Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A soha nem vetemedés nagymesterei a hatalmi téboly új fázisába léptek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Századvég olyan társadalomtudományi folyóirat, amely programszerűen vállalja a megközelítések sokféleségét, a politika méltóságát. 

... a szerkesztők olyan társadalom- és bölcsészettudományi folyóiratnak tekintik a Századvéget, amelynek fő érdeklődési területe a politikum világa – a szó tágan felfogott értelmében. Ez az érdeklődés azonban nem jelent egyúttal közéleti vagy aktuálpolitikai orientációt: a Századvég tudományos folyóirat, melynek kizárólagos szerkesztési szempontja minőségi.

A folyóirat 88. számának hűlt helyén olvasható ez az igazán jól hangzó, majdhogynem propagandaszöveg, amelyet tegnap óta azonban nem érdemes túl komolyan venni. Feltéve, hogy bárki eddig komolyan vette. Azok után pláne, hogy a még minimálisan kormánykritikus (gondolom ez jelenti a megközelítések programszerűen vállalt sokféleségét és a kizárólagos szerkesztési szempontként funkcionáló minőséget) kiadvány legújabb lapszámát azért távolították el az internetről (valamelyik bugyorban azért megvan), mivel abban Bod Péter Ákos és mások kormánykritikus tanulmánya is helyet kapott. A volt főszerkesztő levelében arról írt, a Századvég Alapítvány a jövőben nem kíván a mostani szerkesztőséggel dolgozni. Vagyis kirúgtak mindenkit, akiket meg nem – a tágabb szerkesztőbizottságot -, azoknak zöme maga mondott le a tagságáról.

A történet valószínűleg nem fog hatalmas felháborodási hullámot elindítani Alsókővágóörsön (sem), de tökéletesen példázza azt a jelenséget, amit a nehezményezett, a járadék témájában íródott egyik szakmai szöveg szerzője úgy fogalmazott meg:

ilyen az elmúlt 25-30 évben nem nagyon történt. 

A sehova nem vezető naivitás oldaláról közelítve a legkézenfekvőbb lenne megint Orbán saját irháját menteni hivatott strasbourgi védőbeszédének legerősebb, legcinikusabb állításával érvelni ebben a kérdésben. Amellett érvelni, hogy amikor már egy mérsékelt konzervatív, mérsékelten kritikus, de sokkal inkább a kormány szája íze szerint működő folyóiratnál is felzabálják a saját kutyájuk kölykét, akkor bizony a soha nem vetemedés kormánya a hatalmi téboly új fázisába lépett.

Tehát Bod Péter Ákos nem mellesleg arról írt köddé vált tanulmányában, hogy

az állam beavatkozása a gazdaságba a járadékok elvonásával, majd újraelosztásával torzítja a piacot, drágítja a termelést, csökkenti a hatékonyságot és a teljesítményt, vagyis károkat okoz. Az ilyen gazdasági filozófia keleten működik és működhet, de EU-s keretek között kétséges.

Ennél szerintem csak Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya tartalmaz fantasztikusabb megállapításokat:

Érvelésünk szerint a járadékból származó egyenlőtlenségek különösen fontosak a posztkommunista kapitalizmusokban. A járadék és a járadékvadászat fogalma kulcs a korrupció megértéséhez is. Három típust különböztetünk meg. Valamely mértékben mindegyik előfordul minden kapitalista piacgazdaságban, de mindhárom, különösen pedig az első és harmadik kiemelkedően fontos a posztkommunista kapitalizmusokban. Ezek a következők: (i) a politikai elit foglyul ejti a piacot; (ii) az oligarchák foglyul ejtik az államot; (iii) egy autokratikus vezető foglyul ejti az oligarchákat a politikai ellenfelek szelektív kriminalizációja útján, vagyonukat pedig újra elosztja a lojális újgazdagok között. 

Zömítsünk: a fideszes állami járadékelvonást a fenti módon bíráló írások egyenes következménye, hogy eltüntetik a kormány számára kínos nyomot, majd kirúgják a szerkesztőséget. Egy alapvetően kormánybarát, súlyosan rétegfolyóiratnál, amit jellegénél fogva minden bizonnyal nevetségesen kevesen olvasnak, de valószínűleg azok sem értik a címszavakon túl, akiknek a vasökle lecsapott a szerkesztőségre. (Nem baj, jó kis reklám ez, a tévhitekkel ellentétben az internetről semmi nem tűnik el nyomtalanul, a 88. szám ITT például elérhető, csak Matolcsynak ne nagyon mutogassák.)

