Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Ha a miniszterelnök úr tudna róla, biztosan nem engedné, hogy ilyesmi előforduljon

Tudom, hogy Kásler Miklós emberi erőforrásnak és miniszternek mostanság a Petőfi Irodalmi Múzeum körüli nemkultúrharc környékén van halaszthatatlan közfeladata (egy szakember helyére kellene kinevezni egy közönséges tányérnyalót), de olvastam még reggel, hogy állítólag kénytelen lesz időt szakítani arra, hogy az egyszemélyes országvezetés színe előtt megjelenjen.

Azt írja az újság ugyanis, hogy politikai botrány szagú kezd lenni az Országos Kardiológiai Intézet ügye (ha még csak most kezd, az már önmagában elég tragikus), ezért Orbán péntek délelőttre magához rendelte az Emmi vezérét. Akit nevesítése és kinevezése óta vállvetve magasztal és ajnároz a kormánypárti nemmédia. Annak dacára, vagy éppen azért (?), mert személye sokkal inkább egy nemzeti révületben lamentáló, polihisztornak becézett, elvetélt filozófusra emlékeztet, mint egy a rábízott szakterületeket szakmai alapon irányítani képes orvosprofesszorra. Sőt: nem csak hogy emlékeztet, de az is. Alufólisisakkal vagy anélkül. Olyannyira, hogy bár nagyívű, hurráoptimista víziókat festett a NER-falára az egészségügy gyors és hatékony megreformálásáról, a népegészségügyi programot még mindig senki nem látta, a működőképesség szélére sodródott intézményekben pedig a botrányok akkor is egymást érik, ha a tízparancsolat szigorú betartása ezt nem indokolná.

Most úgy tűnik, hogy – bár az intézmény tagadja, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, a salakmédia rémhírterjesztésről visít és védi a kenyéradó gazda becsületét – mégiscsak (közvetve vagy közvetlenül) egy ember életét követelte az a hatalmi arrogancia, amellyel Kásler az időközben lemondott egészségügyi államtitkára fejére ürítve – csakazértis megakadályozta, hogy az Országos Kardiológiai Intézetből kirúgott Székely László kiváló szívsebész december végéig elvégezhesse azokat a műtéteket, amelyeket elvégzett volna, ha Andréka Péter, az intézmény megbízott főigazgatója Kásler parancsára nem menti fel a munkavégzés alól.

És most kerül a képbe Orbán Viktor, akit minden bizonnyal hazaevett már a fene és a milliárdos luxusgép a londoni meccsnézésről, aki nem oly régen Kötcsén, zárt körben már azzal viccelődött – midőn az egészségügy rendszerrel kapcsolatos kihívásokról és a nagy feladattömeg súlyáról elmélkedett -, hogy az Emmi-ben rendszerszintű problémák vannak, ezért Kásler kolléga az egészségügy mártírja lehet. Ha meg a penetráns állapotban lévő oktatási rendszert is figyelembe vesszük, akkor a miniszter duplán is mártír lehet. Nem mondom, hogy nem lennék szívesen légy a négy fal közül valamelyiken, amely falak által körbezárt térben a nagyfőnök megmossa Kásler alufóliasisak alá szorult fejét.

Csakhogy úgy tűnik, ilyen nem lesz. Havasi Bertalan, aki sűrű és mély titoktartással hányja szembe a populációt, valahányszor kiderül, hogy Orbán hivatalos vagyonnyilatkozata a végtelenben sem találkozik az éppen aznapi rongyrázással, most a fején átesve sietett közölni a tőle megszokott büdösbunkó, sértődött stílusban:

A miniszterelnök nem „rendelt be” senkit. Ma nem szerepel a programjában megbeszélés Kásler Miklóssal.

Szerintem is teljesen mindegy, hogy Orbán berendelte Káslert mára, vagy még ki kell pihennie a tegnapi londoni traumát, vagy hogy ha ma nem rendeli be, akkor berendeli majd jövő héten a legnagyobb titokban. (Amit tagadni szoktak, az nem mellesleg kivétel nélkül mindig bekövetkezik.) Az, hogy lesz fejmosás és következmény, vagy megy a szokásos sunnyogás, a lényegen nem igazán változtat. Noha itt megint homlokegyenest ellenkező álláspontok állnak szemben egymással, és noha a Fidesz elmúlt nyolcéves ténykedése közvetett módon igenis már számtalan áldozatot szedett, azon a tényen semmit nem változtat, hogy itt egy újabb ember halála meglehetősen direkt módon kapcsolódik Kásler személyes, büdöstalpú ambíciójához, amellyel nem csak államtitkárát vette semmibe, de keresztbe feküdt egy olyan kompromisszumnak, amely emberi életek megmentését szolgálta volna.

