Február 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Zsákutcás erőszak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 72,500 forint, még hiányzik 2,927,500 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van itt valami, amiről nem beszéltünk, pedig fontos. Akkor is, ha leginkább kínos és kellemetlen. Gyurcsány Ferenc és a DK pár nappal ezelőtti zavarbejtő, az Orbán arcképével felmatricázott hordók színpadról bátorított püfölésével egybekötött performansza az európai értékek védelmében (?!?) akkor is okkal és joggal szolgáltatott sajnálatosan kiváló muníciót a kétharmados kormánynak és terrormédiájának, ha a közpénzből kitartott gépezet felháborodásának hitelessége még Orbán Ráhel saját lábán sem állna meg.

Akkor is, ha a zsákutcás erőszak eme formája nem tegnapelőtt szökkent szárba Magyarországon. És akkor is, ha a gyűlölet – napi explicit, frontális hergeléssel, idegengyűlölettel, a NER ellenségeinek megbélyegzésével, lejáratásával alátámasztott – társadalmi szétterítésének kilencedik éve első számú felelőse nem más, mint a kormánykerékbe kapaszkodó Orbán Viktor és nemzeti-polgári-kereszténynek csúfolt kormánya.

Mindazoknak, akik úgy érzik, joggal háborodnak most fel azon, hogy a dékás akcióra válaszképpen (és attól teljesen függetlenül is) a Jobbikból kivált, a Fidesz-média által nyájasan-barátilag futtatott, a fideszes Békemeneten is büszkén masírozó Vadhajtások nevű szélsőséges alakulat fejjel lefelé felakasztott egy Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő arcképével ellátott bábut az egykori Köztársaság téren, elég nehéz dolguk van. Pláne akkor, hogy Gyurcsány utcai ellenállását kitörő lelkesedéssel éljenezték a fotelból.

Ha az újabban nem elég náci Jobbikból kiábrándult nácik eme Orosz Mihály Zoltán-díjas akcióját elítélik, akkor kötelező feltenni a kérdést: miképpen egyeztethető össze az európai demokratikus értékek védelme azzal a tehetetlen erőszakot megtestesítő szimbolikus lincseléssel, amit Gyurcsányék hívei – a párt gondos koreográfiáján felbuzdulva – előadtak a demokratikus, jogállami Európához való tartozás nagyobb dicsőségére? Mi a különbség? Mitől vérlázítóbb az egyik, mint a másik? Egyáltalán hogyan jutottunk el oda, hogy relativizálni lehet az agresszió bármely tetszőleges formáját aszerint, hogy ki az elkövető? Orbán pofáját rugdosni legitim cselekedet, egy vérbeli demokrata nem is tehet másként a diktatúra súlya alatt görnyedve, az Ujhelyi-bábut felakasztani viszont megfélemlítő, felháborító, elítélendő akció, mert hiszen Orbán Viktor gyűlöletpolitikája juttatta ide az országot. Oda, hogy most már bármi belefér. (Kérdezzék csak meg az hungarocell Orbán-fejet rugdosó Dopeman-t, vagy a 2006-ban Gyurcsány-bábut égető hazafiakat.)

Jó lenne, ha megkímélnénk egymást a fölösleges köröktől: hogy dehát ha nem csinálnak semmit a parlamentben sunyuló ellenzéki pártok, az a baj, ha meg csinálnak valamit (és lám, ezek most legalább csinálnak valamit), az a baj, a fotelforradalmárok és a magas lóról észt osztó névtelen senkik országában mindenki nagyokos, de bezzeg megoldást egyik sem javasol, hogy mégis mit kellene tennie az ellenzéknek ahhoz, hogy az ország felének ne legyen mindegy, hogy demokráciában él, vagy banánköztársaságban.

A bárgyú-ostoba, de legalább egyre elkeseredettebb önámítás helyett hasznosabb volna belátni és tanulni belőle: az Orbán Viktor által a sorok között, bátor tapnyalói által harsányan bátorított zsigeri erőszak, vagyis a taknyon-véren csúszás országában az egymással elvileg szembenálló felek (és fontos lenne, hogy a bálványaikba csillogó szemmel kapaszkodók elvonatkoztassanak a konkrét személyektől és nevektől) vérfagyasztóan hasonlítanak egymásra. (Erről a népszerűtlen, de annál több megfontolásra érdemes gondolatot képviselő TGM már megemlékezett.)

