Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Saját lábunkon állva az Orbán családból két diktátort tartunk el

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most mit mondjak? Tudnék csúnyát, de visszafogom magam. Azt mondom, jóban kell lenni az Orbán lánnyal, Ráhellel, aki a divat szakma lábára is ráállt. Ő ehhez is ért, olyan nagyon, hogy sutyiban a hozzá kötődő Magyar Divat- és Designipari Ügynökség képviselte Magyarországot a londoni biennálén a Kiss in Budapest nevű installációval – írja a HVG. Semmi pályázat, az állami Magyar Turisztikai Ügynökség úgy döntött, hogy ők a legalkalmasabbak arra, hogy reprezentálják az országot, a szakmát.

Azért sok mindent „leolvastam” erről az ifjú nőről, de a topis, ízléstelen megjelenése után a franc se gondolta, hogy a csillogó divatvilág magyar arca lesz. Picit egyengettek már rajta. Ott a divat, ahol az állami pénz. Istentelenül sokba kerül. Meg kell spékelni politikával, megsimogatni a papa arcát, és a lánynak dől a lé. A mi levünk, főhetünk benne. Újabb gusztustalan Orbán parádé.

A Magyar Turisztikai Ügynökség Divatipari Marketing Igazgatóságán Orbán Ráhel barátnője, Bata-Jakab Zsófia kapta meg az igazgatói posztot. Ki más? Meg is ünnepelték egy fényűző vacsorával. Az asztaltársaság: Orbán Ráhel, a már jól kipámpillázott Rogán Cilike és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója, Szivek Norbert, aki Tiborcz Istvánnal közös belvárosi milliárdos ingatlanokban utazik. Ennyi a szakma. Ha élne Coco Chanel röhögőgörcs rázná napokig. Nem követem és nem is nagyon érdekel a kifutók világa, jó nekem a bóti cucc. Nem nagyon érdekel az ügynökség szerepe sem az országmárka kidolgozásában. Az már igen, hogy megint adtunk 1,9 milliárd forintot erre. Mire is? Talán beletartozik a magyar miniszterelnök öltöztetése? Akkor szedjék össze magukat, mert a toprongy márkát sem itthon, sem külföldön nem díjazzák.

Ott tartunk ugye, hogy újabban Orbán Európa esze, akkor a lánya Európa eszének az alesze. Őt nem hatja meg a stadion, a Nemzet Divatdiktátora lett. Mindketten a magyar emberek szolgálatában gályáznak, mert ha az apuka segít, akkor a lánya is. Öröklés da. Ráhel nem Soros, hanem a mi pénzünkön tanult Svájcban. A fater bőven dobálja hetente nászajándékkal a Tiborcz- Orbán házaspárt. Szélhámosságuk nem marad a családban. A nej például a saját maga kis eszével oktatott a Corvinus Egyetemen. Ezzel a tudásával bírta eldobni a szaros pelenkát Horvátországban. Úti dizájn. Emlékeznek, amikor Ráhel az ő Pistijével magánúton Bahreinben járt? Mert a Pisti jogász, ügyvéd, vállalkozó, ha sötét is, mint az Elios lámpák, fényt forintban, euróban kap az apóstól. Az energetikai miniszter éppen ráért fogadni őket, éppen ott volt a konzulunk is. Csokievés közben nem hivatalosan, csak barátian csicseregtek: – Oil? – Yes. Hol az olaj, Pisti? Késésben vagy, fizetnénk már! Orbán Ráhel nem stadionokra tette fel a mi milliárdjainkat, mint az apja. Orbán Ráhel ide-oda kapkod, feltűnik mindenütt, ahol állami pénzt szagol. Szimata apukáig és a jól felpumpált férjéig terjed. Nagyon jól lehet élni belőle. Orbánéknál ez a módi – másokkal kapartatják ki a tüzes gesztenyét, és még hejehujáznak is.

Saját lábunkon állva, saját pénzünkből az Orbán családban két diktátort tartunk el. Régen mondom, iszonyatosan hülyék vagyunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.