Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lórika még kiheverheti a magyar horrort

Lórika cseppet sem elveszett gyerek. Amíg a szülei édes álomban ringatják magukat, Lórika filmet néz. Nem ám Kukorit és Kotkodát, hanem kemény horrort. Én már nagyon sok kenyeret elmajszoltam, de nem láttam horror filmet. Csak majdnem. Nekifutottam a Sikolynak. Tíz percig. Aztán még egyszer megpróbáltam, de abból is csak tíz perc lett. Az én horror időm összesen húsz perc.

Lebukott Lórika, amikor apjának mesélte: – Mi lenne akkor, ha egy nagy fazékba beledobnánk fület, szemet, orrot, lábat, és kicsit megkavarnánk, aztán hopp! Előtted állna Lórika. Amikor már bődületes durvaságokat (láb fűrészelése, bélkilógás, szemkifolyás – jesszus!) is beszélt, apja kifaggatta, honnan szedi a sok szörnyűséget. Lórika őszinte gyerek, bevallotta. Azóta nix tévézés kilenc óra után. Megbeszélték, ahogyan ebben a családban divat. Nem is volt később probléma.

Lórika talán azt sem tudja, mennyi-mennyi műnő és műférfi szaladgál közöttünk. Ha nem is katlanban forrnak, de a kést jól ismerik. Sorozatgyártásban cserélik ki, formázzák át testrészeiket. Teszek én rá, ki mitől boldog, de… Kedvencem az a nő, aki akkora dudákat fújatott magának, hogy csak tükörből láthatja a bokáját. Vagy az a fickó, aki új állat kreáltatott magának, mert így férfiasabb. Az állam én vagyok! Hahaha.

(XIV. Lajos áll a tükör előtt: – A hajam? A hajam a nagyapámé. A szemem? A szemem az anyámé. Az orrom? Az orrom az apámé. Az állam? Az állam én vagyok!)

Az irritál, amikor csodájára járnak a celebnek (vagy kinek), hogy erős akarattal nagyon sokat fogyott, úgy néz ki, mint egy manöken. Nagy akarat=műtéti segítség, jó sok pénzért. Én soha nem teszek megjegyzést sem a kövér, sem a sovány emberre, mert tapintatlannak tartom, hiszen nem tudhatom, ki miért ilyen/olyan. Szóval, nem kellene hőst csinálni a mesterségesen előállított testből. Mindenki fúrassa, szabdaltassa testét, ahogyan ízlése diktálja – magánügy. Lórikának is lehetne mesélni a megkreált emberekről. Talán még az orra is lógna – nem végleg – a hétköznapi horrortól. Ha például mindig azon aggodalmaskodtam volna, hogy miért nagy a fülem, széles a vállam, kék a szemem, kicsi a…, nagy a…, nem kerek a…, kerek a…, rövid a…, hosszú a…, már régen főhős lennék egy pszichológiai drámában.

Az állatvilág legnagyobb túlélője a medveállatka. A mikroszkopikus állat bárhol képes élni: űrben, óceán mélyén, hidegben, forróságban. Üvegessé dermed vész esetén, így mindent átvészel. Nekem semmi dolgom a filmekkel, a magukat átalakítókkal, van ennél nagyobb bajom.

Magyarországnak is van egy mindent túlélője, akiről egyelőre Lórikának sokat kellene magyarázni. Ő Orbán Viktor, aki kiiktatta a köztársaság szót az ország nevéből, saját szája íze szerint kreált új alkotmányt; aki már 2000-ben is azt mondta „az EU-n kívül is van élet”. Aki már a 2006-os parlamenti választás előtt törvénysértésre biztatta választóit (a kampánycsendben „… az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok megvédenek, oszt jónapot”). Közpénzből mániákusan költ a focira, pénzeli a haverjait. Dúl a korrupció az országban, haldoklik az egészségügy, lassan megbénulnak az iskolák. Formázza vallásállamot. Diktátorokkal haverkodik. Kinyír minden másként gondolkodót. Félrebeszélési világrekorder, pökhendi, kényúr, nőgyűlölő, csókos párti. Szegényektől, nyugdíjasoktól, diákoktól viszolygó. Kenyere a gyűlöletkeltés. Rögeszméje a Soros, a demokrácia megcsúfolása. Háború és béke kötetnyi dokumentum jött már össze a jogállam, az emberi szabadság felszámolására. Szerző: Orbán Viktor.

A magyar miniszterelnök mindent túlél. Üvegessé dermesztettük. Ez már horrorisztikus állapot az ország életében, és még mindig sokan tapsolnak az előadásainak. Lórika szerencsére időben kapott intést, kiheveri a rémségeket.  Ő igen, de vannak az országban olyanok, akik soha. Nincs rá idő. Ez a vérfagyasztó.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.