Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A miniszterelnök arcának másik felére most már a magyaroknak kell egy jó nagy maflást adni

Ki van kiért? Mi vagyunk Orbán Viktorért, vagy ő van a magyar emberekért? Egyáltalán nem oktondi kérdés. Normális demokráciában az úgy van, hogy a miniszterelnök és kormánya azon igyekszik, hogy az országa, a benne élők a lehető legjobban érezzék magukat. Ehhez kínálnak olyan életfeltételeket, amelyben az emberek tudásuk, helyzetük, akaratuk, szorgalmuk, tehetségük szerint iparkodnak boldogulni.

Magyarországot elvette a miniszterelnök tőlünk, és mi hagytuk, bámultunk a kétharmadra, mint kicsi borjú az állig felfegyverzett tekesekre, pedig számbeli fölényben vannak azok, akik Orbánra nem szavaztak. Tízmillió magyar kiengedte a gyeplőt saját kezéből, így aztán a lovak vágtáznak összevissza. Milyen nehéz lesz újra befogni őket azért, hogy a jó irányba vágtassanak tovább. Orbán mára úgy rátelepedett az országra, hogy kicsitől nagyig mindenki érte és sleppjéért dolgozik, tanul. Az is, aki úgy utálja az egész Orbániádát, mint gepárd a műlábat.

Együtt fizetjük a bekebelezett cégeket; veszünk palotákat Matolcsynak, Lázárnak, Mészárosnak, luxusban utaztatjuk Rogánt, Hendét, Kósát és kedves rokonaikat. Lábunkon áll, jól megél belőle Tiborcz és az Orbán lány. Vajnáékról már nem is szólva. Szolgáltatókat, állami cégeket, televíziókat, újságokat síboltak el maguknak, ahogyan ők akarják, úgy fizetünk, Fidesz-közeli oligarcháknak tömjük a zsebét. Ellopták a magánnyugdíj-pénzünket. Saját bíráikat, színházigazgatóikat, iskolavezetőiket, polgármestereiket, sportszövetségeiket támogatom, te is, mi is, ti is. Fideszhez hű helyeken vásárolunk, eszünk, szórakozunk, játszunk, tanulunk. A papok is belőlünk élnek, és a kereszténység nevében kényszerítenének ránk zavaros eszméket. Gyerekeink, unokáink az ő torz, csúf szellemű tantervükből tanulnak. Fidesz-szutyokban fejlődik a jövő nemzedéke, és ez önmagában megbocsáthatatlan bűn.

Itt ma hiába tiéd is az ország, nem magadnak építed. Még Rákosi elvtárs is azt mondta: „Tiéd az ország, magadnak építed.” Mi Orbánért dolgozunk. Jön az újabb nemzeti konzultáció manipulált kérdésekkel a családtámogatásról. Ellenőrizhetetlen eredményekkel, amire hivatkozva hirdetheti megint jóságát, nagyságát Orbán Viktor. Milliárdokért ködösítenek a közösből. Ugyan mi eredménye volt a nyugdíjakról, a gazdaságról szóló vagy a szociális témakörben elküldött leveleknek? Semmi. Ahogyan az alaptörvény kérdései is csak szemfényvesztő pótcselekvésként vitték el a rengeteg pénzt. A gyűlölködés kérdőíve volt a 2015-ös, gyalázták a bevándorlókat, az  Európai Uniót és Soros Györgyöt. Ehhez nagyon értenek. Jut eszembe, Orbán illiberális eszméit kell, kellene szajkóznia minden magyarnak, különben csak leköpött kommunista, Soros-bérenc lesz belőle. Vitte Európába is, ott azonban kilökik őt, ott nem annyira módi a diktatúra. Kapott egy jó nagy pofont, amolyan európai demokrácia és jogállami taslit. Térjen már észhez, bár legjobb lenne, ha eltűnne. Nem fog.

Tesz rá. Nyíltan fenyeget, zsarol, a külföldi bírálatok sem igazán izgatják, a keleti, ázsiai önkénnyel pedig puszipajtások. Folyamatosan a nevünkben beszél, pedig csak addig érdekli az emberek véleménye, ameddig voksra játsszák a traccspartiját. Eddig nyerő volt. Itthon. Ám mutassanak nekem egyetlen olyan németet, franciát, osztrákot, aki Orbán Viktor és bagázsa gazdagodásáért, uralkodói álmainak megvalósulásáért akar dolgozni.

Én például nem akarok. Ön sem. Elég volt! Jövőre uniós választások lesznek. A miniszterelnök arcának másik felére most már a magyaroknak kell egy jó nagy maflást adni. Régen eljött a rászámolás ideje.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.