Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lehetséges, hogy Rogán Antal már ingyen osztogatja a letelepedési kötvényeket Afrikában?

Munkaköri kötelességem a hírportálok napi szintű olvasása. Nem csak a kormánytól független portálokat figyelem, hanem az összeset, már amire jut időm. Miután rutinosan járkálok ki-be a lakájmédia bugyraiba, nem tudtam nem észrevenni azt a pánikszerű kapkodást, ami már jó ideje érzékelhető, de tegnap óta kimondottan kiveri az ember szemét.

Az Origo című üzemegység munkatársa odáig fejlesztette az energiatakarékos munkavégzést, hogy gyakorlatilag két nap alatt kétszer írta meg ugyanazt a cikket. Szerintem egyszer sem kellett volna, kétszer főleg nem. Az alkotás arról szól, hogy a kommunista-sorosista Átlátszó mást sem csinál, mint bokrokban bujkál, fotókat készít és általában véve a legaljasabb módszerekkel nyomoz az úri világ újgazdag képviselői után (minő csoda, hogy ezek az urak össze találtak nőni a politikai elit felső rétegével), merő irigységből. Holott nyomozhatnának Gyurcsány után is, de még véletlenül sem teszik. Ezek Orbán Viktort pécézték ki és semmit nem tisztelnek. Sem magántulajdont, sem magánéletet, sem semmit.

Hétfőn teljes pályás támadást indított a „magyar kormányzat és holdudvarának különböző szereplői ellen” az ellenzéki Átlátszó. A lejárató anyagban a szocialista rendszer egyik szellemi tartópillérére, az irigységre bazíroztak, ilyen módon kívánták megtámogatni a magatehetetlen állapotban lévő ellenzéki pártokat. És persze hazugságokkal. Ehhez minden eszközt megengedettnek tartottak:drónokkal (pilóta nélküli repülőgéppel) hosszú időn keresztül megfigyelték a célszemélyeket, hónapokon keresztül bokrokban bujkálva arra vártak, hogy lencsevégre kapják a szabadságukat töltő ellenséges célpontokat. Origo)

Szerintem ezt egyszer majd tanítani fogják. Majd, egy boldogabb időben, amikor demonstrálni kell az ifjúság számára – mert a valóságban ilyen hulladékkal nem találkoznak – a legalja lakájmédia és az újságírónak nevezett, ám arra nyomokban sem hasonlító munkavállaló fogalmát. Egy újságíró ugyanis tisztában van alapvető dolgokkal. Például azzal, hogy a sajtó feladata a hatalom ellenőrzése. Márpedig jelen állás szerint nem Gyurcsány Ferenc van hatalmon, hanem Orbán Viktor. Tehát az ország szempontjából az a lényeges, hogy ő mit csinál. És ameddig ez így van, tehát ameddig Orbán Viktor uralkodik ezen a jobb sorsra érdemes országon, addig neki nincs magánélete, nincs szabadsága, nincs titka. Addig ő nem magánember. A sajtó pedig úgy működik, hogy az újságírók kinyomozzák azokat a dolgokat, amelyeket a hatalomban lévők el akarnak titkolni.

A közhiedelemmel ellentétben az nem újságírás, hogy elküldik a pártközpontból, miről mit kell gondolni és írni. Még csak az sem újságírás, hogy elcsődülnek a meghirdetett sajtótájékoztatóra, okosan néznek, majd megírják amit lediktált az adott politikus. Az újságírás, főleg az oknyomozó, tényfeltáró újságírás az, amit az Átlátszó munkatársai csinálnak. Talán már egyedüliként ebben a lepusztított közegben. És nem, nem irigységből csinálják, hanem azért, mert ők az olvasókat, a polgárokat, a szavazókat képviselik. Minden tiszteletet megérdemelnek azért, hogy vállalják ezt a kőkemény, fárasztó, hálátlan feladatot. Végzik amit vállaltak: ellenőrzik a hatalmat.

Hogy ezzel a fideszes hívek nagy része nincs tisztában, az nem csoda. Az azonban meglehetősen szánalomraméltó, hogy egy önmagát újságírónak tituláló illető sincs tisztában. Vagy tisztában van, de leírja amit elvárnak tőle, mert a gerincét leadta a ruhatárban.

Az a szörnyű, hogy az a ruhatár erősen túlzsúfolt lehet már. Azonban van rá esély, hogy lassan elkezdenek szivárogni a hatalom cselédei és megpróbálják visszaszerezni a vázrendszerük támasztékát, mert nem éri meg a hatalmat szolgálni. Vagy azért, mert nem fizetik meg eléggé – sok az eszkimó, egyre kevesebb a fóka -, vagy azért, mert nem óhajtanak együtt bukni a megbízóikkal. Ennek már vannak látható jelei jó ideje, de hétfő óta a jelek kezdenek pánikká fokozódni.

Volt már ilyen, nem is olyan régen. A 2014-es választás után sorra derültek ki a disznóságok, a Fidesz népszerűsége zuhanórepülésben volt (most sem szárnyal, a legfrissebb felmérés szerint fél millió szavazót veszítettek). És akkor jött a menekültválság, amit jól meglovagolt Orbán Viktor. Olyan jól, hogy azóta is abból él. Azonban annyi erő nincs már ebben a témában, hogy ebbe kapaszkodva ismét megerősítse a hatalmát. Ők is érezhetik a bajt, nem véletlen az Átlátszó átlátszó mocskolása, a jajveszékelés, amiért a rohadék Unió nem küldi a pénzt büntetésből, a Századvég szerkesztőségének kirúgása, a háromnevűtől Bencsikig terjedő óbégatás amiért Bono, a U2 frontembere bírálni merészelte Orbán Viktort, ezek mind-mind a pánik jelei. A kérdés az, most miben bíznak fideszék? Menekülthullám nem várható, rezsicsökkentés már volt. Igazából valami olyan külső fenyegetésre lenne szükségük, amit aztán tudnának tematizálni, ahogy szokták, azzal ügyesen elkenhetnék a gyűrűző botrányhegyeket. Ha ilyen nem lesz, bajban lesznek.

Lehetséges, hogy Rogán Antal már ingyen osztogatja a letelepedési kötvényeket Afrikában, csak sokan jöjjenek és egyszerre? Én még ezen sem lepődnék meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.