November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem, a demokrácia nem egy képlékeny valami

Újhelyi István hazaáruló, legalábbis ez áll a Magyar Idők ma reggeli cikkében. Hogy mégis mit tett ezért az MSZP politikusa? Mert az önmagában néha még a kormánynak sem elegendő indok, hogy valaki a szocialista párt egyik prominens tagja. Lássuk hát a valós indokot:

Ujhelyi István MSZP-s európai parlamenti képviselő a nemzeti kokárdát magára tűzve követelte azt, hogy az uniós képviselők szavazzák meg a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, és hívják fel az Európai Tanácsot arra, hogy írja elő hazánknak, milyen jogszabályokat kell elfogadnia.

Ha pedig az ország nem hajlandó teljesíteni az Európai Unió követelését, akkor fosszák meg Magyarországot a tagállami jogaitól.

Na de lássuk azt is, mi a gond a Sargentini-jelentéssel a Magyar Idők cikkírója szerint:

Az Ujhelyi óhaját beteljesítő Sargentini-jelentés szerint hazánk bűne az, hogy a három ízben kétharmados mandátumtöbbséggel megerősített demokratikus közjogi intézményrendszer működése során olyan tagállami döntések születnek, amelyek az úgynevezett uniós alapértékekkel nem egyeztethetők össze.

Tehát a cikkíró szerint a Sargenti-jelentés tévesen ítéli meg az itthon kialakult helyzetet, ugyanis nincsenek függetlenségüktől megfosztott bíróságok és nincs Handó Tünde sem, aki teljhatalmú bírósági vezetőként azt tesz, amit csak akar. Nincsenek milliárdos lopások sem, így Tiborcz István is csak egy bűnbak, nem is beszélve Mészáros Lőrinc csodálatos meggazdagodásáról. De a CEU elleni intézkedések, az MTA függetlenségének felszámolása és a menekültek állatokként történő kezelése is csak kitaláció, vagy ha nem is, ez a cikk írója szerint nem ütközik az uniós alapelvekkel.

Nem úgynevezett uniós értékek vannak, hanem uniós értékek vannak. Az, hogy ezzel a cikk írója nincs tisztában, az nem az unió de még csak nem is Sargentini hibája. Normális körülmények között fel sem kéne merülnie annak, hogy Magyarország megsérti az uniós értékeket vagy sem, de sajnos ide jutottunk. Oda, hogy egy kormánylap megpróbál mentségeket találni arra, hogy az uniós pénzek rendszerszintű ellopása miért is nem ellentétes az EU értékeivel. Megpróbálják megmagyarázni, hogy az egyének és az intézmények függetlenségének korlátozása alapvetően nem egy rossz dolog, az mindössze egy új módszer.

Minthogy nincs egységes tartalmi meghatározás, ezért az EU-ban annak a kérdésnek, hogy mely tagállamok nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek (EU értékek), már a felvetése és a megítélése is a mindenkori értelmezési többség döntésétől függ.

Igen, ez pontosan így van. Ezért fogadták el a Sargentini-jelentést is valós többséggel. Nem Fidesz-féle kamu kétharmaddal, hanem valós, létező kétharmaddal. A kormánypárt és annak csicskái mégsem képesek ezt elfogadni a mai napig, elég csak Gulyás Gergely kijelentésére gondolni, miszerint: A lisszaboni szerződés alapján egyértelműnek látjuk, hogy az EP a jelentést nem fogadta el. Miről is beszélünk akkor? Kettős mérce? A kétharmad felhatalmazást ad nekünk, de egy többségi döntés a másik oldalról már nem olyan fontos?

(a kívül rekedtek) Számonkérik a legitim hatalomtól, hogy miért a saját meggyőződése szerint értelmezett demokratikus, jogállami, társadalomszervezési értékek határozzák meg a jogalkotási, a kormányzati (kulturális, az oktatási, a külpolitikai, a családpolitikai, migrációs, biztonságpolitikai stb.) intézkedéseit, a személyek kinevezési gyakorlatát.

Vajon miről is beszél itt a cikk szerzője? Mert igencsak úgy tűnik, hogy az ő értelmezésében onnantól, hogy egy pártot legitim módon választott meg a nép, azt csinálnak, amit csak akarnak. A demokrácia ugyanis egy olyan formálható gyurma, amit a hatalom kénye-kedve szerint gyúrhat újra és újra. Szerinte a demokrácia és a jogállam olyan képlékeny fogalmak, amiket nem igazán lehet meghatározni, így azt nem szabad keretek közé sem helyezni. Értem.

Emlékszünk még egy bizonyos Adolf Hitlerre? Vajon az ő hatalmát is legitimnek ítélné meg a szerző? Adolf Hitlert legitim módon választották meg, mégis a XX. század egyik legbrutálisabb diktátorává nőtte ki magát. Ez történik ugyanis akkor, ha egy vezető magát a nép által felhatalmazottnak érezve azt tesz, amit csak jónak vél. Lehet mondani, hogy ő csak saját meggyőződése szerint értelmezte a demokráciát és a jogállamot, csak ezért épp millióknak kellett az életükkel fizetniük.

A Sargentini-jelentés léte bizonyíték arra, hogy már nem csak a magyarok többsége, de az Európai Unió is tisztában van azzal, hogy Orbán Viktor kormányzás címszóval kirabolja az EU-t és kirabolja Magyarország lakóit is. Azért pedig, hogy emiatt ne vonhassák felelősségre sem őt, sem családtagjait és barátait, olyan törvényeket hoz, amelyek ezt megakadályozzák. Elbutítja és alattvalóvá teszi az őt megválasztó népet, miközben lerombolja a szociális ellátást.

A szegényeket még nagyobb nyomorba taszítja, miközben a betegeket és időseket megfosztja attól, hogy tisztességgel hagyhassák itt ezt a világot. Kiépítettek egy olyan rendszert, aminek vagy kiszolgálója, vagy ellensége leszel, de választanod kell. Orbán Viktor és kormánya olyan sebeket ütött és üt a mai napig a demokrácia testén, amit évtizedek munkája lesz helyrehozni, ha egyáltalán lesz még erre lehetőség. A Sargentini-jelentés elfogadása nem hazaárulás, a mostani rendszer támogatása és tűzön-vízen át történő megvédése már annál inkább. Aki ugyanis pontosan tisztában van az Orbán-kormány pusztításával, ennek ellenére mégis kitart mellette, az kollaboránsa egy elnyomó rendszernek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.