December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Harsány, ízléstelen, félrevezető rikácsolás

Bizonyára bennem van a hiba, de vannak dolgok, amiket nem értek.

Egyelőre nem írom ide a netes „újság” címét, aki akarja megkeresi, nem lesz nehéz. Rendszeresen olvastam mindaddig, amíg el nem kezdtek leszállni a legostobább, legkártékonyabb bulvár szintjére. A minap azt a címet dobták ki csiricsáré színekkel, egyenesen bele az olvasó arcába, hogy Keira Knightley keményen beszólt Katalin hercegnének. Több okból gondoltam úgy, hogy megnézem a részleteket. Először is kíváncsi voltam, hogyan került a színésznő a hercegné lakhelyének közelébe, és ha már ott volt, miért nem jelentkezett be, bizonyára beengedték volna, miért kellett beszólnia. Annál is inkább furcsa, mert bár nem vagyok naprakész a család lakásviszonyait illetően, de feltételezem, nem egy parasztházban élnek, ahol akár az ajtón, akár az ablakon át csak úgy be lehet szólni, dehát Keira Knightley-nak bizonyára erős a hangja, felvisz az akár az emeletig is, igaz, akkor már nem beszólt, hanem bekiabált. Sajnos a cikkből nem derült ki, melyik nyílászárón át szólt be, így azt sem sikerült megtudnom, miért kellett volna keményen beszólnia, talán csukva volt minden, Angliában ilyenkor már hűvös van.

A cikkből csak az derült ki, hogy „Knightley azt nehezményezi, hogy amikor Middleton életet adott második gyerkemének (sic), akkor 7 órával a szülés után már magas sarkú cipőben, teljesen kivirulva, a fáradtság legapróbb jelét sem mutatva állt ki a fotósok elé.”
Nem pontosan értettem, mi van ezen nehezményezni való, úgyhogy tovább olvastam. „Csak rejtsük el a fájdalmainkat, hogy folyik a mellünkből a tej, hogy tombolnak a hormonjaink, és legyünk gyönyörűek. Még hét órával az után is, hogy élet és halál között küzdöttél, hogy szinte ketté szakadt a tested és életet adtál egy véres, sírva üvöltő gyereknek. Ne mutass ki ezekből semmit. Ne is mondj semmit, csak állj ki a kislányoddal a karodban egy csomó férfi fotós elé.”

Aha. Ezek szerint Keira Knightley sajnálja Katalin hercegnét, hogy miféle aljasságok kényszerítik fájdalmas tettekre a társadalmi státusza következtében, és Keira Knightley ugyanúgy utálja ezek szerint a bulvárt, valamint az abban tenyésző élősdiket, mint minden egészséges ember.

Az önök tájékoztatásának kedvéért megnéztem, hol lakik Katalin hercegné: Norfolk, Ammer Hall. Ez közel kétszáz kilométerre van Londontól. Ennyit kellett utaznia szegény Keira Knightley-nak, hogy be tudjon szólni Katalin hercegnének. Holott fel is hívhatta volna telefonon, az ő összeköttetéseivel bizonyára megszerezhette volna a számát, talán még skype-on is beszélhettek volna, Katalin hercegné nyilván örült volna, hogy egy ilyen notabilitás, mint a színésznő (rövid idő kérdése és Dame lesz ő is), ennyi részvéttel van iránta. Arról különben nem szól a tudósítás, Katalin meghallotta-e egyáltalán szegény Keira Knightley beszólását. Ha az emeleten tartózkodott éppen, akkor szerintem nem, és akkor ezt a színésznőnek is tudnia kellett. Hogy hiába utazott el Norfolkba, mert még csak nem is hallották, hogy beszólt. Szegény, szegény Keira Knightley.

A helyzet a következő. Ha egy portál komolyan akarja venni magát, akkor ne használjon ostoba szlenget a mondanivalója közvetítéséhez, se rózsaszínben, sem sehogyan. Különösen akkor ne, amikor az ostoba kifejezés nem is fedi a mondanivaló értelmét. Ezenkívül egy magát komolyan vevő portál nyugodtan közölhet könnyed értesüléseket innen-onnan, ezt „kis színesnek” hívták valamikor, nem hiszem, hogy a lényege változott volna, a bulvár harsánysága, ízléstelensége, bombasztikus és félrevezető rikácsolása nélkül arról szól például, hogy Keira Knightley felháborodásának adott hangot, amiért a kereskedelmi piócák senkit nem hagynak békén, még a királyi család tagjait sem, pedig jobb volna a világ, ha ezek az élősködők elmennének dolgozni, mondjuk árkot takarítani vagy ehhez hasonló hasznos munkát végezni.

Attól tartok, nemcsak a politika képes arra, hogy egy polgár gyomrát felfordítsa, midőn a szerencsétlen, amúgy is alig látható kisebbségben élő ember újságot akarna olvasni. Attól tartok, ezeknek a jobb sorsra érdemes „újságoknak” is meg van pecsételve a sorsuk a belvárosi zsúrfiúk alkalmazásának következtében, pedig ha újságírók készítenék a „lapot”, azok azért azt még tudnák, hogy egyebek között az ízlésformálás is a feladataik közé tartozik.

Eggyel ismét kevesebb az olvasható felület. Legalábbis nekem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.