Hogy mi ezzel a baj? Hát az, ami minden mással is baj, amit ebben a témakörben a sokadik kétharmadtól megzavarodottak kormánya művel: megtorolják az elvileg szabad véleménynyilvánítást ahelyett, hogy – jelen esetben – csendben elviselték volna, hogy az a néhány Századvég folyóiratot fogyasztó konzervatív értelmiségi Bod Péter Ákostól tudja meg, hogy nem minden fénylik, amin azt írja, hogy Orbán Viktor. Ez attól csak aggasztóbb, hogy már nyíltan adják az apatikusan kérődző társadalom tudtára: a sajátjaik véleményét sem tolerálják, ha az rossz fényben tünteti fel a kormányzatot.

Miközben Schmidt Máriával az élen (aki azzal kezdte kétes dicsőségű laptulajdonosi páyafutását, hogy kirúgott mindenkit a Figyelőtől, aki nem hódolt be neki) azt üvöltik a szélrózsa minden irányába, hogy Nyugaton cenzúra van, és eltiporják a vélemény- és a sajtó szabadságát, ők már a konzervatív szakmai-politikai véleményeket, a kritikus észrevételeket sem viselik el. Leírnak, eltüntetnek, kitörölnek, ki- és be- és eltiltanak, kirúgnak és így, vagy úgy, de kinyírnak. A kultúrharc dallamára zabálják fel egykori barátaikat, a szövetségeseik lesznek a legnagyobb ellenségeik.

Tényleg lehet, hogy most indokolt volna hátradőlni és kérni egy kávét (aki szereti a pattogatott kukoricát, felőlem azt is kérhet), de valójában ez akkor is szomorú (és nem a kirúgottak sorsa miatt aggódom, nem is Bod Péter Ákos esetleg lelki nyomorúsága nyugtalanít, bár szerintem arra aligha fogadott volna, hogy ő egyszer ő lesz a mumusa egykori kartársainak), ha most nem nekem kellene aggodalmaskodni, hanem a fizetett propagandistáknak, akik viszont mélyen kussolnak, és remélik, hogy megússzák.

Pedig a hatalmi téboly ilyetén manifesztálódása elsősorban nekik okozhatna lelki problémákat, hiszen nekik üzente meg a gazdájuk: vagy rendesen, tövig, vagy sehogy. Félig nem lehet a hatalom hátsójában tenyészni, vagy patkóbélig kötelező felkúszni, vagy hagyni kell a francba az egészet. Tudom, hogy ezzel eddig is tisztában voltak, már utasítani sem kellett őket az egyenlihegésre, így is önjáróvá lett a mindent elpusztító szervilizmus, viszont az még ennél is sötétebb irányt jelöl, amikor már a belső bírálatok maradéka sem fér bele, és nem a jobbítás, a konszolidálódás, a ritka, de hasznos önkritika foszlányai, hanem kizárólag a tehetetlenségi erő hajtja a rendszert. Meg az üldözési mánia. Amikor már mindenki ellenség, és mindenki minket támad, aki nem mi vagyunk.

Ebben egyetlen jó hír van. Hogy a poszt-fülkeforradalom 8-9 év alatt eljutott arra a pontra, hogy már nem csak felzabálja a saját gyermekeit és a saját kutyája kölykeit, hanem ki is üríti magából. Minden egyébre meg ott van Mellár Tamás néhány évvel ezelőtti magyarázata mindenre. Az egy dolog, hogy a Századvég nevű műhely alapítványostul, folyóiratostul egy közönséges pénzmosoda. Ennél rosszabb, hogy Orbán nem az az ember, akinek tanácsot lehet adni, akivel értelmesen lehet beszélni. Ő az az ember, aki a kritikát abszolút nem tudja elviselni. A semmiféle kritikát el nem viselő diktatúrákban (jó, tudom, ez nem az) márpedig az a jó, hogy eléggé kiszámítható pályát írnak le ameddig a saját súlyuk és a gravitáció a földdel egyenlővé teszi őket. És ezt nem fogja tudni megakadályozni az sem, ha Orbán naponta posztol cuki unokás fotót a Facebookra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.