Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Polgárháborús pszichózis? Az

A hazai ellenzék (…) hasonlóan a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazáshoz, ismét képes volt rárontani saját nemzetére. Tették mindezt úgy, hogy a Sargentini-jelentés kapcsán még saját maguk is elismerték, abban valótlan állítások tucatjai olvashatóak. Európa legtöbb országában az ilyen típusú politizálás elképzelhetetlen lenne, hiszen nemzeti kérdésekben nem számít a párthovatartozás, hungarikum, hogy nálunk az ellenzék szinte teljes spektruma képes a hazájával szemben politizálni. (Deák Dániel fideszes politológus)

Baromira nem fogom védelmezni a hazai ellenzéket a fenti állítás értelmi szerzőjével szemben (akkor sem tenném, ha rászolgánának), viszont az összes hócipőm tele van már ezzel az ócska, hazug dumával, amit lassan két hete (a Sargentiniről elhíresült dicsőséges kétharmad óta) folyatnak a propaganda csapján a kormánypártok képviselői és a propaganda felbüfögésével megbízott ki- és betanított, közpénzből bármire és bárminek az ellenkezőjére is hajlandó szakértő-elemző káderek.

A fenti, szakértelemtől túlcsorduló hazaárulózás még azelőtt jelent meg (írásban, hétfőn reggel, éhgyomorra), hogy az ezzel ellenkező előjelű felmérésekkel szemben a Századvég és a Nézőpont megkutatta volna a konyhaasztal mellett ülve, hogy a magyar emberek 103,4%-a egyetért a kormánnyal a Sargentini-jelentést illetően.

A fenti, szakértelemtől túlcsorduló hazaárulózás viszont az után jelent meg, hogy Orbán Viktor a múlt heti EU-csúcson már megint megvédte a nemzeti érdeket, és megakadályozta a határvédelem jogának elvételét. Amit senki nem akart elvenni tőle. Ahol egyebek mellett – erről a szakértő úr nem emlékezett meg valamiért – a miniszterek elnöke azt is elmondta, hogy „azon mindenki csak nevet”. Mármint a Sargentini-jelentésen.

Remélem, mindenki érzi a hazudozási spirálba ragadt kormánykommunikáció embert próbáló vergődését (valami hasonlót tapasztalhattunk, amikor véletlenül elkotyogták, hogy ők, akik ide senkit nem engednek be, valójában titokban befogadtak 1300 menekültet), ami egy lesajnált, állítólag köznevetség tárgyát képező dokumentummal kapcsolatban körvonalazódik egy újabb közpénzmilliárdos gyűlöletkampányba csomagolva. Egyfelől annyira szánalmas ez a jelentés, hogy komoly emberekből instant röhögőgörcsöt vált ki, másfelől annyira azért nem sikerült bagatellizálni a jogállamiság szétverését felhánytorgató dokumentumot, hogy ne lenne indokolt naponta 83-szor lehazaárulózni mindenkit, aki – Orbán európai szövetségeseihez hasonlóan – megszavazta a jogállamiság fideszes lerombolását 68 oldalban ecsetelő jelentést.

Azért ízlelgessük ezt a kijelentést, mert ugyan a napi korrupciós ügyekről kiválóan eltereli a figyelmet, de ennél sokkal súlyosabb következményei vannak már most is a nemzet állapotát illetően.

A hazai ellenzék képes volt ismét rárontani saját nemzetére.

Akárcsak 2004-ben, és mondjuk ki a nyilvánvalót: Mohácsnál, Világosnál, vagy a Vereckei-hágón való átkelésnél. Van valami mélyen undorító abban (és ha a jelentés csupán 10%-a volna igaz, normális helyeken az is elegendő lenne ahhoz, hogy egy kormánypárt kiírja magát Európából; függetlenül/nem függetlenül attól, hogy például Románia sem jogállam), hogy miután szemérmetlenül hazudnak a sok szempontból tökéletlen, ám megkérdőjelezhetetlenül a jogállamiság lebontásáról szóló Sargentini-jelentésről, két hét után sem bírnak leállni azzal, hogy a magyar nemzetet maguk előtt tolva, a magyar nemzettel és a magyar nemzet ügyével takarózva megpróbálják elkenni Orbán méretes európai vereségét. Amely nem a jelentés esetleges, valamikor a távoli jövőben esedékes, valószínűtlen jogkövetkezményei miatt szóra érdemes, hanem azért, mert a Fidesz európai szövetségeseinek is tele lett a töke Orbán szabadságharcnak álcázott, az Európai Unió meggyengítésére törő, korrupt hatalmi játszmáiból. (A faékkel határos diagnózisok felállításában utazó Orbán-kormány és fizetett politológusai véresszájú, felelőtlen hazaárulózását még azoknak a külföldi EP-képviselőknek az álláspontja is nagyban árnyalja, aki nem szavazták meg a jelentést, ellenben tartózkodtak.)

