Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Akinek nem tetszik, az meg bekaphatja

Az van most, hogy Orbán Viktor Bábszínháza össze(vissza) ül és jól megszavazzák, hogy a Sargentini-jelentés egyrészről hazugság, másrészről hülyeség, harmadrészről nem arról szól, amiről szól, negyedrészről pedig az elvtársak elutasítják. A Parlamentben. Tehát a konzervatív begyökeresedettek valamikor azt is eldöntötték (ha nem, akkor majd most fogják), hogy a szép magyar parlamenti határozatok minden esetben felülírják az uniós határozatokat. Gondolom nem csak azokat, hanem igény és szükség szerint a törvényeket, jogszabályokat is és nem csak az uniósokat, hanem az összeset. Univerzum szinten. Amúgy jól teszik. Ha egyszer lehet, miért is ne csinálnák?

Emberek! Kövessük Orbán Viktort! Guruljunk a nyomába őneki, vegyünk példát róla. Én már vettem is. Összeültem családilag és megvitattam velünk, hogy a magyar adórendszer egy kalap szar. Egy csomó pénzt fizetek azért, hogy legyen miből lopni, miközben gyermekintézményekben nincs fűtés, hónapokig várhatok egy szakorvosi vizsgálatra, pocsék a tömegközlekedés, kátyúsak az utak, sok helyen alig működik a közvilágítás és még hosszan sorolhatnám. Az adórendszer és lényegében véve az állam működése egyáltalán nem arról szól, amiről szólnia kellene és amit ezek itt összehazudnak. Úgy döntöttünk továbbá – mármint családilag – hogy a kormány sem kormány. Egyrészt mert mi aztán soha nem szavaztunk ezekre, másrészt meg mert egyik sem azt csinálja, ami a dolga lenne. Sőt, nem is ért hozzá. Azt a határozatot hoztuk tehát, hogy a francba ezekkel. A fizetésüket tőlünk kapják, tehát a mi alkalmazottaink. Úgyhogy a magunk részéről ezennel kirúgtuk a kormányt. Pont.

Családilag áttekintettük a költségvetésünket és úgy határoztunk, hogy egy megveszekedett rohadt petákot sem vagyunk hajlandóak befizetni a közösbe, mert valakik azzal a lendülettel ki is lopják belőle. Hogy a francban van az kérem, hogy nincs rohadt pár millió egy gyermekotthon fűtésének működőképessé tételére, nincs pénz a kórházakban műszerekre és felszerelésre, nem telik az országnak az idősekről való gondoskodásra, közben meg épp most olvasom a Közlönyben, hogy a kormány még ebben az évben a torontói Magyar Diaszpóra Missziós Központ létrehozására 250 000 000 (kétszázötven millió) forintot utal Kanadába. Hát egy kanyit se utaljanak sehová, ameddig Fóton (vagy bárhol ebben az országban) fáznak a gyerekek, ameddig sok idős ember 28 500 forint nyugdíjat kap, ameddig a kórházakban nincs kézfertőtlenítő.

Azt is kikérem magamnak, hogy a lopós magyar kormány közel 3 milliárd forintot ad megint az egyházaknak közösségi programokra és beruházásokra. Még további majdnem 3 milliárdot az idén, az eddigi százmilliárdok mellé. Én például nem vagyok vallásos és rohadtul nem érdekel hogy miből tart közösségi programot melyik egyház. Oldják meg a hívek. Én azt várom el, hogy az én befizetett adómból olyan óvodák épüljenek, amelyikben nem szakad le a plafon, rendesen be lehet zárni az ablakot, van fűtés és víz. Azt várom el, hogy a rászorulókról, öregekről, elesettekről gondoskodjon a kormány, ne pedig az egyházakat tömje és ne is a kanadai magyarokat gazdagítsa. Sőt, azt is elvárom, hogy a miniszterek elnöke a saját fizetéséből utazgasson, abból támogassa a gyerekét, ne pedig az én pénzemből.

A családi kupaktanács úgy határozott, hogy a magyar kormány törvényei ránk nem vonatkoznak. Ebből eredően leszarjuk őket (a törvényeket is, a kormányt is) és amennyiben a kormány valamilyen alattomos módon mégis megpróbálja kikényszeríteni belőlünk a hülye törvényeinek a betartását, akkora cirkuszt csapunk, hogy csodájára fognak járni. Majd azt üvöltözzük, hogy a kormány elárult minket, összeesküvést szőtt ellenünk, zsarol, támadást indított a családom ellen és úgy általában is a kultúránk és az identitásunk kell neki. Na meg a pénzünk. De nem adjuk! Harc lesz, csata, háború, ellenállás, küzdelem, kemény ütközet és ilyesmi, de mi kitartunk a végsőkig.

Családunk ezen határozata ettől a perctől kezdve érvényben van, egyhangúlag megszavaztuk. Jelszavunk: nem leszünk gyarmat! A szavazást ezennel lezárom, az új családi törvényt iktatom és kihirdetem a rendkívüli állapotot. Akinek nem tetszik, az meg bekaphatja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.