Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Drótkerítésből, ökölrázásból, zsarolásból, gyűlöletplakátokból, hazudozásból nem épül magyar jövő

Miközben kiderült, hogy az Európai Néppárt további meghatározatlan időre hajlandó a kebelén melengetni a pofájába naponta egyre öblösebbeket belehazudó Orbán Viktort és pártját, miközben párhuzamosan maximumon dübörög a nemzeti manipulációs gépezet és újabb összehangolt sortüzekkel irtják a józan észt, a mocsármédia a minap azzal sírta tele az ég alját, hogy a kommunista geci Brüsszel nem küldi a zsetont, amit a magyar kormány az elmúlt években az európai határ védelmére fordított.

Fotó: Facebook

A vinnyogás tárgya lakájnyelven:

Magyarország egyelőre még nem kapta meg azt az összeget az Európai Bizottságtól, amellyel az unió a határvédelem magyar kiadásaihoz járulna hozzá. A támogatás pedig nem jönne rosszul: a friss adatok szerint hazánk 2015 vége óta több mint 370 milliárd forintot áldozott a magyar és egyben az uniós határ oltalmazására.

Pontosítsunk: arra a piros kis baszra, amiről a Magyar Idők szerint nem túlzás azt állítani, hogy

sikeresen megállította az illegális migrációt: egyik napról a másikra 8-10 ezerről 10-20-ra csökkent a feltartóztatott migránsok száma,

egy vasat nem adnak Brüsszelből. Mondjuk, ha sikeresen megállította a migrációt, akkor franc se tudja, miért nem szól semmi másról az életünk annak ellenére sem, hogy már nincs is migráció, de mindegy is. Szóval 4 év alatt Orbánék az alábbi algoritmus szerint szórták a pénzt úgynevezett határvédelemre (az adatokat Varga Mihály közepes képességű könyvelő szolgáltatta a lakájmédiának, nem én hamisítottam):

  • 2015: 84,1 milliárd
  • 2016: 75,3 milliárd
  • 2017 (súlyos választási kampányév): 155,1 milliárd
  • 2018 (eddig): 59 milliárd

Összesen: 373,5 milliárd forint. Tehát a kerítés felállítását a hanyatló Európa nem hajlandó kifizetni, ellenben határvédelmi feladatok ellátását, technikai modernizációt igen. Gulyáséknak augusztus végén megígérték, hogy ebből az irgalmatlan, tegnapi-mai árfolyamon mintegy 1,15 milliárd eurós tételből 324 millió eurót elfogadnak, és ebből 54 millió eurót hamarosan át is utalnak. Ez azonban nem jött még meg, ezért sír a markát tartó mártírkontingens szája, hátha az egyszerűagyú ezt a gyalázatot is odapakolja a Sargentini és Soros ellen irányuló gyűlöletcsomagba, és még jobban vicsorog.

Olvasom ezzel párhuzamosan, hogy brutálisra hízott a költségvetési hiány, az Orbán-kormány augusztus végéig már 1646 milliárddal többet égetett el, mint amennyi bevétele volt, és saját lábon állás ide, vinnyogás oda, nyakló nélküli Fidesz-kampány közpénzből finanszírozása amoda, a magyar közbeszerzési rendszer korrupciós kockázatai miatt az Európai Unió visszatartja a pályázati pénzeket. Ennek következtében a maffiózók kormánya szeptember 7-én kénytelen volt felére csökkenteni a győztes pályázóknak járó hazai költségvetési előleget, ami azzal a járulékos haszonnal jár, hogy rengeteg beruházás bedőlhet. Nos, ha jól értettem, a senki által meg nem választott gaz brüsszelitákat nem nagyon hatotta meg például az sem, hogy a jelentős uniós forrásból megépült multifunkcionális felcsúti viccvasút igenis hozzájárul a hazaszeretet növekedéséhez.

Úgy vélem, amikor az Orbán-dinasztia saját lábán álló hazugságainak rendszere kártyavárként omlik a fejü(n)kre, szinte nem is fogjuk érteni, hogy a túróban működhetett ennyi ideig ez a valóságtól elhajlított, ótvar hazug rezsim. Most viszont még nem tartunk ott, hogy átmehessünk a hídon, ezért ha én ellenzéki párt lennék, akkor most teljes nem létező befolyásommal ezen a kérdésen lovagolnék. Azon, hogy miközben Orbán teli tüdőből azt hazudja, hogy ő senkinek nem adja oda a határőrizet jogát (amit nem mellesleg a kutya nem akar elvenni tőle), a háttérben korrupcióra szakosodott kormányzásának köszönhetően Magyarország elbeszélő jelen időben rengeteg olyan uniós forrástól esik el, amitől nem esne el, ha Orbán kormányának nem a korrupció lenne a legfőbb politikája.

