November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ingyen nem szeretik a vezérüket?

Hajnalhasadáskor sikerült felbóklásznom Bayer Zsolt lovagkeresztes hazafi blogjára. Nincs más mentségem, minthogy még félálomban voltam, nem tudtam, mit teszek. Hosszasan bámultam a blogot, mire felfogtam, mit is látok. Nem a világhírű publicista műveire gondolok, azokon semmi meglepő nincs. Az egyik rövidke posztban Sargentinit mocskolja, egy másik, hosszabb lére eresztett írásban meg Sebastian Kurznak üzenget nyílt levélben. Felteszem, Kurz napja is azzal indul, hogy Bayer Zsoltot olvas a reggeli kávéja mellé. Mégis jobb az, ha egy politikus a mi Zsoltinktól tudja meg, micsoda áruló szemétláda ő, de majd jól bosszút fog rajta állni a magyar nép, élén a magyar publicisták legkiválóbbikával.

Szóval nem a mondanivalóra csodálkoztam rá, abban semmi újdonság nincsen. Egy rendes nemzeti betűvető arról ír, amire megbízást kap a gazdájától, jól is van ez így. A meglepő az volt számomra, hogy ezek szerint a kereszteslovag úrnak nem elég a havi fizetése – nem tudom, flekkdíj van-e, mint amikor még Széles Gábor szellemi tőkéjét gyarapította, vagy be kell érnie az innen-onnan összecsorgó közpénzből magánvagyonná transzformált fizetéssel -, mert még a blogját is mi finanszírozzuk. Közpénzből, amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az állami vállalat által szponzorált hirdetés eredetileg közpénz. Mármint normális országokban.

Meg a Balla Ingatlan. Meg a Honlap.hu. Jó nagyot változott a világ, hogy már egy közepesen olvasott blogot is ennyire megérni csinálni, hiszen a hirdetések nem kevés pénzt hozhatnak a tulajdonosának. Gyorsan meg is néztem néhány ismertebb blogot, de máshol nem leltem ilyen pöpec reklámokra. Pedig még Schmidt Mária csodás blogját is megnéztem, ott sincs. Jó, ő helyből kap fizetést a blogolásért, ahogy a többi pártblogger is. Amúgy meggyőződésem, hogy a történészasszony írásait az én perverz kollégámon kívül ember nem olvassa, de az gondolom nem is feltétele a fizetésnek. Az MVM és a minisztériumok egyike sem lát üzleti fantáziát a blogokon való hirdetésekben, csak Bayer Zsolt oldalán óhajtanak népszerűsödni. Biztosan a lovagkereszt miatt lehet ez.

Az azért mindenesetre érdekes – még így, félálomban is -, hogy ezek a világhírű megmondóemberek csak megfelelő díjazás ellenében hajlandóak magvas gondolataikat a nép elé szórni. Ingyen valahogy nincs kedvük a dologhoz. Pedig blogot fenntartani egy fillérbe sem kerül, szemben egy portállal vagy egy tévécsatornával. Amit szintén nem Bayer Zsolt tart fenn, hanem a Fidesz, közpénzen.

Lánczi Tamás, Szánthó Miklós (Alapjogokért Központ), Schmidt Mária, Bayer Zsolt, Kiszelly Zoltán, L. Simon László és még számos világhírű és méltán népszerű blogger valamiért csak megfelelő díjazás ellenében élteti Orbán Viktort és szidja az aktuális ellenséget. Szerencsére azért van, aki nem profitál a dologból. Ők a hívek, akiknek a blogok (és minden létező kormányzati csatornán öntött óbégatások) szólnak. Jól keres vele mindenki, Bayer Zsolttól Habony Árpádig és Mészáros Lőrinctől Andy Vajnáig, kizárólag a célközönség szívja meg a dolgot. Ők teljesen önként és dalolva harcolnak a korrupcióért, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István vagyonáért, az üresen kongó stadionokért, az egyház és az állam összeolvadásáért, az alacsony bérekért, a közmunkáért, a sürgősségi folyosóján üvöltve meghalás jogáért, a béka segge alá szorult oktatási színvonalért, a demokrácia eltörléséért. Nekik ez semmi nyereséget nem hoz (hanempláne, ők finanszírozzák azokat, akik őket etetik a propagandával), csak a fentebb felsoroltaknál csörög a pénztárgép. J

ól ki van ez találva, kérem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.