagyont. Egy céget itt, egy kastélyt ott, szállodát, ezt-azt. Hogy mennyiért vásárolták meg, az soha nem derülne ki. Hogy miből, az sem. A lényeg, hogy szép lassan kerüljön minden a helyére. Jutna mellé támogatás, kastélyfelújításra, szállodarekonstrukcióra, kempingfejlesztésre. Persze akkor, amikor a kastélyok, szállodák és kempingek már az én kezemben vannak. A közösből tolnám bele a pénzt, de senki nem szólna egy szót sem, mert minden törvényes. Persze, hiszen én írtam a törvényt.

Ha nekem lenne egy országom, még a cselédeimet sem én fizetném. Lenne annyi eszem, hogy a jobbágyokkal fizettetném ezt is. A hülyék észre sem vennék, mert csinálnék különféle alapítványokat, egyesületeket, sportklubokat ahová önteném az adóforintokat és ahonnan az én embereim kivehetnék a részüket a zsákmányból. Így mindenki elégedett lenne. A jobbágyok is, mert fel sem fognák, hogy az ő pénzükből van a ketrec, ahol tartom őket, ők keresik meg a börtönőreik fizetését és ők finanszírozzák a családom gazdagodását, de még azt a propagandagépezetet is ők fizetik, amelyik segít rabságban és tudatlanságban tartani őket. Sőt, még tapsikolnának is a sötét barmok, mert azt gondolnák, én vagyok a védelmezőjük, a megmentőjük. Holott szarok rájuk. Nekem csak a hódolatuk, az imádatuk, a munkaerejük és az adójuk kell. Amúgy felőlem halomra dögölhetnek. Majd születnek újak.

Ha nekem lenne egy országom, egy idő után elkezdeném megmutatni, hogy mim van. Egy drága óra itt, egy kis luxus ott. Egy kis kiszivárgott hír, hogy a családom tagjai vásárolgatnak. Cégeket, palotákat. Így megszoknák az alattvalók, hogy ez a normális. Hogy az én családom tehetős. Ha ügyesen taktikáznék, egy idő után már a jobbágyok egymást tartanák bent a ketrecben. Már önként vernék agyon azt, aki ellenem mer szólni, aki tolvaj gazembernek mer nevezni. Még csak nem is pénzért csinálnák, hanem őszinte rajongásból. A hithez nem kellenek tények, nem kellenek bizonyítékok. A hithez semmi nem kell, csak maga a hit. Olyan erős hit, hogy ha élő bárányokat zabálnék nyilvánosan, akkor is azt mondják a szemtanúk, hogy vegetáriánus vagyok és csak az ellenségeim találták ki az egészet. Akkor is ezt mondják, ha tetőtől talpig lefröcskölte őket a bárány vére.

Ha lenne egy országom, de nem lenne gerincem, így csinálnám.

De sajnos nincs országom.

Megtámadták a paraziták, széthordták a férgek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.