Ha én ellenzéki párt lennék, akkor mindenféle pitiáner napi érdekeimtől függetlenül most teljes erőmből beállnék Hadházy Ákos mögé, és ahelyett, hogy hagynám, hogy az újabb gyűlöletkampánnyal a Fidesz elvigye a show-t, arról ugatnék reggeltől estig, hogy Magyarország számára létkérdés az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, és gyűjteném azokat a döntést kikényszeríteni hivatott aláírásokat (kell belőlük vagy 1 millió), mint a kurvaélet.

Arról beszélnék reggeltől estig, és azért járnám le a lábamat térdig, hogy világossá tegyem az Orbán Viktor által ha kell, ha nem kell alapon megvédett magyar embereknek: határőrizetből, kerítésből, virtuális ökölrázásból, zsarolásból, kékplakátokból, üzengetésből, soros-sargentinizésből nem épül magyar jövő. Ott nem, ahol a közpénzekkel összefüggő legsúlyosabb korrupciós ügyletek a miniszterelnök pereputtyáig érnek, ahol lassan nincs már talpalatnyi anyaföld a Balaton körül, ami ne Mészáros, Tiborcz & Co. kezében lenne, és ahol azért vagdalkozik és toporzékol a kormány, azért hisztizik, mint egy éhes óvodás, azért terel-ködösít-migránsozik 3 éve, hogy soha senki előtt ne kelljen elszámolnia azzal, hogy az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc évet kenterbe vágva pusztították le az országot.

Ha azt feltételezzük, hogy a Magyarországra áramló uniós források akármilyen kis részéből olyan cégek és vállalkozások is tudnak profitálni és magyar embereknek munkát adni (a Tiborczok és Mészárosok mellett), amelyek nincsenek közvetlenül bekapcsolva a nemzeti együttlopás gépezetébe, akkor most arról kellene beszélni reggeltől estig, hogy Orbán Viktor kormányzásának köszönhetően magyar emberek és vállalkozások fognak csődbe menni azért, mert a gyurcsányozás-migránsozás-sorosozás kormányának sekélyes erkölcsi zsinórmértéke soha a büdös életben nem esett egybe az ország érdekeivel. Az újabb és újabb harci készültségre való felszólítás ellenére sem, a kismillió közröhejes szabadságharc ellenére sem. Sőt.

Most mondhatnám persze megint azt, hogy a keleti eltévelyedett önkényurak felelőtlen finanszírozását megbocsáthatatlanul túltolta az EU, és már évekkel korábban érdemes lett volna jogállami garanciákhoz kötni az uniós kifizetéseket, de nem tökmindegy? Ez már csak tűzoltás, de akkor sem lehet megspórolni, ha iszonyatosan fájni fog. És most emlékeztetnék mindenkit arra, hogy az újabb kétharmad birtokában Orbán szinte azonnal bedobta az Európára leselkedő gazdasági válság gondolatát. Nem akarom leegyszerűsíteni, de attól tartok, hogy pontosan tudta, miről beszél. Erről. Ő szólt előre, csak éppen azt felejtette el nagyvonalúan, hogy milyen szerepe van ebben neki, aki az év első nyolc hónapjában 1646 milliárddal többet szórt el, mint amennyi befolyt az államkasszába.

Én nem tudom, hogy Európában mennyire jön meg a mérsékelt pártok esze és mennyire kezdenek el Orbán ócska témáiról leszakadva az Európai Uniót szétfeszítő kelet-európai korrupcióról és az ordas eszmék térhódításáról beszélni, de az biztos, hogy ha nem ragaszkodnak az Európai Ügyészséghez, ha nem néznek szembe az egész EU-t sújtó, Orbán-Putyin fejétől bűzlő problémákkal, akkor megy a levesbe nem csak a Néppárt, de az egész Unió is.

Azt sem mondom, hogy már holnaptól veszélybe kerülnek a nyugdíjak és a tetszőleges állami kifizetések, de tessék már körülnézni: a magyar költségvetés elszállt, a gaz Brüsszel komolyabban veszi a kifizetések ellenőrzését, erre mi a válasz? Újabb milliárdos gyűlöletkampányba kezdenek, mintha mi sem történt volna. Mert nekik a haza az első. Még több propaganda, még több pénzből. És közben vinnyognak, hogy kéne utalni a lóvét a határvédelemre.

Van még egy einstandolható magánnyugdíjalap? Szerintem nincs. Úgyhogy mindenki kapaszkodjon a lakossági folyószámlájába. Ki tudja…

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.