Vagyis miközben Orbánnak immár papírja van arról, amiről eddig nem volt papírja, a fentihez hasonló szakértésnek csúfolt, pártközpontban előre legyártott mantrák hangoztatói közpénzből hergelnek és hazaárulózzák azokat, akik nem tegnap óta látják a valós veszélyét annak, hogy egy teljhatalommal felruházott kormánypárt minden demokratikus ellenállást lebontva kíván örök mandátumot szerezni az ország vezetésére.

Az teljesen világos, bár nem lenne jó beletörődni, hogy ahol nincsenek érvek, ott propaganda van, ott Soros van, ott migránsok vannak, ott ellenségek vannak, ott személyeskedés van, ott hazaárulózás van, ott mindig valaki más tehet arról, hogy a korrupció lólába naponta kilóg a nagyfene nemzeti ügyek mögül. Az az állampárt, amelyik kilencedik éve leginkább a párthovatartozás alapján mocskolja, járatja le politikai ellenfeleit, amelyik listázza az általa bemondásra hazaárulónak számon tartott civileket, amelyik egyetlen olyan (ellenzéki) törvényjavaslatot nem hajlandó megszavazni, amelyik párthovatartozásra való tekintet nélkül a magyar nemzet ügyét szolgálná (csak néhány példa, mert holnap reggelig sem érnék a végére: ügynökkérdés, otthonápolás, nők elleni erőszak, nyugdíjrendszer reformja, politikusok vagyongyarapodása, bérlakásmutyi, állatkínzás, és akkor az oktatásról és az egészségügyről még nem is beszéltünk), azzal próbálja egyben tartani a táborát, hogy hazaárulózza a saját diagnózisa szerint egyébként is romokban heverő ellenzéket.

Érteni vélem, hogy a harmadik kétharmad már végképp csak arra kell a Fidesznek, hogy a még meglévő jogállami kiskapukat beszögelje a picsába (mert a migránsok elleni harc mindent is legitimál), de amikor a kétharmaddal a háromharmadért kormányzó felkent tahóknak csak arra futja a szuverén, kikezdhetetlen nemzeti politizálásból – a mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk kezdetű nóta dallamára -, hogy érzelmileg hergelje az egyik felét a másik ellen, az már nem az ellenzéki pártok magánügyi kínja és keserve, az már nem csak az idegen hordák emberi jogi megleckéztetésének kérdése. Az, hogy demokratikusan megválasztott képviselők politikai véleménynyilvánítása már a napi közbeszéd szintjén is ilyen lazán és közvetlenül maga után vonja a hazaárulás bélyegét (és láthatóan nem fognak erről leszállni), nem a zsákutcás ellenzéki politizálás nyomorúsága, az egyes ellenzéki képviselők különbejáratú traumája, hanem a torz kétharmadon kívül esők elleni mocsadék támadás.

Amennyiben a hazaárulózás a liberálisozáshoz, baloldalizáshoz, genderfasisztabuzizáshoz, sorosozáshoz, stb. hasonlóan kötő- és szitokszóként vonul be a köztudatba (már bevonult), az holnapután a viszkető tenyerek elmélet alapján legitimálja majd a hazaárulókkal szembeni bármilyen típusú fellépést. Mert a hazaárulókkal szemben köztudottan bármi megengedhető, pláne háború idején, és kilencedik éve háborúban állunk, nem? De. Veszélyes játékot játszanak az elvtársak, és az a durva benne, hogy ez már régen nem játék.

A primitív csatakiáltásai és súlyos rágalmai következményeiért semmilyen felelősséget nem vállaló kétharmad napról-napra nagyobb elánnal áll bele abba, hogy a nemzet mögé bújva, a nemzet érdekeire hivatkozva polgárháborús pszichózisba taszítsa az országot. Már három éve az sem vicces, amit a migránsterroristák elleni fellépés címszó alatt művelnek, de ez annál sokkal súlyosabb. Nem az a kérdés már, hogy mikor lesz ebből normális, békés, konszolidált ország, hanem az, hogy mennyi áldozattal fog járni. Ismétlem magam: majd nem kellene megfeledkezni azokról a névtelen nyikhajokról sem, akik (Orbánért pénzért) az anyjukat is eladták, hogy ez így legyen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.