Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A magyar orosz rulett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Meghalt a kirúgott szívsebész egyik betege, akinek műtétre lett volna szüksége – adta hírül október 4-én a Népszava.

Adott egy golyó, egy forgópisztoly. Az egyetlen golyót beteszed a tárba, megpörgeted, és a fejedhez teszed. Aztán meghúzod a ravaszt. Ha szerencsés vagy, életben maradsz.

Így működik ma a magyar egészségügy, amit egy szűk réteg, az úgynevezett orvosbárók irányítanak. Akik a rendszerváltás óta blokkolják az egészségügy átalakítását. Minden lépés, ami az egészségügy átalakítására irányult, elbukott. Az első igazi átalakítás a Bokros-csomag lett volna, de a végén még a Horn-kormány is kivette a csomagból az egészségügyre vonatkozó részt. Aztán amikor jött a Gyurcsány-kormány és át akarta alakítani, megreformálni  a rendszert, szinte havonta buktak bele az egészségügyi miniszterek. Volt népszavazás a vizitdíj ellen, szinte minden eszközt bevetettek, hogy megakadályozzák az egészségügy reformját. Az Orbán-kormány sem volt képes 8 év alatt hozzányúlni, vagy legalább megkísérelni elindítani egy átfogó reformot. Kásler az emberi erőforrás új minisztere 3 hét alatti eredményeket vizionált. Imára buzdított, és azt hablatyolta, hogy a tízparancsolat 70%-ban gyógyít. Aztán alig 4 hónap semmit sem cselekvés után, Nagy Anikó államtitkár reformterveit húzta le a vécén, aki ennek következtében lemondott. A középvezetőkig szinte mindenkit lecseréltek, a rendszer viszont semmit sem változott.

Imádkozz, magyar s talán életben maradsz! Ma ez az egyetlen esélyed, ha bekerülsz a kórházba. Vagy mindenedet pénzzé teszed, hogy megvásárold az életed. Mindeközben soha nem látott mértékben nőtt az a pénzösszeg, amit a magyarok a magán-egészségügybe tolnak. Aki teheti, ma már kizárólag a magán-egészségügy szolgáltatásait veszi igénybe. Ők a szerencsések, akik túlélik a játékot. Akik képesek az orvosbárók által üzemeltetett magán-egészségügyet megfizetni. A nép azon része, amelyik nem képes megfizetni a szolgáltatást, ami amúgy ingyen járna – hisz hatalmas járulékokat fizetünk érte – játssza tovább az orosz rulettet és imádkozik, hogy ne betegedjen meg. Ez az egyetlen esélye a túlélésre.

Ma Magyarországon, évente kb. 30.000 ember hal meg bizonyíthatóan az egészségügyi ellátás hiányosságainak következtében. Olyanok, akik élhetnének, de az úgynevezett életjátékban rosszul pörgették meg a tárat, és pont az az egy golyó jutott nekik. Évente 30.000 ezer ember haláláért felelősek az orvosbárók, és természetesen a regnáló kormány.
Miközben a nép felült az orbáni hazugságvonatra, miközben retteg a menekültektől, miközben azt hiszi, hogy egy kerítés védi meg őt a kormány által hallucinált-vizionált ellenségektől, nem veszi észre, hogy az igazi veszély már rég a kerítésen belül van. Itt van az országban és nap mint nap gyilkol. 30.000 ember évente. A világon nem hal meg ennyi terrortámadásban, ennek a töredékét nem erőszakolják meg menekültek. De a magyar mégis egy víziótól retteg és nem a napi valóságtól.

És miközben retteg, egymást gyűlöli, hazaárulózza, miközben magyar utálja a magyart, talán lassan már gyilkolni is képes lenne. Ma ez még csak verbálisan megy, de ki tudja, holnap nem folyik-e majd vér a gyűlölet oltárán.

Az emberek száz- meg százféle vallást követnek, melyek gyakran ellenségesen, sőt nekikeseredetten állanak egymással szemben; pedig az erény valamennyi ember számára ugyanegy! Nem más a zsidónak, mint a kereszténynek, nem más a mohamedánnak, mint a kínainak; és az emberek dőre vakságukban mégis áthághatatlan falakat emelnek, amelyek elválasztják egyik emberfiát a másiktól! (Széchenyi István)

Fel kellene ébredni eme lázálomból amíg nem késő. Amíg nem megy el mindenki, aki teheti ebből az országból, ameddig már csak azok maradnak, akik nem tehetik meg, hogy elmenjenek. 30.000 ember hal meg, pedig élhetne. Évente majd 40.000 olyan ember lép le ebből az országból, akinek elege van. Vagy a napi agymosásból, a gyűlöletből, vagy az alacsony bérekből. A kilátástalan jövőkép miatt nem születnek meg a gyermekek, akik amúgy megszülethetnének. Regényt írhatnék az országban folyó állapotokról, de teljesen felesleges, hisz mindenki napi szinten éli meg. Az újságok, a hírportálok, a vészcsengőt rázók, naponta mondják-írják meg, hogyan rohad szét, esik darabokra e nemzet. Naponta szembesül a folyamattal, megéli és átéli a nép, de gyáva a cselekvéshez. Mély depresszió és apátia uralja a nemzetet. Vajon lesz-e valaki, aki képes lesz felébreszteni, aki képes lesz megállítani a pusztulást? Látva a tehetetlenséget, igazából az a nagy kérdés, képes lesz-e kibékülni ez a nemzet önmagával? Képes lesz-e felismerni, hogy a kór, ami pusztítja, valójában saját maga?

Mert a kerítés csak pótcselekvés. A felelősség áthárítása. A kerítés egy „fal”, ami nem engedi láttatni a valóságot. A valóságot, mely szerint rohad a nemzet.

Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé. (Széchenyi István)

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.