Abban egészen biztosak lehetünk, hogy Orbán Viktor semmiképpen nem jöhet ki rosszul ebből a sztoriból (akár berendeli Tízparancsolat Miklóst, akár megüzeni neki a megüzennivalót, akár megisznak egy üveg pálinkát a magyar emberek átverhetőségének nagyobb dicsőségére), mint ahogy egyetlen botrányból sem jött ki rosszul, mióta úgy belekapaszkadott a kétharmados kormányba, hogy nem bírja elengedni. A rendszerbe sok minden nincs belekódolva, de az igen, hogy Orbánnak bármi áron (!) meg kell őriznie azt az imázsát, miszerint ha a miniszterelnök úr tudna róla, biztosan nem engedné, hogy ilyesmi előforduljon. Ezért miután Orbánnak a haza az első – rögtön saját maga után – szerintem elég sanszos, hogy nem ma, de valamikor a közeljövőben majd Kásler professzor kesztyűbábbal mossa fel a magyar egészségügy recsegve nyikorgó padlóját. Akinek potenciális mártírságát már zárt körben előrebocsátotta, ugye. Úgyhogy akár még az is megtörténhet, hogy az eddig foggal-körömmel felmagasztalt, őszseninek és polihisztornak kikiáltott onkológus doktor úr megy a levesbe, a feláldozható idióták táborát erősíteni.

Pedig ha ezen az újabb sajnálatos haláleseten innen és túl (úgy kell mindenkinek, aki nem tartja be a tízparancsolatot) van főbenjáró, nem bocsánatos bűne Orbánnak, amiért a kizárólagos felelősség őt terheli, amibe már régen úgy bele kellett volna buknia, hogy a nevére se emlékezzen senki, az pontosan ennek az Emmi nevű brutális monstrumnak a létrehozása. Az, hogy a valóban nemzetstratégiai ágazatokat, amelyek egyenként is – nem hogy Balogokat és Káslereket – vérprofi szakembereket követeltek volna meg, összevonta egy vízfejű, kaotikusan működő entitás alá, amely az amúgy is évtizedes rothadásnak indult egészségügyi, oktatási, szociális, kulturális szférát visszafordíthatatlanul kivéreztette. Köszönhetően nem utolsó sorban annak a rengeteg dilettáns, inkompetens, semmihez nem értő, de legalább botrányból botrányba tántorgó idiótának, akiket ennek a szörnynek az élére kinevezett.

Emberek értelmetlen, elkerülhető, megakadályozható halálában mindig van valami, az átlagosnál is mélyebben megrázó, de az, hogy a 300 forintos vizitdíj ellenében lincselni tudók országában Orbán Viktor haja szála nem görbült azért, amit ezekkel az ágazatokkal művelt (lehet persze fizetett epehányóként demagógozni, amikor az egészségügy vagy az oktatás szóba kerül, de ez már tegnap is kevés volt), annál megrázóbbat és abszurdabbat elképzelni sem tudok. Nem a rongyrázás, a nyakló nélküli harácsolás, a nyilvánosság előli gyáva menekülés, a sértődött, bosszúálló pitiánerség a legnagyobb baj, hanem az, amit az egészségüggyel, az oktatással művelt, miközben minden eszköz a rendelkezésére állt, hogy megcselekedje azt, amit előtte soha senki nem akart, nem tudott, nem mert.

Ennyi a lényeg. Hogy bár Kásler felelőssége megkérdőjelezhetetlen ennek a tragédiának a bekövetkezésében, ez a történet nem egy ember haláláról és nem is Káslerről szól. Hanem egy dühöngő, küldetéstudatos, frusztrált senkiről, aki az egész kormányzását a korrupcióra építette, aki a lopáson, hazudozáson és gyűlöletkeltésen kívül semmi máshoz nem ért. És még ez sem lenne baj, ha otthon a négy fal között nyalogatná a száját és huzogatná a nyakkendőjét. De itt emberi életek forognak kockán és tűnnek el a semmiben, értelmetlenül csak azért, mert a félisten akkor érzi jól magát, ha nála hülyébbek és betegebbek veszik körül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.