NEHAZUGGY

Érdekes lesz a bukás után megcsodálni őket

Tamás Róbert | 2018. Október 5, Péntek | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sok minden nem vagyok, de még több minden nem is szeretnék lenni soha az életben. Például megélhetési politikus, megélhetési ideológus, megélhetési újságíró, megélhetési zenész, színész, tudós, kutató sem. Sőt, megélhetési semmi nem szeretnék lenni.

Itt az elején szögezem lefelé, hogy nem óhajtok kommunát alapítani. Mindenki fizetésért dolgozik és mindenki szeretne a munkájával annyi pénzt keresni, amennyit csak lehet. Ezzel a világon semmi baj nincs. Mármint addig nincs, ameddig mindenki tudja a dolgát. A fodrász jól akar keresni és ezért tanul, képzi magát, figyel a vendégre, igyekszik a létező legjobb frizurát csinálni az ügyfél fejére. Ez a dolga neki. A fodrászt nem érdekli a kuncsaft vallása, politikai irányultsága, szexuális érdeklődése, gyereknevelési szokásai és ez fordítva is igaz. A fodrászt az ügyfél haja érdekli, az ügyfelet a fodrász ügyessége. Ez így normális és egy csomó szakmában így is működik.

A cikk kezdetén felsorolt szakmák esetében is részben így kellene működnie, részben meg nem. A baj akkor kezdődik, amikor a politikus kezdi azt gondolni, hogy az ő dolga a miniszterek elnökének feltétel nélküli kiszolgálása. Mert neki nem az a dolga, hanem az ország lakóinak szolgálata. Ugyanez igaz a többiekre is. Egyik szakma sem arról szól – eredetileg – hogy ki tudja jobban szolgálni az aktuális kormány aktuális erős kutyáját, hanem hogy ki tudja jobban szolgálni az ország lakóit, a tudományt, a művészeteket, az újságírást.

Mindez arról jutott eszembe, hogy éhgyomorra elolvastam egy Szájer József interjút, melyben az alaptákolmányt össze mekkmesterkedő pasas azon sopánkodik, hogy neki már elege van az európai politikából. Elfáradt, megkeseredett. Mégpedig azért, mert az uniós politika nem úgy működik, hogy Orbán Viktor kitalál valamit, kiadja az utasítást és azt csak végre kell hajtani gondolkodás nélkül. Ezt nem Szájer mondja így ki, de amit mond, abból én ezt olvasom le a gyönyörű szájáról a szőr között. Az Európai Parlamentben most ciki ücsörögni, mert mindenféle népek ott vannak és még meg is szólalhatnak. Olyanok is, akik nem Orbán Viktort követik, sőt, kártékonynak tartják. Az Európai Parlamentben előfordulhat az, ami a magyar parlamentben jó ideje elképzelhetetlen. Jelesül az, hogy kritizálják a magyar kormányt, számon kérik a korrupciót, a jogállam lebontását, kérdezni merészelnek a miniszterelnöki vő gazdagodásáról, a gázszerelő parafenomén szárnyaló sikereiről, a kormányzati hazudozásokról és gyűlöletkeltésről.

Ezt pedig Szájer mester nehezen tolerálja. Nehezen, de azért elviseli valahogy. Nem csodálom egyébként, hiszen egy hónap alatt többet keres, mint egy magyar átlagbérért dolgozó egy év alatt. Szájer már régen elveszíthette a fonalat (már ha egyáltalán valaha is megtalálta) és eszébe sem jut, hogy eredetileg nem Orbán Viktor feltételek nélküli szolgálata, hanem a magyar emberek képviselete lenne az ő dolga.

És itt van az egyik kedvenc magyar meseíróm, Fricz Tamás műve is, amibe szintén most futottam bele. Arról mesélget az írásában, hogy Sargentini asszonynak lényegében fogalma sincs a demokráciáról, azért beszél hülyeségeket. Mert – ezek szerint – a demokrácia az, amit Orbán Viktor éppen annak nevez. Például demokrácia lehet az a gyönyörű gesztus, amikor egy jól helyezkedő milliárdos felajánlja a köztudottan focirajongó kormányfőnek, hogy a magángépén elviszi a soron következő meccsre. Ez bármelyik másik országban súlyos korrupciónak minősül, nálunk meg a demokrácia csúcsa. Sőt, annyira az, hogy még Schmidt Mária is ott virít Orbán térdeinél a lelátón. Gondolom, ennél demokratikusabb már csak az lehetne, ha Fricz Tamásnak is jutna hely a másik térd közelében. De ameddig ez be nem következik, addig is dolgozik szorgosan.

Az ország, az ország lakói már régen nem játszanak szerepet ezeknek a megélhetésieknek a gondolkodásában. Fel sem merül bennük, hogy mi lenne az eredeti feladatuk. Mostanra elhitették önmagukkal, hogy az egyetlen dolguk Orbán Viktor aktuális nézeteinek teljeskörű szolgálata, hiszen ha hűségesen teszik a dolgukat, biztosítva van a bőven átlag feletti megélhetésük. Itt be is zárult a kör, amely körön kívül elég sok minden rekedt. A valóság például. Az erkölcs, a becsület. Van egy szűk holdudvar a csúti körül, elrugaszkodva mindentől, ami mindenki mást érint, csak őket nem.

Érdekes lesz megfigyelni a bukás után a mostani megélhetésiek reakcióit, amikor szembe találkoznak azzal, amitől most ész nélkül menekülnek. Az emberekkel és a valósággal.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!