NEHAZUGGY

Spontán rivaldafény, az

Molnár Bálint | 2018. Szeptember 26, Szerda | 12:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben a komplett szolgamédia Demszky Gáborban találta meg a romokban fetrengő ellenzék hazafias, pártközpontból elvárt rugdosásának tárgyát; párhuzamosan azzal, hogy az Orbán-Garancsi-Mészáros-Homolya vonalon teljes pompájában tündököl a NER-oligarchák politikai hatalom által felvirágoztatott, politikai hatalommal összefonódó korrupciós üzlethálózata, sőt Hadházy Ákos is szorgalmasan gyűjti az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kikényszíterítését célzó aláírásokat, a jól fizetett propagandisták a legsötétebb rákosista hagyományőrzés szellemében fullba nyomják a gazda felszopását a Ripost–Origo–888 tengelyen (a többieknél egyelőre késik a fázis, de majd jól bepótolják).

Az történt, miközben az Orbán fejétől bűzlő csillivilli luxus és szemérmetlen rongyrázás lólába naponta kilóg a migránsozás-brüsszelezés-sorosozás ócska leple alól, de az uniós pénzek befagyásának visszafordíthatatlan következményei is itt kísértenek, és beleürítenek a jobban teljesítés ventillátorába, hogy Orbán Viktor – ezt nem fogják elhinni – spontán (!), váratlan (!), előre be nem jelentett (!) látogatást tett a szolnoki Szigligeti Színházban. Képzeljék: testőrök és díszkíséret nélkül! Gyalogosan, ó, anyám! Igen, igen, igen. Ebből fabrikált szenzációt és színezte halomra – ki-ki saját szája íze szerint – a napos oldalon készenlétben álló, parancsra újságot író, bégető kontingens.

Ebben az a gyönyörű, hogy miközben az épp összefonódó Gránit és Takarékbank az apósa luxusrepülőzésétől teljesen függetlenül önti a milliárdokat Tiborcz István vállalkozózseni érdekeltségeibe és olyan projektjeibe, amelyeket az állampárt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokká nyilvánított, a Fidesz bulvár- és revolvermédiája már azt is hírértékűnek tartja, hogy a főnökük néha úgy viselkedik, mintha egy tisztességes, talpig becsületes ember volna. Aki anélkül is kimerészkedik az utcára (azt most hagyjuk, hogy egy olyan helyre merészkedik be, ahol a tenyeréből zabálnak és semmiféle kellemetlen meglepetés nem érheti), hogy talpig golyóállót öltene a Nárcisz kutya szájából kirángatott outfit-je alá, és nem visz magával nyolc Havasi Bertalant valamint 13 morcos verőembert, akik ápolják és eltakarják a nyilvánosság érdeklődése elől.

Akadt járókelő aki megvakarta a fejét és megdörzsölte a szemét. Orbán gyalogosan érkezett Szolnokon a Szigligeti Színházhoz. Testőröknek, díszkíséretnek nem volt se híre, se hamva. A hír szétfutott a városban.

A színház, mint később megtudtuk éppen esti főpróbára készült, kezdődött a díszletépítés, úgy hogy a direktor után a díszletépítő munkásoknak esett le először az álluk a váratlan látogató láttán. Aztán persze jöttek a többiek és beindult a szokásos szelfizés.

Nem nehéz összekapcsolni a villámlátogatással azt a pénteki hírt sem, hogy a Magyar Közlöny legfrissebb számában megjelent kormányhatározat szerint a Szolnoki Szigligeti Színház felújítására összesen 3 milliárd 997 millió forintot lehet fordítani. (Ripost)

Értjük, nem? Nem. Vagyis de. Értjük, hogy olyan szinten bugyog felfele Orbán plebejus kormányzása körül a korrupció szennyvíze, hogy a kicsit is meg kell becsülni, midőn a pórnép figyelmének elterelése képezi a mindent felülíró pártutasítást. A hirtelen-váratlan, igazságos, felcsúti Mátyás királyosdi olyan spontánra sikeredett, hogy a Ripost ügynökei azért rögvest be tudjanak számolni a csodáról, amit aztán a Szigligeti Színház oldalán is felfedeztek. Spontánul. Mert a hírnek szét kell futnia a városban, és úgy kell tenni, mintha emberek tömegei úgy dörzsölgetnék a szemüket Orbán Viktor láttán, mintha legalábbis a Jóisten ereszkedett volna le közéjük, hogy a kéményen csodálkozó néplelkük minden keservére gyógyírként szolgáljon.

Egyszerűen annyira groteszk ez a kép, ez a lihegő, önkritikátlan hajbókolás valószínűleg minden idők legromlottabb miniszterelnöke előtt, hogy az valami félelmetes. Az sem vigasztal, hogy valahol a ragacsos szervilizmus sötét erdejében tapogatózás közben azért ők is érzik, mennyire szánalmas, amit művelnek, hiszen ők is pontosan tudják: egy gyáva embert magasztalnak, aki máskor futva menekül minden olyan kérdés elől, amelyre miniszterelnökként kutyakötelessége volna válaszolni. Mondom: nem szívességből, hanem munkaköri kötelességből. Ha másért nem, azért mert a kétharmaddal a háromharmadért, ugye.

Nem tudom, mi lesz a következő lépés, mert ehhez képest már az sem lenne meglepő, ha legközelebb megénekelnék, hogy Orbán gyalog (!!!!!) és testőrök nélkül (!!!!) jár a vécére. Gondolom, ezek után már annak is lesz hírértéke, amikor véletlenül nem luxusmagángéppel száll a felhők fölé megtekinteni valami harmadosztályú futballmérkőzést. És igen, leírták: Orbán egy spontán gyaloglást követően színpadra állt a Szigligeti Színházban (úgy értem, az üres színház színpadára, ahol csak Balázs Péter direktor úr tenyérbemászó hajbókolásával kellett szembenéznie), miközben fennállásának utolsó tíz évében egyszer nem fordult elő vele, hogy ne előre megrendezett, előre lezsírozott, előre biztosított színjátékok keretében ereszkedett volna le a rajongói közé.

Szóval ilyen egy spontán látogatás (a Ripostnak azért elővigyázatosságból szóltak, hogy helyezze készenlétbe magát) a bátor nép gyermekétől: bátran besétál egy színházba. Testőrök nélkül. Amikor nincs ott senki. Csak a hálás igazgató úr, aki kezet csókolhatott neki a nagyvonalú támogatásért. Ja, tényleg. Annyira spontán volt a dolog, hogy miután pénteken hivatalos formát öltött a 4 milliárdos színházfelújítási igyekezet, kedden muszáj volt beugrani learatni a köszönet és a sírig tartó hálálkodás babérjait. Mintha a sajátjából adta volna a drága miniszterelnök úr, hogy Isten áldása kísérje minden lépését…

Nos, ezek a cikkek nem az ötvenes, de még csak nem is a hetvenes években íródnak, hanem napjainkban. Miközben az Orbán-dinasztia feje fölött a határtalan korrupció véres kardja lebeg, az orbánista média a pórnépnek öltözött Orbán pórnép közé leereszkedéséről gyárt gagyi sztorikat, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, pláne ne arra, amit cselekszik. Úgyhogy mivel a közpénzpropaganda nem mostanában fog beszámolni arról, hogy őkegyelmessége a hivatali vesztegetés elfogadásának árnyékában küzd a démonaival, és ameddig jön a következő történet az emberarcú miniszterelnök bámulatos kisemberi egyszerűségéről, járjunk nyitott szemmel és kerüljük a spontánnak álcázott, pártközpontban megrendezett színházi előadásokat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!