Szobrot kellene faragni. Vagy önteni. A mai Magyarországot jelképező szobrot. Tudom is mit ábrázoljon az a szobor. Mészáros Lőrinc sofőrjének felemelt középső ujját. Abban minden, minden benne van. Múlt, jelen, jövő. A félanalfabéta, táskás szemű gázszerelő, aki milliárdos lett. Aki akkor lett milliárdos, amikor a gyerekkori barátja miniszterelnök lett. Aki azóta ért mindenhez, amióta az ő miniszterelnök haverja osztja a lapokat. Azóta megokosodott és sorra nyeri a milliárdos pályázatokat, két pofára zabálja fel a közpénzt, az uniós forrásokat. Már nem csak ő, a gyerekei is vállalkozózsenik. És szépen elkezdték átadni a vagyonkát Tiborcznak, azaz Orbán Viktor családjának. Így lehet legalizálni az ország kifosztásából származó pénzt. Igen. Én is tudom, más is tudja. Mindenki tudja, még a fideszes hívők is. Csak őket nem zavarja, mert ezek felzabálják ugyan a múltat, jelent és jövőt, de legalább megvédik őket a migránsoktól. Szerencsétlen barmok.
A gázszerelőnek felvitte az isten a dolgát, mert már magánrepülővel jár meccsre és saját sofőrje vezeti a luxusautót. És az a széthízott magánsofőr, aki pontosan olyan büdösszájú tapló mint a gazdája, feltartotta a középső ujját a sajtónak, az újságíróknak. Igen, már nem a miniszterek elnöke, nem az ő tanulatlan cimborája üzent, hanem már ott tartunk, hogy a gázszerelő sofőrje üzenget. Az országnak, bizony. Mert a sajtó az embereket képviseli. Helyettük kérdez, helyettük nyomoz. Az újságíró mindenkit, engem is képvisel amikor tudni akarja, ki mennyit lop a közösből. És mindenkinek, nekem is feltartott középső ujjal üzent ez a dagadék bunkó, hogy bekaphatom, közöm nincs semmihez. Nyugi, a híveknek is üzent. Ugyanazt, mint nekem.
Itt tart az ország. A keresztény kultúra élharcosai ezek. Ilyenek. Beragadt szemű, két összefüggő mondatra képtelen milliárdos gázszerelők, redvás körmű doktorminiszterek, félhülye pénzhajhászok (apropó! Hol van Kósa Lajos? Tudja valaki?), szaros pelenkát hajigáló trónörökösök, elképzelhetetlen luxusban dagonyázó disznók, tolvaj, hazug, képmutató paraziták és feltartott ujjú szaros sofőrök országa lettünk.
Az egész kormány minden mozdulatát, gondolatát és ténykedését jelképezi az a középső ujj. Egy senkiházi kis pöcs, egy akárki cselédje – és még csak nem is akárki, hanem egy perselymalacnak használt tanulatlan gázszerelő cselédje – annyira valakinek érzi magát, hogy bemutat egy egész országnak. Nesztek, bekaphatjátok! – ezt üzeni mindenkinek. És igaza is van. Nem érdemel mást az a nép, amelyik tátott szájjal bámulja, ahogy szétrabolják az országot a feje felett, amelyik végignézi, hogy milliárdokat költenek az ő pénzéből arra, hogy neki hazudjanak. Az a nép, amelyik végignézi, ahogy szétbarmolja az országát néhány elmebeteg és még csak a kisujját sem mozdítja.
Na, a tahó sofőr legalább mozdítja és nem is a kisujját. Mert itt tartunk. Ezeknek áll a zászló. Ők a kultúrharc győztesei, a sikeres fehér keresztény fideszes mintapéldányai. A jövő politikusai, atomtudósai, orvosai, írói, művészei. Annak a szép új világnak a megtestesítői, ahová tart ez az ország. Mert ide tart. Az egyre sötétebb bunkók egyre agresszívebb térhódítása még csak a kezdete annak, ami vár ránk. Ha engedjük. Az ország szellemi elitje hamarosan dagadt bunkó sofőrökből, iskolázatlan gázszerelőkből, zsebredugott kezű, gyűrött öltönyös tahó politikusokból, szemrebbenés nélkül hazudozó szóvivőkből, ízléstelen ruhába szorult divatdiktátorokból, naposcsibéket Spanyolországból hozató félhülye öregasszonyokból, tehetségtelen önjelölt zsenikből és takonygerincű, mohón zabáló csúszómászókból fog állni.
Mit is beszélek? Miféle jövő idő az, ami kicsúszott az ujjam hegyéből?
Faszt, ez nem a jövő. Ez a fényes jelen. Ebben élünk. Most. Ma. A bunkó gázszerelő tahó sofőrje semmi mást nem tett, mint megmutatta a valóságot. Mától kezdve itt ő az úr. Bizony.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.