Ettől olyan lesújtó ez az egész, ettől reménytelen az, hogy az évek óta rendelkezésre álló politikai erőforrást újra és újra több vagy kevesebb bizalommal felruházva itt valaha is élhető ország legyen. Átsüt ezen az egész méltatlan cirkuszon a kétségbeesett erőlködés: a legprimitívebb rétegeket a legsötétebb indulatok mentén kell megszólítani. Ez volna az ellenállás? Hogy ha a regnáló rezsim által beszélt, fapados nyelven szólnak hozzájuk, akkor az működni fog, hát hiszen Orbán is ezzel édesgette térdre imához 2,5 millió rajongóját? Hogy nem volt hajlandó felnőttként kezelni őket, ehelyett a zsigereiket, a frusztrációikat és a tájékozatlanságukat célozta meg minden egyes megmozdulásával.

Megelőlegezve a kitüntetett bizalmat: ne kezdjünk el Orbán-Fidesz-bérencezni. Ehelyett próbáljuk belátni, hogy az ostoba, őstahó hergelés akkor sem kormányváltó stratégia, ha történetesen a megboldogult Finkelstein gyűlölet-kottájából élő Orbán ellenében történik. Ha ezt felismerjük, akkor teljes joggal tiltakozhatunk Ujhelyi István, vagy bármelyik ellenzékinek tűnő politikus gyalázása ellen, mert lesz rá alapunk. (Itt emelném ki, hogy az Ujhelyivel szembeni – elsősorban a Sargentini-jelentés megszavazasával összefüggő -, a Fidesz-média által bátorított verbális és szimbolikus erőszakot, fenyegetőzést természetesen elítélem.) Ha felismerjük, hogy a kétbites hergelés nem alternatíva és nem ajánlat egy politikától megcsömörlött, apátiában fetrengő országnak. Hogy úgy nem lehet tiltakozni Orbán gyalázatos kormányzása ellen, ha ugyanazt csináljuk mint Orbán, de sokkal leplezetlenebbül és butábban, kivetkőzve minden emberi tartásunkból. Aminek a hiányát egyébiránt minden egyes nap számonkérjük rajta. És ez nem moralizálás, hanem annak tudomásulvétele, hogy Orbánt nem lehet megverni abban, amiben fennállása óta ő a legjobb.

A legsúlyosabb az, hogy a teljes ellenzéki térfelet hiteltelenítik (ha még van hova) az effajta mutatványok, és ez akkor is így lenne, ha a DK vezére mögött százezrek állnának. (Nem állnak, az ottalvós kormánybuktató utcai ellenállás érdeklődés hiányában elmaradt, Szegeden mintegy 250 ember volt kíváncsi rá tegnap.) És akkor is így lenne, ha kiváló, tévedhetetlen miniszterelnöke lett volna az országnak, akivel szemben minden kritika és bírálat alaptalan. (Nem, nem volt az.) Lehet Gyurcsány szeretni sok mindenért, amiért Orbánt rühellni kötelező, bizonyára van is alapja ennek a szeretetnek, csak hát egy politikust nem szeretni, imádni, sztárolni és bálványozni kell, hanem lehetőleg az érdemei alapján értékelni. Márpedig szerintem abban nem sok értékelnivaló van, hogy valaki Orbánt megosztó gyűlöletpolitikája miatt kárhoztatja, vele szemben európainak és demokratának vallja magát, miközben az általa hergelt embereket arra bíztatja, hogy szimbolikusan lincseljék meg a diktátort, a zsarnokot, az elnyomót, aki árkot ás magyar és magyar közé.

Valószínűleg inkább jó hír, mint rossz, hogy ez a fajta földszintes és triviális utcai ellenállás kevesebb embert hozott lázba, mint többet, de ettől még a fájdalmas kérdések a levegőben maradnak. Lehet, sőt kötelező Orbánt hibáztatni a gyűlölet elszabadulásáért, de az az igazság, hogy ebben hatalmas szerepük van sokan másoknak is (kormányon és ellenzékben), akiknek szintén nem volt soha érdekük, és láthatóan most sem érdekük a társadalom nagykorúsítása. Na, ez valóban sokkal több munkával járna, mint egy hordóhoz láncolt bottal való hadonászás, de hosszú távon megérné. Talán többé nem fordulhatna elő, hogy egy elvetemült bűnbanda ilyen módon ejtsen foglyul egy országot. Ahol lassan már nem lehet megkülönböztetni a börtönőröket a fogvatartottaktól.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.